Sportfoglalkozás

Azt hiszem, az EB idejére korlátozódott focimániát nyugodtan el lehet felejteni: a magyar bajnokságnak saját erejéből kell elnyerni a szurkolók érdeklődését. A válogatott sikerei csak halovány alapot teremtettek, szó nincs róla, hogy az NB1-et is olyan kirobbanó érdeklődés kíséri majd.

Az első forduló mindig fontos a bajnokság életében. Úgy tartják, ilyenkor még mindenki bizazkodik, ki vannak éhezve a focira a rajongók, a klubok is akcióznak, tehát minden megvan ahhoz, hogy jó hangulatban, teli stadionokban induljon útra a labda.

Ám az eddig adatok alapján úgy fest, az egyik nagy reménye a focivezéreknek máris szertefoszlott, mert az első fordulóban nem hogy több, de alacsonyabb volt az átlagos nézőszám mint az előző bajnokság első körében. Ráadásul úgy, hogy a jellemzően legnagyobb nézőszámot produkáló Fradi otthon kezdte a szezont!

Nem kell statisztikusnak lenni ahhoz, hogy érezzük, ez bizony nem sok jót sejtet. Persze lehetnek olyan különleges kalkulációk, amelyek szerint mondjuk fél százalékkal több néző volt idén mint tavaly az első fordulóban, de mind tudjuk, ez csak játék a számokkal. Akik hittek a népszerűség megugrásban, nem ennyivel kalkuláltak, hanem 20-40-60 százalékkal.

Ne feledjük, az EB-t megjárt válogatott játékosai közül szép számmal játszanak itthon, Gera, Böde és Lovrencsics például a Fradiban lépett pályára, Lang és Juhász a Videotonban, Korhut a Debrecenben. Ja és Király a Haladás kapuját védve hozott össze egy méretes potyagólt. Szép dolog a válogatott csapattársnak gólpasszt adni, csak épp kellemetlen, ha már nem egy gárdában szerepelnek...

Úgy fest, itthon mindenki rögvest elfelejt focizni. Kicsit más színvonalú sajnos a játék, a körítés, minden, mint az európai futball nagyszínpadán. Ehhez kellene zárkózni- de úgy fest, a hazai bajnokságtól már tényleg annyira elfordultak a nézők, hogy nem nagyon lehet reménykedni egy hirtelen megugrásban. Sőt, lassan az is erény, ha csökken a lemorzsolódás. Egy bajnok Fradi első hazai meccsén, a szép stadionban nincs hatezer ember? Ez nagyon elkeserítő ám!

Mert szó nincs arról, hogy élcelődnék, engem tényleg elszomorít a helyzet. És aztán... a szívemre teszem kezem, és kimondom: én sem követtem az első forduló meccseit, pedig az EB-t végignéztem. Egyszerűen nem hittem benne, hogy egy Mezőkövesd-Gyirmót újoncrangadóért nekem be kellene kapcsolnom a televíziót. És most sem hiszem azt, hogy sokat vesztettem volna. Én csak egy ember vagyok a sok közül, de sokan gondolhatják még pontosan ugyanezt. Hosszú évek, és kézzel fogható sikerek kellenek nemzetközi szinten, hogy újra komolyan vegyük a magyar klubfutballt. De hol vagyunk ettől!...