Sportfoglalkozás

Biciklizni jó, ez tény. Az egy komoly kérdés, a kerékpárra közlekedési vagy sporteszközként tekintünk. Az előbbit Budapesten próbálják népszerűsíteni, de vidéken mindezt nem kell reklámozni, sok helyen magától értetődően pattannak biciklire kicsik és nagyok, fiatalok és idősek. Ha valaki a reggeli órákban autózna mondjuk Karcagon, gyorsan rájönne, ott minden nap Critical mass van. Azt hiszem, nem ártana ilyen helyeken több bicikliutat építeni, mert ott tényleg szükség van rá. Arrafelé bringázni nem hipszterkedés...

A kedvtelési célú biciklizés megint más tészta. Budapesten olyan helyen élek, ahol közel van szép és biztonságos kerekezési lehetőség, a Római parttól Szentendréig kényelmesen el lehet jutni. Nekem nagyjából ez jó is, de nem tudom, a város más részein mennyire mondható kedvezőnek a helyzet. A hétvégi bringások (és belőlük van sokkal több, nyilván) számára egy saját kerékpárút nagyon sokat jelent- ha van. És megértem, ha egy család, gyerekekkel, nem akar forgalmas főutakon biciklizni.

Ám vidéken még több gondot látok. A Balaton vagy a Velencei-tó környékén vannak kerékpárutak, biztonságosan lehet tekerni. Ám nem mindenhol ilyen szerencsés a helyzet. Sokszor beszélnek arról, hogy például Kelet-Magyaroszágon, mondjuk a Zemplénben kitörés lehetne a turizmus fejlődése, hiszen vannak szép vidékek, bor, jó ételek... De a régió nem igazán van felkészülve az idegenforgalomra. Szerény vendégházból van pár, az utak nem túl jó állapotúak, a vasúti vagy buszos közlekedés a leharcolt járművekkel nem túl vonzó, és a biciklis infrastruktúra sok helyen egyszerűen nem létezik.

Némely úton igen jelentős a forgalom, például a kőbányák környékén rengeteg teherautó dübörög az utakon minden nap. Ez egyrészt alaposan szétveri az útburkolatot, másrészt kevés biciklis szeret úgy kátyút kerülgetni, hogy pár percenként hatalmas teherautók húznak el mellettük a keskeny utakon. Erre egyszerűen nem lehet kerékpáros turizmust alapozni. 

Persze tudom én, a probléma mindig összetettebb, ez csak egy kis szelete a vidéki Magyarországot sújtó problémáknak. Én is inkább azért figyeltem fel rá, mert mostanában több időt töltök arra, és amikor szétnéztem, merre lehetne kényelmesen, nyugodtan biciklis túrákat tenni, elkeserítő volt az összkép. A félreeső és nem túl forgalmas, ám alig javítgatott kátyús mellékutakra rámenni biciklivel nem nagy élmény, a főutakról pedig már írtam. 

Így aztán errefelé sokakat már sikerrel le is lehetett szoktatni a biciklizésről. Ez mindig könnyebben megy, mint újra meggyőzni arról az embereket, hogy a bringázás jó alternatíva- van, aki autóba ül, a többiek a buszon zötykölődnek. Megoldás ez is a közlekedésre, csak sokat veszítünk vele. Ráadásul ha már gyerekkorban is ahhoz szokunk hozzá, hogy a biciklizés értelmetlen, akkor később se jut eszünkben kerékpárt venni. Tudom jól, nekem magamnak is évek teltek el úgy, hogy bringám sem volt. Nem hiányzott, nem láttam értelmét. Az győzött meg, hogy itt a környéken sétálva, a Duna partján láttam, mennyien tekernek, és fel tudtam fedezni magam is két keréken a bicikliutakat. 

De a Zemplénben ilyen inspiráló, pezsgő kerékpároséletet hiába is keresnék. Ami nagy kár, pedig gyanítom, a budapesti fejlesztésekhez képest nem drágábban, de hasonlóan sok embert elérve lehetne az utak fejlesztésével eredményt elérni. Ám nálunk mindenki a fővárosra figyel, vagy az évi egy Critical Massról olvasok, de hetente több cikk jelenik meg a még nem is működik bérbicikli rendszerről. Ez nagyon szép, de... a nem pestiek, az a pár millió ember hol jelezhetik, hogy esetleg ők is szívesen vennék, ha odafigyelnének rájuk?

