A Magyar Labdarúgás Napja alkalmából lenne pár ötletem, mit lehetne még tenni a hazai fociért.

Az MLSZ november 25-én tartotta az ünnepséget. A 6-3 évfordulójára időzítve tartját a Magyar Labdarúgás Napját, ekkor ünneplik a focinkat (vagy épp magukat) a szövetségben.

magyarfoci

Noha biztos akad, aki szerint jobb lenne a sok közpénzből felhúzott üres stadionok emléknapjának nevezni ezt az alkalmat, szerintem önmagában az ünneppel nagy gond nincs. Igaz, amióta az albínó vakrákok tiszteletére is külön nap van, ezek az alkalmak eleve vesztettek a súlyukból, de pont ezért ha valaki focinapot szeretne, hát csináljon. Azt gondolom, a múltban azért tényleg sok örömet szerzett nekünk a sport, sok olyan különleges ember rúgta a labdát, akik megérdemlik hogy megemlékezzünk róluk- Orth, Zsengellér, Puskás vagy Albert olyan játékos volt, akikre büszkék lehetünk.

A maiak az EB-kijutás ellenére is távol vannak attól, hogy rendszeres ünnepeket szervezzünk a tiszteletükre. Sőt, ezen az egy kis örömön kívül azért kevés boldogságot hoz nekünk a magyar foci, és ez látszik a nézőszámokon is. Ezt a témát még maga Csányi Sándor sem hagyhatta kívül, amikor megszólalt az emléknapon.

Néha olyan tétovának látszik mindenki, hogy mit is lehetne tenni. Azt gondolom, van egy fontos dolog, amit sokan elfelejtenek, pedig bizony innen kéne indulni. Teljesen tiszta és átlátható viszonyokra volna szükség! Nem én álmodtam ezt meg, aki régi Végh Antal-könyveket olvas, ugyanezzel a felvetéssel találkozhat. Persze ha négy évtized alatt alig volt ebben előrelépés, most sincs bennem túl nagy reménykedés, de mindegy- én szólok.

Azt akarjuk, a szurkolók higgyenek a fociban? Akkor először is érjük el, higgyenek a fociban dolgozóknak! Legyen nyilvános a klubok valós pénzügyi helyzete, derüljön ki, mennyibe kerül egy játékos, mennyit keresnek az eladásával, hozzák nyilvánosságra a fizetéseket, a szponzori bevételeket és így tovább. Vannak akik szerint ez üzleti titkot sért, esetleg mutogatnak, a nemzetközi focivilágban sem mondanak el mindent, de ez nekem nem érv. A világszövetségek vezetői nyakig ülnek a korrupcióban, a sztárcsapatok igazolási politikája minden csak nem átlátható, maguk a játékosok is adócsalási balhékba keverednek- úgyis tisztába kell tenni a dolgokat előbb-utóbb, állhatnánk ennek a mozgalomnak az élére mi magunk. Ez nem összeférhetetlen a profi sporttal, hiszen az amerikai major sportok esetében bizony ez nem szokatlan, pedig ott aztán dübörög a profizmus.

A másik, ahol fontos lenne a tisztán látás: stadionok. Kinek a pénzéből épültek, mennyibe kerültek- no és mennyi a fenntartásuk, ki viseli ezeknek a költségeit? Mert azt ne feledjük el, csak egy dolog, hogy felépül a stadion, ott azért bőven lesz kiadás! Utána lehetne járni, milyen számítások alapján épültek akkora építmények amekkorák.

Az MLSZ hivatalos emberei előzetes bejelentés nélkül is tarthatnának nézőszámlálást. Körbe kell fotózni a lelátót mondjuk a második félidő 10. percében, és lehet egyesével számolni. Ehhez elég egy titkárnő is, de legalább kiderülne, mennyire hitelesek a mostani hivatalos adatok, vagy esetleg még rosszabb a helyzet, mint ahogy kinéz. Közölni kéne, mennyi a valóban eladott jegyek száma, és mennyi az ingyen osztogatottaké. Persze mindezt nyilvánosságra lehetne hozni a képekkel együtt, a hitelesség kedvéért.

Szóval amint tiszta viszonyok vannak a pályán körüli ügyekkel kapcsolatban, a szurkoló is látná, mi az, ami a magyar foci jelene. Nem hiszek a tévéközvetítéses zsonglőrködésben és más trükközésben, nem attól lesz több néző, hogy Csányi többet beszél itt-ott a szövetség fantasztikus erőfeszítéseiről. Az fáraszt mindenkit, hogy még mindig csak maszatolunk. Szembesüljünk vele, mi a valós helyzet, hogy áramlanak a pénzek, és akkor lehet beszélgetni arról, mit akar a szövetség és mit szeretne a néző. Fenntartható-e az 5-10 ezres stadionok építése és a játékosok magas fizetése 973 fizető néző mellett- ilyen kérdéseket lehetne feltenni, ha volnának adatok.

Persze azt is lehet mondani, ez nem tartozik az átlagnézőre. Semmi gond, elfogadom! De akkor az átlagnéző is mondhatja azt: tulajdonképpen az egész foci nem tartozik rám, minek mennék meccsre. Mert bizony az egy fordulóban megjelent kilencezer nézőnél is lehet kevesebb- egy kis erőfeszítéssel lehet ezt még lejjebb tornázni. Aztán lesz miről beszélgetni a következő "ünnepnapon"...