Sportfoglalkozás

Bőven volt esemény a hétvégén a futballpályákon. Arra elég kevesen fogadtak volna, hogy a spanyol bajnokság három éllovasából egy kikap, kettőnek meg csak döntetlenre futja, de hosszabb távon úgyis arról a gólról fogunk beszélni, amivel a Real Madrid a 92. percben egyenlített a Valencia ellen. Bizonyára van, aki ezért-azért nem kedveli Cristiano Ronaldót, de ez a sarkazós gól akkor is zseniális.

A kézisek világa is sokat változott a nyolcvanas évekhez képest! Annak idején a Vasas nagyszerű női csapata BEK-et nyert (fiatalabbak kedvéért: ez volt a Bajnokok Ligájának elődje), csupa magyar játékossal. Gódorné, Csíkné, Sterbinszky, no meg a többi kiválóság- micsoda gárda volt!

A nyolcvanas évek második végétől a bécsi Hypo volt az, ami nemzetközi csapatával a csúcsra ért Európában, de akkor ez még korántsem volt tipikus. A debreceniek EHF-győztes csapataiban például egyedül a kapus, Irina Szamozvanova volt légiós, de még az 1999-ben BEK-győztes Dunaferrből is csak Radulovics nevére emlékszünk a külföldiek közül.

Ma viszont a legjobb csapatoknál teljesen általános, hogy jó nevű légiósokkal erősítik meg a keretet. A tegnap az elődöntőben győztes győrieknél Haraldsen, Löke, Amorim, Tervel, Bulatovics is pályára lépett például. Az ellenfelük a montenegrói Buducsnoszt Podgorica lesz, ahol a montenegrióiak mellett minden más délszláv állam is képviselteti magát játékossal, de akad dán, lengyel, román, német légiósuk is. Igazi all-star csapatok csapnak össze már a legmagasabb szinten.

A csúcsra ma már csak sok pénzből épített csapatok kapaszkodhatnak fel, és ez még úgy is igaz, ha a győrieket a csapat ikonja, Görbicz Anita viszi a leggyakrabban a hátán. Kellenek a minőségi légiósok is, enélkül a nemzetközi kézilabda élvonalába nehéz eljutni. Ez a realitás, ehhez kell alkalmazkodni- nincs ebben tragédia. A férfiaknál is megfigyelhető ez a jelenség, hiszen aki nagy pénzt tesz bele a csapatba, az nyerni akar, tehát inkább vesz még pár sztárt, mint hogy kiessen már a csoportkörben.

Azért magyar csapat a Győr, szívből lehet nekik szurkolni, és nyilván Podgoricában is megőrülnek a soknemzetiségű gárdáért, ami Budapesten nyerheti el a négyes döntőben a legrangosabb trófeát. Mi persze nem szeretjük a montenegrióiak durvaságát, de gyanítom, valamivel mindig vádolják ők is a rafinált magyarokat.

Vicces, hogy mennyire elfogultak tudunk lenni, pedig az igazi nagy kérdések nem egy alattomos belemenéssel dönthetők el. Magukért, egymásért, a klubért küzdő játékosok csapnak össze, sokféle nációból és sokféle háttérrel, akik nyilván a dicsőség mellett némi prémiumért is hajtanak. Ám hiszem, amikor valaki pályára lép, a pénz és a nemzetiség teljesen másodlagos. Egy jó sportember ilyenkor egyszerűen csak győzni akar, bármi áron. Lehet elemezni képességeket, taktikát, stílusjegyeket, ám végül úgyis az nyer, aki képes a meccsen több gólt lőni, mint az ellenfele.

Ennyire egyszerű ez, és ettől olyan szép és izgalmas... Ezért mennek ki a szurkolók a csarnokba, és ez szegez majd sokunkat a képernyő elé, amikor valamelyik csapat sikeréért szorítunk. Én jó meccsre és győri győzelemre számítok- estére minden kiderül!

Az 1991-ben született orosz sportoló távolugrásban jeleskedik, már ifjúságiként is világbajnokságot nyert, később fedettpályás Európa-bajnokságon, Universiadén gyűjtött be aranyakat. A 180 centi magas, szőke Darja igazi modellalkat, így gyakran találkozhatnak a képeivel a rajongói különböző magazinokban.

