Sportfoglalkozás

Idézzük fel a magyar focibajnokság 2003-2004-es idényének zárását!

(fotó: tempofradi.hu)

Az Origón megjelent egy összeállítás az utóbbi néhány évtized izgalmasabb bajnoki végjátékaiból, és ugyan felidéz a szerző pár érdekes sztorit, szerintem a 2004. május 27-én játszott meccsek feltétlenül megérdemlik hogy felidézzük őket.

Nemzetközi szinten akkor már szinte sehol nem számoltak a magyar válogatottal, magyar klubcsapatokkal, ezért mindenki felkapta a fejét egy váratlan menetelésre az UEFA-kupában. A Debrecen ugyanis, sok-sok év után először (és azóta is utoljára...) megérte a tavaszt egy nemzetközi kupában.

A bajnokság is kifejezetten izgalmasan alakult. A debreceniek akkor már évek óta próbálták megszerezni a klub történelmének első bajnoki címét, s először ekkor jutottak el igazán közel hozzá. Az utolsó forduló előtt a DVSC volt a tabella első helyén, és egy győzelemmel csúcsra is érhettek volna.

Csak éppen ezt a győzelmet a régi Üllői úti stadionban kellett volna megszerezni a Ferencváros ellen. És itt vissza kell utalni az előzményekre: egy évvel korábban a Fradi azért bukta az aranyat, mert a debreceniek kiharcoltak egy döntetlent az oroszlánbarlangban, és a zöld-fehérek fogadkoztak, most majd ők lesznek az ünneprontók.

Ráadásul a Ferencváros egy győzelemmel megelőzte volna a Debrecent, és megvolt az esélye az aranyra is. Már csak arra volt szükség, hogy a parádésan hajrázó Újpest ne nyerje meg az utolsó meccsét az MTK ellen. Még egy pikáns sztori is fűszerezte az előzményeket: Tökölit korábban a Siófok elleni meccs után Kassai Viktor utólag állította ki a bírók megsértése miatt, három meccsre eltiltották, de a fegyelmi bizottság egy meccs után a következő találkozón pályára engedte- ez volt az a bizonyos utolsó fordulóbeli rangadó.

Két, hazai szinten jó nevekből álló, de egymással komolyan rivalizáló csapat futott ki tehát a pályára, a bajnoki döntőnek is beillő meccsre. A Fradinál Tököli, Gera, Lipcsei, Dragóner, Vukmir, Szűcs, a Debrecenben Sándor, Dombi, Éger, Bogdanovics, Halmosi és Bajzát- bárhogy alakulhatott volna a mérkőzés. Ám azon az estén a bosszúra szomjazó, a stadionban remek hangulatot teremtő fradisták előtt a meccset kézben tartó zöld-fehérek győzni tudtak 3-1-re. És a slusszpoén: az Újpest csak döntetlenre volt képest, tehát bajnokok lettek. Ők a mennybe mentek,  míg a DVSC elbukott a nagy álom kapujában, az arany helyett a bronz lett az övék. 

Azon el lehet filozofálni, hogy egyáltalán eljuthatott volna-e ide a dolog, hiszen az előző évi balhé után, amikor a pályára berontó dühödt szurkolók fizikailag bántalmazták a debreceni játékosokat, lerúgták az edzőt, más helyeken elég kemény büntetés járt volna. S aztán milyen a sors, a Fradit olyasmiért zárták ki később a bajnokság első osztályából, amiért sok más klub is elmeszelhető lett volna.

A debreceniek mellesleg Tököli játéka miatt óvtak, de ezt később visszavonták, így véglegessé vált a bajnokság végeredménye. Furcsa, hogy az óvás visszavonásáról csak röviden tájékoztatták a közvéleményt, s a pontos összeg nyilvánosságra hozatala nélkül(!) utaltak rá, hogy a Debrecen komoly kártérítést kapott az MLSZ-től. Azaz valami alapja mégiscsak lehetett a tiltakozásnak, de sikerült meggyőzni őket a megfelelő érvekkel. Így aztán ennek a bajnokságnak a zöld asztal mellett lett vége, meglehetősen "magyaros" körülmények között.

