Sportfoglalkozás

A magyar válogatott kapitánya arab földre szerződött szép pénzért, és máris megindult a locsogás. Kimaradhatok belőle? Naná, hogy nem!

Szerintem először is azt kell leszögezni, akár én okoskodok, akár más, ez Dzsudzsák élete, karrierje, neki kell döntenie, csakis ő lát át mindent, ő tudhatja, milyen megkeresések voltak (vagy nem voltak), mennyi pénzről beszélünk és így tovább. Az átlagember sem boldog tőle, ha vadidegenek beleszólnak, miért az a szakmája, miért olyan színűre festi a falat vagy hogy neveli a gyerekét. Egyébként is, mondhat mindenki amit akar, majd eldöntjük magunknak mi legyen- ezt tette ő is.

Amikor arról beszélünk, Dzsudzsák a pénzt választotta, azért nem árt tisztában lenni azzal, hogy nem tudjuk, volt-e más választása. Nagyon könnyű úgy igent mondani egy zsíros szerződésre, hogy alternatíva nem akad helyette. Ráadásul 29 éves, mit mondjunk hozzá képest a nála is fiatalabban arabokhoz szerződött, szintén válogatott Németh Krisztiánra, a magyar foci nagy vándormadarára? A helyzet az, hogy az Anzsi Mahacskala és a Bursaspor után nem akkora visszalépés egy arab bajnokság.

Tisztában kell lenni vele, hogy a legjobb európai bajnokságok csapatai nem egy 29 éves magyar játékosra kapják fel a fejüket, aki nem elég, hogy a fent említett csapatokba szerződött el, de még ráadásul az orosz illetve török bajnokságban sem alkotott maradandót. Az, hogy a válogatottban voltak jobb meccsei, szép dolog, de utoljára talán a PSV-ben volt hasznos, meghatározó ember Dzsudzsák. Az meg nem tegnap volt.

Ha már azt firtatjuk, a karrierje miért áll úgy, ahogy áll, akkor inkább az lenne megkérdőjelezhető, miért a mahacskalai csapatot választotta a holland bajnokság után 2011-ben, amikor fiatalabb is volt, talán mások is érdeklődtek utána. Kitűnő korban volt, sikerekkel a háta mögött, akkor lehetett volna szintet lépni. Most már nagy-nagy illúzió azt hinni, hogy a Liverpool és a Bayern megfigyelői egymásnak adták volna a kilincset a Bursaspor meccsein...

És az csak illúzió, amikor azért értetlenkedik valaki, hogy a viszonylag jól sikerült EB után miért nem kapkodnak a magyar focisták után. Lovrencsics hazatért a Fradiba, a többiek közül se került senki sztárcsapatokhoz, Nagy Ádám előtt áll talán a legszebb feladat Bolognában- de ne feledjük el, a töredékét fizették érte, mint mondjuk a fiatalabb Renato Sanchesért. Tudomásul kell venni, hogy a "magyar focista" szókapcsolat nem felfele, hanem lefele srófolja a játékosok értékét. Mert egy-két elfogadható válogatott meccsen túl a magyarokból kevés helyen lett csapataik húzóembere.

Most képzeljük el, ha valaki a mieink meccsei után azt mondta, csak van valami ezekben a magyarokban, nézzük már meg őket még tétmeccseken! Mondjuk a nemzetközi kupában a Debrecent egy fehérorosz csapat ellen, vagy a Fradit a Bajnokok Ligája selejtezőjébe beugrott albán Partizani ellen. Ugye nem kell magyarázzam, az ottani teljesítmények után mennyi esély volt a válogatott hőseinek egy jó külföldi szerződésre? 

Dzsudzsákért tehát nyilván nem futott be rengeteg sztárcsapat ajánlata sok pénzzel, ő egy már nem annyira fiatal, mostanában klubcsapataiban nem kiugró teljesítményt nyújtó játékos, akihez hasonlóból bőven szaladgál a pályákon. És ezzel nem bántani akarom, ezt az ítéletet nem mondtam ki, hanem a piac- ha nem így lenne, nem az emírségekbe menne. Ez csak részben az ő hibája, részben a magyar futball megítélése az okolható érte. Viszont ha már így alakult, akkor nyilván meg akarja alapozni a jövőjét, hiszen ki tudja, mennyi ideig hajlandóak bárhová is szép fizetéssel csábítani. A focipályán már nincs olyan sok éve, most kell jól keresnie. És slussz. Ebből a szempontból tökéletes a döntés.

Az meg csak bohóckodás, amikor azon töprengünk, mi lett volna ha... Nincs "ha". Ami volt, elmúlt, és most pedig talán csak ez volt az egyetlen értelmes, valamilyen szempontból jó ajánlat. Ami erősen leegyszerűsíti a választást...