Aztán az is lehet, tévúton járok, és már csak a fővárosiakat érdekli ez az egész, vidéken kutya nem akar kerekezni, turisták meg úgyse jönnek, akiknek a kedvéért érdemes lenne ilyesmire pénzt áldozni. Meglehet- de remélem, nem ez a helyzet. Ha pedig igen, akkor ebben bizonyára az elmúlt évtizedek nemtörődöm központi hozzáállása is felelős. Most talán még lehetne valamit tenni. Talán...

Mivel a legnagyobbnak ígérkező tehetségek az első körben szoktak elkelni, ezért érdemes már most áttekinteni az első este eseményeit.

A Houston Texans kapcsán emlegették, hogy esetleg az első választás jogát, de végül nem így történt: kiválasztották Jadeveon Clowney-t, akit a legtöbb az 1/1-re vártak. A defensive end félelmetes párost alkothat J.J. Watt társaságában. Ez persze az akadozó houstoni támadógépezet gondjaira még nem ad választ, de jó védelem nélkül nincs jó csapat.

A St. Louis Rams egy trade miatt két első körös választással rendelkezett. A draft előtt sikeresen kábítottak mindenkit azzal, hogy irányítót akarnak, a valóságban egy támadófalember és egy defensive tackle kiválasztását tették stabilabbá a csapatot.

Az első kiválasztott irányító Blake Bortles lett, rá a Jacksonville Jaguars csapott le. Ennek a csapatnak enyhén szólva sem túl sikeres az utóbbi pár éve, nemrég már befürödtek egy magasan választott irányítóval, kiderül, Bortles jobb lesz-e mint Gabbert. Egyébként pár hónapja még mindenki azt várta, hogy Teddy Bridgewater, esetleg Johnny Manziel kel el elsőként az irányítók közül, de ahogy egyre többet elemezték a fiatalokat, Bortlesre tette a voksát a legtöbb szakértő.

A Buffalo Bills trade után negyedikként választhatott, és Sammy Watkins személyében egy nagy elkapótehetségnek tartott srácot szerezhetett meg. A Bills a leghosszabb ideje rájátszásba nem jutó csapat az NFL-ben, és amíg Brady és a Patriots ott van a divízióban, nem is lesz könnyű ezen a helyzeten változtatni. Ráadásul mostanában az egész franchise költöztetése is szóba került- égetően fontos lenne nekik végre egy sikeres idény. De jó irányító nélkül a legjobb irányító is csak félkarú óriás...

A további érdekes választások közül szemezgetve feltűnő, hogy Manziel egészen a 22. helyig csúszott, a Cleveland Browns vitte el- de ennek a csapatnak két első körös választása volt, tehát annyira azért nem akarták, vagy nem hitték, hogy más elvinné előlük, mert akkor nyolcadikként lecsaptak volna rá. Manziel, vagy ahogy becézik, Johnny Football olyan fickó, akire oda kell figyelni, színes egyéniség, felpezsdíti majd a meglehetősen sótlan Browns franchise körül az életet. Az is tény, a Browns-nak irányító kell, mert Brian Hoyer nem tűnik hosszú távú megoldásnak. De Manziel az, akiből sztár is lehet, meg óriási bukás is. Az idő majd eldönti.

A másik sokra tartott irányítótehetség, Teddy Bridgewater épphogy nem csúszott ki az első körből, 32. helyen választotta a Minnesota Vikings. Bridgewater nem egy szélvészgyors játékos, sokak szerint a dobása sem NFL-szintű, mások viszont nagyon hisznek benne. A Vikingsben bizonyíthat, a mostanában ott megforduló Ponder, Freeman, Cassell trióból senki nem mutatott nagyot.

Ami feltűnő volt, hogy ebben az évben sem kelt el egyetlen futó sem az első körben. Ez azért jelzi, hogy a pozíció némileg leérteklődött az amerikaifoci világában, a legtöbb csapat passzorientált, tehát az elkapók sokkal értékesebbnek számítanak. Valamivel több védő kelt el az első körben mint támadó, de a további körökben majd kiegyenlíthetődnek az arányok. 

Ma este ugyanis jön a folytatás két újabb körrel, majd jön a harmadik nap. Igazi mérleget a csapatok draftjáról csak azután lehet mondani, ha minden választás ismert lesz- most még senki nem beszélhet "győztesekről". A drafton elért "pontozásos győzelem" értéke ráadásul amúgy is csekély, azért senki nem kap kupát...