A Debrecent nem törte meg a kudarc, a következő három évben ők nyerték a bajnokságot, a Fradi a másodosztályú évek után nem csak hogy visszajutott, the bajnoki címet, kupagyőzelmet is szerzett, az Újpest viszont azóta is csak álmodik az aranyról. Minden bölcselkedés ellenére, a bajnokságnak vége van, amikor lefújják az utolsó meccset, s jövőre egészen új szezon kezdődik. Sem a történelem, sem a tapasztalat nem dönt címekről- a mostani hétvégén sem az fog számítani, hogy a Honvédban ezer éve mekkora meccseket játszott Puskás és Bozsik, vagy hogy nemrég volt a Videoton UEFA-kupa döntőjének évfordulója.

Valaki most hétvégén rettentően boldog lesz, míg a másik fél az ezüstérem ellenére el lesz keseredve, s csak az a pillanat fog számítani, amikor vége a kilencven percnek. Akármilyen ez a magyar foci, aki nem él meg ilyen sorsdöntő meccset szurkolóként, nem értheti meg, miért lehet még ezért a bajnokságért is lelkesedni a megfelelő pillanatban...

Furcsa, miért nem egy időben kezdődik az összes meccs a magyar focibajnokság zárófordulóiban.

Tulajdonképpen minden ok megvan a lelkendezésre, ha azt nézzük, mennyire izgalmassá vált a magyar foci élvonala: a bajnoki címről az utolsó meccsek döntenek, pont úgy, mint a kiesésről. Legalább izgalom legyen, ha már színvonal nincs!

Az a világ legtöbb pontján jellemző, hogy a bajnokságok végén az utolsó fordulókban minden meccset ugyanakkor kezdenek. Nyilvánvaló ennek az oka: ha egy csapat később játszik, akkor esetleg befolyásolja a motivációit a korábbi meccsek eredménye. Van ennek jó és rossz oldala is, de például a tegnap esti Videoton-Ferencváros mérkőzés előtt már tudni lehetett, hogy nyert a Honvéd és a Vasas is, tehát mind a két csapat számára létszükségletté vált a győzelem. Csak hát alakulhatott volna mindez másként is...

Ráadásul a magyar élvonalban jelenleg nagyon kevés csapat van, csak 12 egylet küzd az érmekért illetve a bennmaradásért. Ebből az következik, hogy nem nagyon van már a végén olyan meccs, aminek ne lenne óriási tétje. Ez így volt a most hétvégi fordulóban is, ahol öldöklő küzdelem folyt a pontokért a bajnoki harcban és az alsóházban is.

Megjegyzem, ez nem csak a szurkolóknak tűnik fel. A debreceni győzelem után a Honvéd egyik hőse, Eppel is megemlítette, nem is érti miért nem egyszerre játszanak a csapatok. A Videoton győzelmi kényszerbe került, de ha esetleg egyszerre mennek a meccsek, a Videoton bukásával a Honvéd biztosan bajnok lett volna, és a pályán, az őket elkísérő rengeteg szurkolóval együtt lehetett volna ünnepelni.

Ehhez képest a hazafelé tartó buszon nézhették, mire megy a Fradi Felcsúton a sorsdöntő meccsen. Nem mondom, az se rossz, ha esetleg a benzinkúton vett pezsgővel ünnepelhetnek, de... Lehetne ezt máshogy is bonyolítani.

Ha már annyi szempontból megpróbálnak nagyon profinak látszani a magyar fociban dolgozók, ezen a téren vajon miért nem sikerül? Miközben "megoldották", hogy ne lehessen a hétvégén sok meccset közvetíteni (és amiről maga Csányi Sándor ismerte el, egyáltalán nem váltotta be a reményeket és nem lett több néző a stadionokban), valahogy ezt az ügyet nem sikerül rendezni. 

Ennek a mai magyar focinak olyan rettentő sok nagy értéke nincs- az egyetlen, ami megmaradhatna, az a tisztaság, a megkérdőjelezhetetlenség. És ilyenkor pont ez sérül. A vicc pedig az, hogy az utolsó fordulóban minden meccs egy időpontra van kiírva, pedig az eredmények alakulása miatt pont akkor lehetne a bajnokság "megkoronázásaként" egyfajta bajnoki döntőt rendezni zárásként, a Honvéd és a Videoton összecsapásával, hiszen ezek csapatok már semmiképpen nem csúszhatnának le a dobogó első két fokáról.

