Sportfoglalkozás

Egy hírhedt eset óta kezelik tényként a tengerentúli tévézésben, hogy az amerikaifoci sérthetetlen- a Heidi Bowl története okán.

1968. november 17-én két remek csapat nézett szembe egymással: az Oakland Raiders és a New York Jets rangadóján nyolcszor változott, ki birtokolja épp a vezetést. Parázs hangulatú összecsapás volt, sok időkéréssel, büntetéssel, így a közvetítés szokatlanul hosszúra nyúlt. Már csak 65 másodperc volt hátra a játékidőből, a Jets 32-29-re vezetett, az Oakland pedig egy utolsó rohamra indult a győzelemért- de hogy mi történt, azt már csak azok láthatták, akik kinn voltak a stadionban.

Az NBC ugyanis egyszerűen félbehagyta a meccset, és elkezdték vetíteni a Heidi című romantikus filmet. A sokak által várt film egy kislány és nagyapja életéről szólt az Alpokban, és kétségtelen tény, a kiadott program szerint abban a percben ennek kellett volna következnie. Az NBC vezetői úgy gondolták, hogy a hűvös novemberi estén nagy sikert arat majd a filmjük, így amikor a vetítések előtti megbeszélések során szóba került, mi lesz, ha a meccs elhúzódik, úgy döntöttek, a Heidi pontos kezdése a fontosabb.

A programért felelős Dick Cline azon az estén is ehhez tartotta magát, várta, hogy bárki szóljon neki fentről a változásról. De hozzá semmilyen más utasítás nem jutott el, így aztán az Oakland utolsó támadása helyett a meglepett nézők a Heidi kezdő képsorait láthatták. Mint kiderült, az NBC vezetői megpróbálták elérni Cline-t, hogy engedje végig a meccset, de minden telefonvonal foglalt volt: ezrek hívogatták az NBC-t, hogy a megadott időben kezdik-e a Heidit, és sokkal többen pedig azért, hogy ne szakítsák félbe a meccset. Akkor szabadult el a pokol, amikor a film közben írták ki a végeredményt, és a focirajongók már nem csak a tévét, hanem a lapokat és a rendőrséget elkezdték hívogatni dühükben.

Az Oakland Coliseumban ülők ugyanis azt láthatták, hogy a kirúgás után a Raiders Daryle Lamonica irányító vezérletével villámgyorsan végigrobogott a pályán, és egy touchdownnal ismét megszerezte a vezetést. A kirúgás után pedig a Jets játékosa ügyetlenül elvesztette a labdát, amit a Raiders visszahordott, így a kilenc másodperc alatt szerzett 14 pontnak köszönhetően 43-32-re nyertek az oaklandiek. Az utolsó perc eseményeit bocsánatkérés után így adták le a nézők számára.

A Heidi Bowl néven hírhedtté vált meccsnek természetesen lettek következményei. Azóta minden tévé tudja, hogy az NFL-meccs szent és sérthetetlen, így félbeszakítani azt nem lehet. Természetesen a biztonság kedvéért az NFL és a televíziók közötti szerződésbe is belekerült az ezt rögzítő kitétel, de vélhetően enélkül sem dobnának be egy romantikus filmet a meccs végét levágva soha többé. Az NBC pedig kialakított egy "Heidi-phone" becenevű vonalat a vezérlőszobába, ami teljesen független volt a többi telefontól, így a jövőben semmi nem akadályozhatta meg, hogy a fejesek közbeszóljanak az adásmenetbe...

1892. november 12-én kapott először pénzt egy amerikaifutballista azért, hogy pályára lépjen.

Az NFL ma dollármillárdos üzletág, külön kategória a profi sportok világában, imádott sztárokkal és az Egyesült Államok legnagyobb tévés nézettségeivel. Pedig maga az amerikaifoci profi ligája nem is számít igazán régi alapításúnak, 1920-tól számítják a történelmét. Akkortájt a sportra már bőven odafigyeltek, komoly események volt az olimpiák, Európában mindenhol megalakultak a fociligák, az angolok sokfelé terjesztették a krikettet, a tengerentúlon imádták a baseballt és a sor folytatható lenne.