Mostanában sokat beszéltek egy középiskolás amerikaifocista videójáról, aki látszólag magának passzolja a labdát, és sikeresen el is kapja azt egy nagy sprint után. 

Ez konkrétan nem igazán lehetséges (egyébként sincs értelme, inkább csak az ügyesség demonstrációja lenne), ráadásul a labda repülésének ívét nem látjuk folyamatosan. Szóval inkább átverésnek látszik az egész, de léteznek nagyon is valóságos trükkvideók.

Hogy mi ezeknek az értelme? Egyszerűen felhívhatja magára a figyelmet egy karrierre vágyó fiatal, ha szerencséje van, és elkezdik sokan kattintgatni a videóját, ahol csak egy dolgot csinál, a specialitását- azt viszont nagyon jól.

Ilyen internet-szenzáció volt a norvég(!) Havard Rugland, becenevén Kickalicious, aki fantasztikus pontossággal lőtte a tojáslabdát egészen nagy távolságokra is. Aki megnézi a videót, nem lepődik meg rajta, hogy a semmilyen komoly játékosmúlttal nem rendelkező norvégot meghívták még NFL csapatok edzőtáborába is.

A jövő egyik reménysége lehet egy egyetemi játékos, Zach Smith, aki long snapper (ő a lába között hosszan passzolja hátra a labdát, ez egy igazi specialista poszt), aki azt demonstrálja, mennyire jó ebben a műfajban.

Aki nem csal, az nyerhet egy jobban sikerült videóval, felkeltheti a proficsapatok érdeklődését, de aki már tizenévesen is kamu felvételekkel akarja nem létező képességeit demonstrálni, az lehet, hogy hosszú távon is elvágja magát... Ráadásul roppant egyszerű ellenőrizni, ki mire képes: "Öcsi, itt a labda, passzolj és rohanj!" Szóval önveszélyes fegyver az internetes hírnévre törés.

Persze van olyan helyzet, amikor az ilyen videók már inkább elvártak. Tavaly decemberben Jamaal Charles is megosztott egy olyat, ahol ő dobja a labdát és saját maga kapja el. Ott is vitáztak arról, hogy kamu-e. De a Kansas City Chiefs sztárjának ez nem befolyásolja a szerződését- sőt, olyat is olvastam, hogy egy ügyes reklámról van szó, a cipő a lényeg a felvételeken.

Amit szabad Jupiternek...

Az amerikaifoci világát most már egyértelműen az egyetemi játékosok közötti választás, a draft tartja lázban. Születnek a különböző posztonkénti rangsorok, no meg az ún. mock draftok, amikor profik és amatőrök egyaránt igyekeznek megtippelni, melyik csapat kit választ majd.

Az első kör első választottjának, az 1/1-nek a dicsősége viszont nem sokáig tart. Az nagyon kellemes érzés lehet, ha valakinek a neve elsőként hangzik el a drafton, de az NFL-ben nem az ilyesmi számít hosszú távon, hanem a pályán mutatott teljesítmény. Miközben vannak 1/1 választások, amelyek remekül sülnek el, néhányan óriási csalódást okoznak. A közelmúltban például ilyen volt JaMarcus Russell, aki nem sokra vitte irányítóként.

Egyébként jellemző, hogy a tehetséges irányítók a draft elején csapatra találnak, ami nem is meglepő. Ha valaki korán választhat, az azt jelenti, hogy az idényben csapnivalóan szerepeltek (ugyanis minél jobb helyen végzett a csapat, annál későbbi választás joga az övé), tehát mindenképpen olyan játékossal akarnak erősíteni, aki a csapat arca, sztárja lehet, aki egymagában is képes megváltoztatni, új szintre emelni a csapat játékát.

Ám a melléfogások és a csak a későbbi körökben csapatra talált játékosok jelzik, minden elemzés ellenére sem lehet biztosra menni. Tavaly az NFL négy legjobb csapatának irányítói közül csak Peyton Manning (Broncos) volt 1/1 annak idején, Colin Kaepernick (49ers) a 36., Russell Wilson (Seahawks) a 75., Tom Brady (Patriots) a 199. kiválasztot volt.

Brady a leggyakrabban emlegetett példája annak, milyen az, amikor a számtalan elemzés és statisztika ellenére előfodulhat, hogy egy későbbi csillagban szinte senki nem látja meg a potenciált. Ráadásul pont ő és csapata, a Patriots az utóbbi másfél évtizedben mindig a liga legjobbjai közé kerül, tehát a drafton sose választhatnak az elsők között, mégis minden évben beverekszi magát a rájátszásba.