Nem baj, talán majd jövőre sikerül... Nálunk úgyis mindig jövőre várhatóak a változások és az eredmények, ha fociról van szó. Miért lenne különbség akkor, ha a lebonyolítás a téma?...

Kassaiék bakiparádéja a sokadik alkalom, hogy felmerül a videobíró szükségessége.

Én már csak legyintek, ha a futballban dolgozó sípmesterek újabb rossz döntéseiről írnak. Magam is néztem a Bayern-Realt, láttam is a tévedéseket, lesgólokat. Ne tegyünk úgy, hogy ilyen most fordulna elő első alkalommal.

Sőt, alig pár hete a másik spanyol gigász, a Barcelona hihetetlen, 6-1-es fordítása után hozták elő sorban a PSG hívei a katalánok javára történő tévedéseket. És most annak a meccsnek a bíróiról alig beszélnek, csak a bravúros továbbjutás lesz legenda. (Ami persze mit sem ért, hiszen a Juventus ellen kipottyant a Barca.)

Szóval pár hét múlva csak azt emlegetjük majd, milyen volt amikor Ronaldo két meccsen öt gólt szerzett a Bayern ellen. És persze jönnek az újabb ünneplések, amikor újabb mérföldkőhöz érkezik a portugál zseni. Ki számolja már akkor, melyik gól volt vitatható? És ugyanúgy Messi, Ibrahimovic és a többi sztár esetén is feledésbe merül ez.

Mindez talán így is a helyes. Csak éppen az UEFA, FIFA illetékeseinek nem a szurkoló eszével gondolkodni, hogy pár hét múlva már nem törődnek a hibákkal. Nekik folyamatosan kellene dolgozni azon, hogy legalább a csúcsmeccseken elkerülhessék az ilyesmit. Nem az a kérdés, legyen-e a videobíró, hanem csak az: mikor.

És éppen ezért fárasztó a vitatkozás, mintha magáról a szükségességéről vitatkozni kellene. Egy frászt. A Bayern edzője, a sokat látott Carlo Ancelotti most állt az új technológia, amit eddig ellenzett. Ugyan miért nem látta be eddig, hogy szükség van rá? Csak nem azért, mert olyan nagycsapatoknál dolgozott, ahol jellemzően a kedvezményezettjei a tévedéseknek?... Naná, minden akkor fáj igazán, amikor velünk történik. 

Nincs is ezzel baj, így működik az ember. Csak a szövetségekben nem az érzelmeknek kellene diktálnia. Egyszerűen csak be kellene vezetne a technológiát, nem évek múlva, hanem most azonnal, kipróbálni az új szabályokat, hogy mikor lehessen jelenetet visszanézni, legyen-e az amerikaifocihoz hasonló "challenge", amikor a csapatok edzői kérnek visszanézést, melyek legyenek a kötelezően visszanézendő helyzetek, és így tovább.

Pár év alatt kikristályosodna, az európai fociban mi működhet és mi nem. A technológia nem lehet akadály, bőven elég gyors és rengeteg a megfelelő kameraállás is. Át lehet ruccanni Amerikába tapasztalatokért. És ne feledjük, ott is évről évre változnak a szabályok, pont azért, a változó körülményekhez igazítják, és figyelembe veszik az edzők véleményét. Nem ugyanaz már ma sem a videobírózás ott, mint mondjuk öt éve. 

Szóval a példa itt van előttünk, a technológia létezik, nem kell forradalmi dolgot kitalálni. A plusz bírói stáb költségei pedig eltörpülnek a Bajnokok Ligájának bevételei mellett. Kassait lehet szidni- de máskor, más híres bírók is tévedtek már hasonlókat, hiszen ők is csak emberek. És hiába nem vezetne többet a magyar sípmester, aki jön helyette, ugyanúgy benézhet egy lest, egy kezezést, miközben meglenne az eszköz, hogy kisegítse. Mire várunk még? Talán majd ha a Real ellen tévednek ekkorákat, és ők is elkezdik panaszkodást, akkor tényleg nem lesz akadálya a bevezetésnek?... Hiszen lám, elég egy meccs, és a Bayern már meg is van győzve...

