Az amerikaifoci világát most már egyértelműen az egyetemi játékosok közötti választás, a draft tartja lázban. Születnek a különböző posztonkénti rangsorok, no meg az ún. mock draftok, amikor profik és amatőrök egyaránt igyekeznek megtippelni, melyik csapat kit választ majd.

Az első kör első választottjának, az 1/1-nek a dicsősége viszont nem sokáig tart. Az nagyon kellemes érzés lehet, ha valakinek a neve elsőként hangzik el a drafton, de az NFL-ben nem az ilyesmi számít hosszú távon, hanem a pályán mutatott teljesítmény. Miközben vannak 1/1 választások, amelyek remekül sülnek el, néhányan óriási csalódást okoznak. A közelmúltban például ilyen volt JaMarcus Russell, aki nem sokra vitte irányítóként.

Egyébként jellemző, hogy a tehetséges irányítók a draft elején csapatra találnak, ami nem is meglepő. Ha valaki korán választhat, az azt jelenti, hogy az idényben csapnivalóan szerepeltek (ugyanis minél jobb helyen végzett a csapat, annál későbbi választás joga az övé), tehát mindenképpen olyan játékossal akarnak erősíteni, aki a csapat arca, sztárja lehet, aki egymagában is képes megváltoztatni, új szintre emelni a csapat játékát.

Ám a melléfogások és a csak a későbbi körökben csapatra talált játékosok jelzik, minden elemzés ellenére sem lehet biztosra menni. Tavaly az NFL négy legjobb csapatának irányítói közül csak Peyton Manning (Broncos) volt 1/1 annak idején, Colin Kaepernick (49ers) a 36., Russell Wilson (Seahawks) a 75., Tom Brady (Patriots) a 199. kiválasztot volt.

Brady a leggyakrabban emlegetett példája annak, milyen az, amikor a számtalan elemzés és statisztika ellenére előfodulhat, hogy egy későbbi csillagban szinte senki nem látja meg a potenciált. Ráadásul pont ő és csapata, a Patriots az utóbbi másfél évtizedben mindig a liga legjobbjai közé kerül, tehát a drafton sose választhatnak az elsők között, mégis minden évben beverekszi magát a rájátszásba.

A titok egyszerűen az, hogy a tudatos csapatépítés nem az első körös választásról szól. A már említett Patriots keretében jelenleg 8 olyan ember van, akit az első körben választottak- és több, mint háromszor annyi, akit nem is draftoltak, újonc szabadügynökként csapott le rájuk valamelyik NFL-csapat! Egyedül senki nem fog meccset nyerni, ügyes irányító elkapó nélkül semmire sem megy, és akkor is bajba kerül, ha a fal nem képes megvédeni, és még ha sok pontot szereznek is, a csapat szenvedni fog, amennyiben a védelem még annál is több pontot enged az ellenfélnek.

A drafton kiválasztott játékosok újonc szerződéssel, jóval olcsóbban kerülnek a csapathoz, ami fontos, mert a pénzügyi szigor miatt nem lehet esztelenül szórni a pénzt a sztárokra, tehát ez az egész a normális üzletmenet része, az ügyes klubvezetők ennek megfelelően igyekeznek jól sáfárkodni a lehetőségekkel.

Szóval önmagában nem feltétlenül lenne indokolt az óriási felhajtás a draft körül. Ám az NFL hosszú tavaszi-nyári szünete idején nem nagyon van más sztori, beszédtéma, értelemszerű, hogy erről beszélnek most a legtöbbet. Latolgatják, Jadeveon Clowney lesz-e az első választott idén, netán valamelyik nagyon tehetséges fiatal irányítóé (Johnny Manziel, Teddy Bridgewater, Blake Bortles, stb.) lesz a dicsőség. Páran azt is kalkulálják, ki lehet az, aki a választási jogot elcseréli (ez ugyanis átadható más csapatnak- ha valaki felfele igyekszik a drafton, akkor egy előkelő választásért akár 3-4 hátrébb levőt is felajánlhat), kinek sikerül a későbbi körökben csiszolatlan gyémántokra lelni, és így tovább.

A buli amerikai idő szerint csütörtök este indul, és akkor sok dolog kiderül. Bár azt mondtam, nem ez dönt el mindent, azért én is követni fogom az eseményeket, sok más szurkolóhoz hasonlóan. Tippelni viszont nem szoktam a választásokra, mert szerintem ez már némi túlzás...