A titok egyszerűen az, hogy a tudatos csapatépítés nem az első körös választásról szól. A már említett Patriots keretében jelenleg 8 olyan ember van, akit az első körben választottak- és több, mint háromszor annyi, akit nem is draftoltak, újonc szabadügynökként csapott le rájuk valamelyik NFL-csapat! Egyedül senki nem fog meccset nyerni, ügyes irányító elkapó nélkül semmire sem megy, és akkor is bajba kerül, ha a fal nem képes megvédeni, és még ha sok pontot szereznek is, a csapat szenvedni fog, amennyiben a védelem még annál is több pontot enged az ellenfélnek.

A drafton kiválasztott játékosok újonc szerződéssel, jóval olcsóbban kerülnek a csapathoz, ami fontos, mert a pénzügyi szigor miatt nem lehet esztelenül szórni a pénzt a sztárokra, tehát ez az egész a normális üzletmenet része, az ügyes klubvezetők ennek megfelelően igyekeznek jól sáfárkodni a lehetőségekkel.

Szóval önmagában nem feltétlenül lenne indokolt az óriási felhajtás a draft körül. Ám az NFL hosszú tavaszi-nyári szünete idején nem nagyon van más sztori, beszédtéma, értelemszerű, hogy erről beszélnek most a legtöbbet. Latolgatják, Jadeveon Clowney lesz-e az első választott idén, netán valamelyik nagyon tehetséges fiatal irányítóé (Johnny Manziel, Teddy Bridgewater, Blake Bortles, stb.) lesz a dicsőség. Páran azt is kalkulálják, ki lehet az, aki a választási jogot elcseréli (ez ugyanis átadható más csapatnak- ha valaki felfele igyekszik a drafton, akkor egy előkelő választásért akár 3-4 hátrébb levőt is felajánlhat), kinek sikerül a későbbi körökben csiszolatlan gyémántokra lelni, és így tovább.

A buli amerikai idő szerint csütörtök este indul, és akkor sok dolog kiderül. Bár azt mondtam, nem ez dönt el mindent, azért én is követni fogom az eseményeket, sok más szurkolóhoz hasonlóan. Tippelni viszont nem szoktam a választásokra, mert szerintem ez már némi túlzás...

Muhamed Besic, a Ferencváros bosnyák légiósa akár a nyári, brazíliai futball világbajnokságon is pályára léphet. Szép állomás lehet ez a fiatal játékos életében, de úgy látom, Boszniában is hajlamosak enyhe túlzásokba esni az álmodozók.

Azt írja ugyanis az Origo, hogy a szövetségi kapitány szerint Besic lehet az egyetlen, aki megfoghatja Messit- az argentinokkal ugyanis találkozni fognak még a csoportkörben.

Besic bizonyára tehetséges focista, de napjaink egyik legnagyobb klasszisához mérni teljesen értelmetlen. Ha megnézzük, hány alkalommal lépett pályára a legerősebbnek számító bajnokságok (angol, spanyol, olasz, német) valamelyikében Messi és Besic, akkor 275 meccs áll szemben 3-mal. Messi ezeken összesen 243 gólt szerzett, a válogatottban 37-nél tart. Nagyon úgy fest, hogy Besicnél árnyalattal magasabb árfolyamon jegyzett védőknek is meggyűlt a baja az argentin klasszis semlegesítésével.

Hirtelen az ugrik be, amikor 1982-ben Sallai Sándornak kellett volna levennie a pályáról Diego Maradonát. Végül 4-1-re kikaptunk, Maradona két gólt lőtt, csoda nem történt. Előfordul az ilyesmi. Gond akkor van, ha túlzó, teljesen irreális elvárásokat támasztanak egy játékossal szemben. Ennek nincs semmi értelme, túl nagy teher kerül a fiatal Besic vállára. Hiába lehet, hogy tényleg jó teljesítményt nyújt a többi meccsen, ha Messi róla lő 2-3 gólt, mégis bukott embernek fog látszani.

Mi nagyon jók vagyunk abban, hogy a fiataljainkat efféle értelmetlen nagyotmondással zavarjuk össze, tudjuk, mi szokott lenni ennek a vége. Kéne egy jó magyar fociszakértő a bosnyákok mellé, aki megóvná őket a hasonló helyzetektől...