A napokban két sztori is középpontba került a sport világában. Az egyik egyértelműnek tűnt, ám furcsa fordulatot vett, a másiknál meg nehéz eldönteni, ki nevet a végén.

A Barcelona Villareal elleni meccsén egy banánt dobtak Dani Alves elé. Ő felvette, beleharapott, ment tovább a meccs- gyors és frappáns reakció, jeles. Hamar egész reklámkampány épült erre, bár a "Mind majmok vagyunk" szlogen meg a banán szerintem valahogy nem az igazi.

Ma viszont olvasom, hogy a Barcelona tudatosan készült hasonló provokációra, csak Neymart gondolták a kampány vezéralakjának. A sors úgy hozta, hogy Dani Alvesnek jutott a főszerep, rá építettek a továbbiakban. De... Nem tudom. Olyan nehéz ilyen kérdésekben okosat mondani, ám az ember örök kétkedő énje már azt se tudja, nem előre kitervelt volt-e az egész akció a provokációtól kezdődően. Ha a céllal egyetértek is, az ilyen marketingszagú gépezet az egészet súlytalanná teheti. Meglátjuk, hova fut ki a dolog, mert ha még pár kellemetlen tény kiderül, több kárt okoz a kampány, mint amennyit használ.

A másik sztori főszereplője az NBA egyik klubtulajdonosa. Donald Sterling a Los Angeles Clipperst bő harminc éve vette, ám ezen idő alatt nem túl sok sikert ért el a Lakers árnyékában a profi kosárlabda-ligában. Meglehetősen sajátos egyéniség a ma már nyolcvan éves tulaj, akinek természetesen futja egy csinos, fiatal barátnőre. 

A fent említett hölgy egyébként félig latin, félig afroamerikai származású, és elkövette azt a hibát, hogy megosztott magáról egy képet egy afroamerikai férfi társaságában. Mint kiderült, az úr mellesleg az NBA-legenda Magic Johnson volt. Sterling hosszú telefonbeszélgetésben osztotta ki a csajt, miszerint ne fotózkodjon feketékkel, ne is vigyen feketéket a meccsekre. Hogy, hogy nem, a beszélgetés elkerült egy bulvármagazinhoz, ahol azonnal le is hozták.

Óriási lett a botrány. Az NBA-ben többségben vannak az afroamerikai játékosok, a legnagyobb csillagok is közül kerültek ki, tehát a mai és a régi sztárok egyaránt dühödten reagáltak. Maga Obama elnök is elítélte Sterlinget, és még saját csapata is ellene tüntetett- ahol szintén az afroamerikaiak vannak többségben, még az edző is az. Nehéz is értelmezni, a színesbőrű barátnővel, színesbőrű játékosokkal és stábbal körülvett Sterling mit gondolhatott.

Persze a pénz egy dolog, a sajátos elv pedig egy másik. A "feketék" termeljék a pontokat, hozzák a pénzt, de lehetőleg tartsák magukat távol tőle? Fura felfogás, de ne legyünk álszentek, lehetnek még ilyen elveket valló emberek páran a tengerentúlon. A liga mindenesetre gyorsan döntött, Sterling pénzbüntetést kapott, eltiltották saját csapatától, és kezdeményezik azt is, hogy kötelezően el kelljen adni a klubot. Sterling még ellenáll, de a többi tulajdonos hozhat ilyen döntést.

Ám ha így is kell tennie, nem egy marék gombért fog megválni a Clipperstől. Kevesebb, mint 13 millió dollárért vette, de lehet, hogy most akár egy milliárd dollárt is kérhet. Egyértelmű, hogy szalonképtelenné vált bizonyos körökben Sterling, de keres egy raklap pénzt, és bizonyára vannak, akik csendben szolidárisak vele. Ennek az ügynek nem lesz vége azzal, hogy gazdát cserél a klub: Amerikáról van szó, minden egyes mozzanatot ki fognak elemezni. Míg a Barcelona banános kampányától nem várok nagy dolgokat, úgy vélem, Sterling balhéja sokkal nagyobb hatással lesz az amerikai sport világára.

Ez ugyanis sokkal inkább kényszeríti őszinte elemzésre a sportéletet, mint egy idióta szurkoló négerezése, hiszen az egész üzletágat mozgató motivációkról, elvekről, felfogásról van szó...

Jön a focivébé, jönnek a sportszergyártók csillagokkal teletömött reklámjai...