Az amerikaifoci gyökerei is régre nyúlnak vissza, a 19. század végén már játszották, csak akkortájt ez még a mainál is sérülésveszélyesebb volt, gyakori halálesetekkel. A szurkolók is vérmesek voltak, nem csak a csapatok rivalizáltak. Pittsburgh városában az Allegheny Athletic Association (AAA) nagy meccsre készült a Pittsburgh Athletic Club (PAC) ellen, és az előbbi William “Pudge” Heffelfingernek 500 dollárt kínált, ha pályára lép a színeikben.

A Yale egyetem egykori kiválósága addig igazi amatőr volt, mint ahogy a sportágban mindenki. Költségtérítést már korábban is adtak játékosnak, de az, hogy készpénzt adtak egy sztárnak, korábban állítólag még nem fordult elő. És megjegyzendő, az ötlet nem is az AAA vezetőinek fejéből pattant ki- a PAC környékezte meg Heffelfingert egy 250 dolláros ajánlattal, ezt duplázta meg az AAA. A játékos enyhén szólva sem volt korrekt, a PAC csak a meccs napján tudta meg, hogy Heffelfinger pályára lép- az ellenfél csapatában!

A becsapott klub vezetése és szurkolói egyaránt őrjöngtek. A balhé elkerülése végett úgy döntöttek, a meccs nem lesz hivatalos, a fogadásokat is törölték. Heffelfinger megszolgálta az árát, ő szerezte az egyetlen touchdownt. Az AAA pedig a következő meccsre ismét pénzért szerződtetett játékos, egy évre rá pedig már heti fizetést adott a legjobbaknak- 50 dollár akkor komoly összegnek számított. Mindenesetre, noha volt némi infláció egy bő évszázad alatt, a mostani sztárok évi 20 milliójához képest nem sok...

Kirúgták Bognárékat a bukdácsoló "akadémistáktól", mi lesz így a pénzzel kitömött csapattal?

Igazság szerint sejthető volt, hogy Felcsúton el fog fogyni a türelem. Az akadémiára és a jelenleg másodosztályú csapatra rettentő sokat költenek, minden látható eredmény nélkül. Alig kerülnek elő ügyes utánpótláskorú focisták, a nagycsapat teljesítménye is középszerű.

Már eleve furcsa volt az, amikor a felcsútiak váratlanul pont a megfelelő ütemben önállósodtak, így az MLSZ szabályozását kikerülve lehetővé vált az elvileg utánpótlásnevelő műhelynek számító klub feljutása az első osztályba. Ez be is következett- nem annyira azért, mert annyira ügyesek voltak a fiataljaik, hanem azért, mert a rájuk öntött pénzből összevásároltak egy csapatnyi kipróbált veterán vándormadarat, ami elég volt a feljutáshoz, majd az első osztály középmezőnyéhez. 

Tavalyra viszont elfogyott a zsoldosokkal tömött csapat szerencséje, szépen kipottyantak a másodosztályba, így a focira vágyó felcsúti futballrajongó a szép új stadionban nem a Fradit vagy a Diósgyőrt láthatták vendégeskedni, hanem a Ceglédet meg a Mosonmagyaróvárt. Ez azért elég égő volt, sokáig totóztak rajta, egy váratlan létszámemeléssel nem tartják-e benn a fantomakadémistákat- de ezt azért még a magyar fociban sem merték meglépni.

Mindenesetre pénz ettől még van rengeteg, mert persze olyan rettentően fontos futballbázisról van szó, hogy a valamiért Felcsút-rajongó nagyvállalatok így is tolják a lóvét. Csak éppen a Bognár György és Szíjjártó István vezette szakmai stábnak az egykori válogatottakkal tűzdelt kerettel sem sikerül fölényesen vezetni a másodosztály tabelláját: nem nagy dicsőség a Balmazújváros és a Soroksár hátát nézni.

Bognáréknak tehát mennie kell. Bognár egyébként igazi megmondóember, de meg kell jegyezni, hogy néha állításain röhög mindenki. Ő közölte például, hogy Dárdai Pál, a válogatott élén és a Herthával is bizonyító fiatal edző kinevezése szövetségi kapitánynak a magyar edzői szakma arculcsapása- jól sikerült pofon volt, az EB lett a csattanója. Bogná jelentette ki azt is, hogy a debreceni Adamo Coulibaly-nál ügyetlenebb légiós még nem látott. Igen, arról a francia srácról van szó, aki aztán magyar gólkirály is lett- ügyesen törte a labdát biztosan. Vagy csak szerencséje volt. Majd Bognár megmondja...