Nincs rosszabb a sportban, mint az érdektelenség: a magyar foci egyre nagyobb bajba kerül.

A nézőszámok elemzése elkeserítő tendenciákra mutat rá, a hazai bajnokság vonzereje minden korábbinál mélyebbre süllyedt. És hiába érvelnek úgy, hogy családbarátabb lett a meccsre járás, a hangulattalan sporteseménynél kevés rosszabb dolog van. (És nem, számomra sem a balhé meg az anyázás a "hangulatos", de lelkes szurkolás sincs.)

A magyarfutball.hu remek nézőszám statisztikái szerint ebben az évben is bőven 3000 alatt marad az átlagos nézettsége a magyar bajnokiknak. A Csányi-korszak vesszőfutása folytatódik, és hiába készült el már pár új vagy felújított stadion, a trend nem tud megfordulni. 

Húsz éve még 5000 környékén járt a nézőszám. A mostaninál kétségkívül rosszabb állapotú stadionokban is jóval többen szurkoltak, és a csökkenés mindenkit érintett, Pesten és vidéken. Íme néhány összehasonlító adat, elöl az 1997-es, majd a 2017-es nézőszám:

FTC 9951 / 6646 (stadion kihasználtság: 28%)

Debrecen 7059 / 3236 (stadion kihasználtság: 15,9%)

MTK 2981 / 1367 (stadion kihasználtság: 25,7%)

Nem véletlenül választottam ezeket a csapatokat: mindegyiknek korszerű stadionja van már. Az, hogy negyed-, ötöd-, hatodházas meccseket játszanak bennük, miközben jó eséllyel még ezeket a számokat is kozmetikázzák, arcpirító. 

És van még egy aspektusa a csökkenésnek: hogy nincsenek már kiugróan sok embert vonzó összecsapások se. Szintén a magyarfutball.hu adatai szerint a legtöbben a Fradi-Újpesten voltak, 11,760 ember ment ki megnézni a derbit. A következő toplistás meccseken már a kilencezret sem érte el a nézőszám.

2013-ban még egy ilyen derbin 22,094 ember volt jelen, azaz a nézők fele eltűnt. Emellett további hat meccsen volt még több, mint tízezer szurkoló abban az idényben. Nagyon fontos tendencia ez, mert azt jelzi, hogy a magyar bajnokság már egy-egy kiemelt alkalomra sem tudja a figyelmet magára irányítani.

Ehhez képest meglepőnek tűnhet, miért nem zuhant be jobban az átlagos nézőszám, de ennek egyszerű az oka: a kis nézettségű meccseken kerekítik inkább felfele a számokat. Ötezer helyett tízezret beleírni a tudósításba azonnali lebukás, de 650 ember helyett 1300-at jelenteni egyszerűbb, pedig itt is fantomnéző a szurkolók fele. Ez pedig felfele tolja az átlagot.

De nem is kell azon lovagolni, hogy a 2600-as átlagnézőszám sincs meg, közelebb járunk a 2000-hez. Az az igazság, hogy a nagyon szánalmas és nevetségesen alacsony között már nincs túl nagy különbség. És a köztelevízió ezért a bajnokságért tesz le az asztalra 19 milliárd forintot! Tulajdonképpen miért görcsölne a klubvezetés azon, hogy több embert csalogasson a stadionba? 

Számoljunk egy kicsit! 2661 átlagos nézőszám, összesen 198 meccs van az idényben, tehát durván 527 ezer ember megy ki magyar bajnokira egész idény alatt. Ha ezer forintos átlagos jegybevétellel számolunk, akkor 527 millió forintnyi pénzhez jut az egész mezőny, összesen, egy egész év alatt. A tévés közvetítésekből egy szezon alatt viszont 3,8 milliárd forint esik le! Több, mint hétszer annyit kapnak tehát csak úgy, "piaci alapon", mert beengedik a kamerákat, mint ha kampányolnak, erőlködnek a nézők meghódításáért, és persze több drukkerhez több rendező kell, több szektort kell takarítani és így tovább. Csak a gond van velük, pénzt meg alig hoznak, akkor minek?

