Először is szögezzük le: a nyavalygások ellenére a magyar válogatott nem bukott el!

Tegnap este a törökök az utolsó pillanatig küzdve, emberhátrányban harcolták ki a kijutást érő győzelmet, mert a másik meccs is szerencsésen alakult a számukra. Ez benne van a sportban! Ha örömködtünk, mert a spanyolok tartalékosan is legyűrték az ukránokat, akkor most fogadjuk el, hogy a mi szempontunkból rossz forgatókönyv valósult meg. Aki több pontot szerzett, az érdemelte meg az egyenes ági kijutást- ezek most a törökök voltak.

És tegyük hozzá, bár a sportban nincs "ha", sok dolog alakulhatott volna másként. Ha a magyarok az előttük végzettek valamelyikét le tudták volna győzni, máris máshogy nézett volna ki a tabella. De az is tény, hogy ha a görögök nem csak ellenünk vitézkednek, hanem mondjuk megelőzik Feröert, a hellének ellen elbukott sok pont miatt esélyünk sem lett volna a legjobb csoportharmadik helyre. A válogatott kiharcolt magának egy viszonylag jó pozíciót, de ez most erre volt elég.

Ám az Európa-bajnokság esélye nem úszott el, kérem szépen! Nekem a bukás azt jelentené, ha nem jutnánk ki. Ez még mindig kiharcolható, méghozzá a pályán. Végülis ott kell bizonyítani elsősorban, hogy érdemesek vagyunk a részvételre. 24 csapat lehet ott a tornán, szinte az indulók fele, ez óriási esély. Ne haragudjon rám senki, de a csoportharmadikok, akiktől rettegni kéne, olyan válogatottak mögött végeztek a selejtezőkben, mint Albánia, Wales vagy Ausztria. Ha most jön az ijedezés, mi lesz a dánok vagy a norvégok ellen, tulajdonképpen minek akarunk kijutni a franciaországi Eb-re? 

Mert nekem nem a kijutás a nagy álmom. Én magyar szurkolóként mindig arról álmodok, hogy a csapat bajnok lesz! Bekerülni a 24 legjobb csapat közé rendben van, de odakinn meccseket nyerni, továbbjutni, egészen a csúcsra érni, na az a valami. Tisztában vagyok vele, pokoli nehéz dolog ez, az esélyek minimálisak. De a strandról behívott dán válogatott Eb-győzelme, vagy a görögök diadalmenete jelzi, hogy néha egészen váratlan csodák is megtörténnek a fociban.

Ott lenni Franciaországban pofozógépnek nem lenne nagy dicsőség. Ha valaki megelégszik azzal, hogy valahogy becsúszunk a döntő mezőnyébe, akkor örüljön neki, de nekem nem odáig tart a fantáziám.

Mondjuk ki azt is, hogy az esetleges kijutás nem oldaná meg a magyar foci problémáit. Mint ahogy a mostani lecsúszás a legjobb harmadik helyről sem tesz tönkre mindent. Eddig is tétmeccseken kellett bizonyítani, ezután is ezt kell csinálni. A magyar válogatottnak, bárki ellen kell kiharcolni a továbbjutást, elsősorban magára kell koncentrálni. Nem kell a törököket meg a kazahokat hibáztatni, ők pont azt csinálták, amit mi várunk a mieinktől: küzdöttek és győztek. Senki nem fog félreugrani a mi kedvünkért, és ez így normális.

Szóval nem kell feladni semmit, a remények nem vesztek el. Számunkra nem! A görögök, a finnek, sőt, a hollandok most nagyon boldogok lennének, ha olyan problémáik lennének mint nekünk, a pótselejtezőre készülve. Hozzájuk képest igenis jól teljesített a magyar válogatott, erre is büszkék lehetünk valamilyen szinten. 

Ám ismétlem, ez még nem a végállomás. És nekem a kijutás sem jelenti azt, hogy ezzel megoldottnak látom a focink minden gondját-baját. Tudom, az MLSZ-ben nagy most a sírás-rívás, mert ők úgy vélték, ezzel évekig lehetne takarózni. De nincs szerencséjük, a szurkolók ettől még nem felejtenek. Tudjuk jól, a kicsúszott eredményektől függetlenül sok a baj. 

Azokon viszont még ráérünk rágódni. Most még van miért szurkolni, van miről álmodozni. Meglátjuk, méltó-e a válogatott a részvételre- a pályán lehet bizonyítani!