Mellékszál: egy tévéműsorban egymás mellett ültek, és Coulibaly-nak elmondták, hogy nyilatkozott régebben róla a magyar edzőzseni. Elsőre úgy tűnt, Bognár a szokásosnál is kisebbre húzza magát össze a 190 centi magas, kisportolt fekete srác reakcióját várva, aki roppant udvariasan, elegánsan annyit válaszolt, hogy minden kritikára oda kell figyelni, mindenből lehet tanulni. Hirtelen elgondolkodott az ember, ki a civilizáltabb: az egykor amatőr szinten focizó, mellette targoncásként melózó Coulibaly, vagy az egész életét a magyar fociban töltő Bognár.

Szóval én azt hiszem, hogy Bognárért kevesen hullajtanak könnyeket. Talán csak azok az edzői kollégái, akik azonosulnak sommás véleményével. A felcsútiak szép számú ellendrukkere (nem is tudom, mikor volt utoljára a magyar fociban ilyen jelentéktelen, mégis közutálatnak örvendő csapat) mindenesetre kéjesen vigyorog, az eredményeket látva. Lesz nagy röhögés, ha nem sikerül a visszajutás az első osztályba. Az mindenesetre nem jó jel, ha beindul a kapkodás, cserélgetik a szakmai stáb tagjait. Pedig a titok marha egyszerű: jó, a csapatért élő-haló fiatalokat kéne nevelni, mert ebben a nyavalyás magyar fociban elég lelkesedni ahhoz, hogy valaki jó középcsapatot csináljon. De szemmel láthatóan pénzzel nem lehet szívet venni...

Az NFL szezon első négy hetének meglepetéseit igyekszem számba venni.

Meglepetések, amiknek nem kellene meglepetésnek lennie

A Denver Broncos 4-0, a New England Patriots 3-1 mérleggel áll. Ebben elvileg nincs semmi extra információ, hiszen az AFC két erős csapatáról van szó, ők játszották tavaly az AFC döntőt és a Denver a Super Bowl-t is megnyerte. Miért érdekes akkor a jó szezonkezdés? Nos, a Broncosból visszavonult a legendás Peyton Manning, és helyettese, Brock Osweiler a pénzt és a Houston Texanst választotta. A hetedik körben draftolt Trevor Siemian lett az irányító, és a csak látszólag meggyengült, valójában bikaerős védelem segítségével egyre magabiztosabban játszik. Négy győzelem pedig soha nem véletlen...

A Patriots másfél évtizede élcsapat, a 3-1 alapelvárás lett volna velük szemben- ha az első négy meccsről nincs eltiltva Tom Brady. Ám a Deflategate miatti eltiltást most töltötte a csapat legnagyobb sztárja, és mindenki csak tippelte, mit tud a csereirányító, Jimmy Garoppolo. Nos, ő remekül helytáll, egészen másfél meccsen át, amikor megsérült, és a beugró újonc, Jacoby Brissett kapta meg a lehetőséget. Ilyen körülmények között a három győzelem szép eredmény, az utolsó, hazai pályán 16-0 arányban elvesztett meccsen sem kell bánkódni, hiszen végre újból Brady kezében a labda. És ellenfelük az eddig vergődő, négyszer is vesztő Cleveland lesz, ideális helyszín ahhoz hogy formába lendüljön.

A legnagyobb negatív meglepetések

Ha már a két tavalyi AFC-döntősről beszélünk, említsük meg az NFC döntősöket is. Az Arizona Cardinalstól azt várták, idén még erősebb lesz mint tavaly, és egyértelműen esélyesek a Super Bowl-ra, a Carolina Panthers esetében pedig azt várták, a tavalyi nagydöntős vereség után dacból is végigverik a világot.

Nos, most mind a két csapat 1-3 mérleggel áll, ami nem sok jót ígér. A Cardinals irányítója a héten nem is játszhat sérülés miatt, és a Panthersben Cam Newton is agyrázkódással küszködik. Valami félresiklott mind a két csapatnál, lépéshátrányba kerültek, és ugyan az idény negyedénél még nem illik temetni egy csapatot, az NFC-ben jól rajtoló riválisokat tekintve legalábbis nem lesz sétagalopp a továbbjutás a rájátszásba. 