Hát ezért felel meg mindenkinek a mostani helyzet. Talán csak a maradék igazi szurkoló puffog, de mint láthatjuk, ők már nem számítanak. Ezért mondanak le róluk olyan könnyen Ferencvárostól Zalaegerszegig...

(képek: Flickr / stadionturista) 

Természetesen nem ér a magyar foci tévés jogdíja 19 milliárdot. De ettől még megérhetné a dolog, ha teljesülne pár feltétel.

Azt gondolom, egy másodpercig sem kétséges, 19 milliárdért soha, senki nem venné meg a magyar meccsek jogait, a közmédiát kivéve. Nálunk egy olyan speciális licit zajlik, ha fociról van szó, aminek egyetlen résztvevője van, aki felfele alkudozik. Nagyjából annyira "piaci" szemléletű a dolog, mint maga a foci támogatása állami cégek által, vagy ott van a TAO-pénz is.

A magyar foci semmilyen szinten nem életképes önállóan. Az még máshol is előfordul a világon, hogy az állam beszáll a stadionépítésekbe, de nálunk kizárólag közpénzből finanszírozzák ezeket. A jegybevétel elenyésző, piaci szponzorok alig vannak, az utánpótlásnevelés színvonala pedig csapnivaló, játékoseladásból sem tarthatja fenn magát egy klub.

És most itt van az a bizonyos 19 milliárd forintos tévépénz, ami nyilvánvalóan azért ennyi, mert ezzel akarják pénzhez juttatni a klubokat. Ez azért komoly summa a magyar foci értékét, a hazai bajnokság népszerűségét ismerve, amiről azért sokat elmond a minden fogadkozás ellenére csökkenő nézőszám. 

Ha csak ezen az egy szinten támogatnák a labdarúgást, egy kis plusz forrást adva a sportnak, talán még azt mondaná az ember, nem is lenne ez tragédia. Főleg akkor, ha lennének elvárások a klubokkal szemben, ha látnánk az előrelépést a bajnokságban. De a magyar klubfoci történelmi mélységekbe zuhant, és nagyon rossz üzenete van annak, hogy így is ömlik a pénz.

És ha még csak érdektelen meccsekért tömnénk a csapatok zsebét a közösből, de építjük az üresen kongó csodastadionokat, s olyan cégek érzik fontosnak a futball támogatását, mint a Főgáz vagy a csatornázási művek. Nyilván kell nekik a reklám, és az ultrák közül toborozzák az új ügyfeleket...

Szóval az a baj, hogy gyakorlatilag piaci pénz már alig van a magyar fociban, és ha rászoknak a csapatok arra, hogy teljesítménytől, a munka eredményességétől, a meccsek színvonalától függetlenül tele lesz a kassza, ugyan mi késztetné őket jobb munkára? Szokták boncolgatni, miért nincs több néző, és miért nem tudnak több embert a stadionba csábítani a klubok. Tulajdonképpen miért erőlködnének, ha "piaci" alapon 19 milliárdot adnak a portékáért? A jegybevétel ehhez képest elenyésző lenne...

És így már nagyon problémás ez az egyszereplős felfele licitálás. Egy raklap pénzt kap a magyar foci azért, hogy tévében adhassanak hetente két, többnyire lapos, alacsony színvonalú meccsért, amit jórészt üres lelátók előtt játszanak, hangulattalan szurkolással. De sokan szeretnénk ha ilyen színvonalú munkánkért, portékánkért ennyire sokat kérhetnénk!

Ami a legrosszabb: sajnos az elvárás nélküliség visszafele is működik. Még azzal sem tudunk üzenni, ha nem értünk egyet a pénzkidobással, hogy elkapcsolunk a meccsekről. Ahogy senkit nem érdekel, mennyit ér a magyar foci, az se érdekel senkit, hogy még kevesebb embert hoz lázba, mint korábban. 

A beletörődés, belefásulás, unottság pedig nem csak a sport, de a sportélmény halála is...