Kicsit talán furcsa, hogy egy Európa-bajnokságon szerzett aranyérem után a győztesből a keserűség (cinizmus?) szól, de Verrasztó Dávid nyilatkozata legalábbis őszinte volt. Egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy Magyarországon az Eb-arany "szart se ér", és ezt a megállapítást komolyan kell venni.

Mert a helyzet az, bizonyos helyzetben nagyon igaz. Vannak persze kivételek. Az olyan, egészen más súlycsoportot képviselő sportág, mint a foci Európa-bajnokságán győzni például mindig nagy fegyvertény. Aztán ott vannak azok a sportágak, ahol az európai mezőny messze kiemelkedik, így aztán mondjuk egy vízilabda- vagy kézilabda-Eb gyakorlatilag a világ élvonalát vonultatja fel.

De a sportágak többségében tényleg csak az olimpiára figyelünk oda. Jegyezzük meg, ennek oka az, hogy Magyarország úgymond sportnemzet, sok sikeres sportolóval, sok olimpiai érmessel. A nézők ingerküszöbe nyilván magasan van, hiszen hozzászoktunk ahhoz, hogy a legjobbjaink folyamatosan az olimpiára készülnek, mindent annak rendelnek alá, hogy ott legyenek eredményesek. Hosszú Katinka halmozhatja az érmeket az Eb-n, amire a szakma nyilván odafigyel, de olimpiai érme nincs- ha egyszer abbahagyja az úszást, soha nem fogják együtt emlegetni Egerszegivel, Kovács Ágival. Mert az olimpiai győztesek kitüntetéseket, életjáradékot kapnak, ők a sportélet sztárjai.

Kegyetlen dolog ez, én tudom. De nem csak a néző tehet arról, hogy nem értékeli az Eb-t, hanem az a szakma is, ami minden siker kapcsán az olimpiáról beszél előbb-utóbb. Tessék beleolvasni a kajak-kenu Európa-bajnokságról szóló tudósításokba, és egyből feltűnik, mindig megemlítik, a szerzett aranyakból mennyi született olimpiai távokon, amik így értékesebbek, mint a "sima" aranyak. Pedig ugyanaz a sportág, ugyanaz a verseny, és mégis különbséget tesznek arany és arany között. Nem kevés versenyről annyi a kommentár hogy "jó erőfelmérő az olimpiai ciklus közepén", és így tovább.

Ha a szakvezetés ezt hangoztatja, akkor mire gondoljon a néző? Nyilván laikusként elfogadjuk ezt az álláspontot, és nem mi próbáljuk nagyra értékelni azt a győzelmet, amit a szakma sem ünnepel lelkesen. És ezek a sportok legalább még reflektorfényben vannak ezeken a versenyeken, mert ha nem is tartjuk nagyra az Eb-érmeket, nézzük őket, hiszen az olimpiákon is látható, ismert versenyzők állnak rajthoz.

Ám léteznek más sportágak is, épp a napokban zajlott Gyékényesen a tájékozódási búvárok Európa-bajnoksága, és több magyar versenyző is remekül szerepelt, érmeket gyűjtöttek. Hallottunk róluk? Hacsak valaki kifejezetten nem követi ezeket a híreket, akkor sajnos aligha, pedig saját sportágukban ők is nagyon eredményes sportolók, akik keményen megküzdöttek a sikerekért. Ők vajon mit éreznek Verrasztó Dávid nyilatkozata után, az ő Eb-aranyuk mennyit ér?...

Persze úgy is feltehetjük a kérdést, az a lényeg, hogy a közönségnek mennyit ér, vagy hogy a versenyző mit érez a győzelem után? Mert ha ő boldog, akkor vajon fontos-e, mit gondol más? No, erre csak ők maguk tudnának válaszolni.