Tulajdonképpen nem is igazán eldönthető, melyik a nagyobb meglepetés. A Bruce Arians által edzett Cardinals tud támadni is, védekezni is, most mégis bukdácsolnak. A Panthers tavaly az alapszakaszban 16 meccsből egyet vesztett el, most négyből hármat. Erre azért kevesen számítottak.

Átmenetileg vége az irányítómítosznak?

A csapatépítésnél szinte mindig az irányítók szerepét emelik ki, hiszen ők számítanak a csapat agyának. Ám már a Broncos és a Patriots is bizonyította, jó tervvel, csapatmunkával kevésbé neves játékosokkal is lehet sikeres egy gárda, míg a Panthers és a Cardinals sztárirányítókkal is bukdácsol. És nem teszi ki az ablakba az eddigi 1-3 mérleget az Indianapolis Coltsban játszó Andrew Luck, a New Orleans Saints irányítója, Drew Brees, vagy a San Diego Chargersben dobáló Philip Rivers. A New York Jets komoly pénzért visszahozott irányítója, Ryan Fitzpatrick az utóbbi meccseken labdaeladásaival tűnt ki. Szóval lehetne példát találni bőven, amikor komoly sztárok ide vagy oda, a csapat egésze nincs jól összerakva.

A szezon igazi meglepetései azok a csapatok, ahol tényleg úgy festett, vége a világnak. A Dallas Cowboys sztárja, Tony Romo megsérült (megint, sokadjára), helyettese pedig az újonc Dak Prescott lett. A mérlegük 3-1, és csak azért nem állnak jobban, mert a veterán irányítókat elcserélő Philadelphia Eagles az első körben kiválaszott Carson Wentz vezetésével megtáltosodott, már három győzelemnél tart vereség nélkül. Mögöttük a csoportban? Eli Manning és Odell Beckham a New York Giants-el illetve Kirk Cousins a Washington Redskins-szel 2-2 mérleggel, ami nem elfogadhatatlan éppen, de azért kicsit másra számítottak az elemzők.

Szintén a különös irányítóhelyzet miatt lett érdekes a Los Angelesbe idén visszaköltöző Rams. Elhozták a draft első választottját, ám Jared Goff kispadozik. A helyén a nem túl sokra tartott Case Keenum kapott lehetőséget, és az elkeserítően gyenge első meccs után sorozatban hármat is nyertek. A NFC West csoport igen erős, hiszen itt van a Seattle Seahawks és az Arizona Cardinals is, de a jó indulás legalábbis biztató.

Amivel végképp senki nem számolt, az a Minnesota Vikings négy győzelmes indulása. Még a szezon előtt megsérült az első számú irányító, Teddy Bridgewater. Aztán a szezon elején kidőlt a futójátékosok egyik legjobbika, Adrian Peterson. Irányítónak elhozták a sérülékeny, igazán nagyot sehol nem mutató Sam Bradfordot, összeraktak egy brutálisan erős védelmet, és a támadásban a szükséges minimumot összehozó csapat most ott van az NFC élmezőnyében. 

Természetesen ma még senki meg nem mondja, ki nevet a végén. Viszont jelzésértékű, hogy e pillanatban a jó védelmek, a jó csapatmunka szerepe erősödik, hiszen egy rakás csapat beugró, újonc, névtelen vagy leírt irányítókkal is remek eredményt mutat fel, míg a fizetési sapkából nagy részt kiharapó sztárokkal felállók egy része erősen bukdácsol. Természetesen a jó játékosokat meg kell fizetni, de nagy kérdés, a fizetési sapka miatt ki bírja el azt, ha a keret ötödét egyetlen ember viszi el? Szóval lehet, hogy a jövő nem feltétlenül a gigaszerződéseké, amik évekre gúzsba kötnek egy csapatot. Ráadásul a valóban csúcsra törő, sportsikerre vágyó játékosok egy része is megfontolhatja, hogy inkább a bankszámla egyenlege növekedjen vagy a győzelmek száma...

Az MTK új stadionja olyan lett mint egy felcicomázott betonteknő, és aki látja, képtelen elhinni, ez nem vicc, hanem a valóság.

A stadionépítésnek komoly tudománya van. Most nem csak az építészeti, statikai kérdésekről beszélek, hiszen az nyilvánvaló mindenki számára. Inkább az olyasmikre célzok, mint a finanszírozás és finanszírozhatóság- egy jó stadion esetében egyértelmű, milyen célt szolgál, mibe kerül és miért éri meg.

Egy szegényebb, kisebb nézőszámmal bíró klub esetében nyilvánvalóan próbálnak akkora létesítményt felhúzni, amekkorát még megtöltenek a nézők. Aztán van olyan, hogy két klub inkább közösen épít fel egy új arénát, máshol meg fel sem merül, hogy összeköltözzenek. Előbbire példa például a New York Giants és a New York Jets közös otthona az amerikaifociban, utóbbira meg kézenfekvő példa a két nagy skót klub Glasgow-ban, vagy a Manchesterben levő két sztárgárda.

Nálunk viszont a klubok nem saját zsebből építkeznek, szóval az álmodozásnak semmi nem szab határt, ha fel kell húzni egy kis ékszerdobozt a klubvilágranglista 378. vagy 1231. helyén levő kedvenceknek. Egymástól egy-két megállóra levő csapatok mind megkapják a szép új otthonaikat, és mit sem számít, hogy soha az életben nem térülnek meg a beruházások.

Külföldön nagyon kreatívnak kell lenni a tervezőnek, hogy minél többen férjenek be úgy a stadionba, miközben minden nézőnek kényelmes, jó hely jut akár a felső karéjban is, ahonnan mindent lát. A jegybevétel nagyon fontos, ezért minden egyes ember számít. 

Nálunk már most látszik, hogy a stadionfejlesztésekkel messze túllőtték a várható nézőszámot. Naná, nagyot kell álmodni, és jobb, ha többen férnek be, amennyiben esetleg hihetlen módon felfut a magyar foci és mindenki meccsre akar járni. A stadiont végülis nem lehet úgy bővítgetni mint a tyúkketrecet, fektessünk be a jövőbe! És azt kell mondjam, bármennyire nincsenek kihasználva, a Fradi vagy a Debrecen új stadionja jól néz ki, nemzetközi összevetésben is megállják a helyüket- kivéve a harmad-negyedház miatti lapos hangulatot.

Viszont most már a második olyan stadiont láthatjuk, aminél mintha pont abba fektettek volna nagy energiákat, hogy minél kevesebb néző férjen be. A felcsúti stadionban is csak mutatóban vannak helyek a kapuk mögött, de ami az MTK új stadionjában épült, az egészen elképesztő. Igaza lett a klubelnöknek: ilyen a világon nincs.

Tőlem az magyarázkodhat aki akar. Aki nem hülye, az egy otromba betonfalat lát pár méterrel a kapu mögött és slussz. Iszonyatosan gáz az egész, szégyen, hogy erre milliárdok mentek el. Tudom, hogy a pénz sok sebet begyógyít, de elképzelem, ahogy a tervező most "büszkélkedik" a megvalósult stadionnal (aminek első látványtervében még volt lelátó a kapuk mögött...), amit konkrétan mindenki utál. Az egész stadionfejlesztés zsákutcája, a hibás tervezés örök emlékműve lesz ez a betonteknő. Hogy balesetveszélyes-e, az már szinte teljesen mindegy- borzalmas látványt nyújt az egész.

Én egyébként már csak egy dologra vagyok kíváncsi: a beton mögött nem kapott-e mégis helyt olyan "szurkolótábor", ami mindig sportszerű, sose lankad és persze tökéletesen úgy viselkedik a klubvezetés elvárja? Igen, nagy hangfalakra gondolok, amikből jöhet az egyébként MTK-pályákon nem jellemző hangos szurkolás. Ebben az esetben még jó is lehet, hogy a vacak székek nem foglalják a helyet.

Igazság szerint csapat se kéne, minden hétvégére össze lehetne szedni egy csapat épp szerződés nélküli focistát, hogy bújjanak kék-fehér mezbe, és játsszák el, ők az MTK. Persze nem kilencven percig, elég 4-5, amiből meg lehet vágni valamit a gólösszefoglalóba. És így már érthető, hogy a vadiúj stadion jegyárait se nagyon igyekeznek közhírelni: nem nagyon várnak oda nézőt, a bevétel inkább jelképes, akkor meg minek? 

Önmagukért épülnek a stadionok, ami igazi világszám. Lehet, hogy ennek tényleg a csodájára fognak járni, de attól tartok, a világ rossz feléről...