Sportfoglalkozás

A Magyar Labdarúgás Napja alkalmából lenne pár ötletem, mit lehetne még tenni a hazai fociért.

Az MLSZ november 25-én tartotta az ünnepséget. A 6-3 évfordulójára időzítve tartját a Magyar Labdarúgás Napját, ekkor ünneplik a focinkat (vagy épp magukat) a szövetségben.

Noha biztos akad, aki szerint jobb lenne a sok közpénzből felhúzott üres stadionok emléknapjának nevezni ezt az alkalmat, szerintem önmagában az ünneppel nagy gond nincs. Igaz, amióta az albínó vakrákok tiszteletére is külön nap van, ezek az alkalmak eleve vesztettek a súlyukból, de pont ezért ha valaki focinapot szeretne, hát csináljon. Azt gondolom, a múltban azért tényleg sok örömet szerzett nekünk a sport, sok olyan különleges ember rúgta a labdát, akik megérdemlik hogy megemlékezzünk róluk- Orth, Zsengellér, Puskás vagy Albert olyan játékos volt, akikre büszkék lehetünk.

A maiak az EB-kijutás ellenére is távol vannak attól, hogy rendszeres ünnepeket szervezzünk a tiszteletükre. Sőt, ezen az egy kis örömön kívül azért kevés boldogságot hoz nekünk a magyar foci, és ez látszik a nézőszámokon is. Ezt a témát még maga Csányi Sándor sem hagyhatta kívül, amikor megszólalt az emléknapon.

Néha olyan tétovának látszik mindenki, hogy mit is lehetne tenni. Azt gondolom, van egy fontos dolog, amit sokan elfelejtenek, pedig bizony innen kéne indulni. Teljesen tiszta és átlátható viszonyokra volna szükség! Nem én álmodtam ezt meg, aki régi Végh Antal-könyveket olvas, ugyanezzel a felvetéssel találkozhat. Persze ha négy évtized alatt alig volt ebben előrelépés, most sincs bennem túl nagy reménykedés, de mindegy- én szólok.

Azt akarjuk, a szurkolók higgyenek a fociban? Akkor először is érjük el, higgyenek a fociban dolgozóknak! Legyen nyilvános a klubok valós pénzügyi helyzete, derüljön ki, mennyibe kerül egy játékos, mennyit keresnek az eladásával, hozzák nyilvánosságra a fizetéseket, a szponzori bevételeket és így tovább. Vannak akik szerint ez üzleti titkot sért, esetleg mutogatnak, a nemzetközi focivilágban sem mondanak el mindent, de ez nekem nem érv. A világszövetségek vezetői nyakig ülnek a korrupcióban, a sztárcsapatok igazolási politikája minden csak nem átlátható, maguk a játékosok is adócsalási balhékba keverednek- úgyis tisztába kell tenni a dolgokat előbb-utóbb, állhatnánk ennek a mozgalomnak az élére mi magunk. Ez nem összeférhetetlen a profi sporttal, hiszen az amerikai major sportok esetében bizony ez nem szokatlan, pedig ott aztán dübörög a profizmus.

A másik, ahol fontos lenne a tisztán látás: stadionok. Kinek a pénzéből épültek, mennyibe kerültek- no és mennyi a fenntartásuk, ki viseli ezeknek a költségeit? Mert azt ne feledjük el, csak egy dolog, hogy felépül a stadion, ott azért bőven lesz kiadás! Utána lehetne járni, milyen számítások alapján épültek akkora építmények amekkorák.

Az MLSZ hivatalos emberei előzetes bejelentés nélkül is tarthatnának nézőszámlálást. Körbe kell fotózni a lelátót mondjuk a második félidő 10. percében, és lehet egyesével számolni. Ehhez elég egy titkárnő is, de legalább kiderülne, mennyire hitelesek a mostani hivatalos adatok, vagy esetleg még rosszabb a helyzet, mint ahogy kinéz. Közölni kéne, mennyi a valóban eladott jegyek száma, és mennyi az ingyen osztogatottaké. Persze mindezt nyilvánosságra lehetne hozni a képekkel együtt, a hitelesség kedvéért.

Szóval amint tiszta viszonyok vannak a pályán körüli ügyekkel kapcsolatban, a szurkoló is látná, mi az, ami a magyar foci jelene. Nem hiszek a tévéközvetítéses zsonglőrködésben és más trükközésben, nem attól lesz több néző, hogy Csányi többet beszél itt-ott a szövetség fantasztikus erőfeszítéseiről. Az fáraszt mindenkit, hogy még mindig csak maszatolunk. Szembesüljünk vele, mi a valós helyzet, hogy áramlanak a pénzek, és akkor lehet beszélgetni arról, mit akar a szövetség és mit szeretne a néző. Fenntartható-e az 5-10 ezres stadionok építése és a játékosok magas fizetése 973 fizető néző mellett- ilyen kérdéseket lehetne feltenni, ha volnának adatok.

Persze azt is lehet mondani, ez nem tartozik az átlagnézőre. Semmi gond, elfogadom! De akkor az átlagnéző is mondhatja azt: tulajdonképpen az egész foci nem tartozik rám, minek mennék meccsre. Mert bizony az egy fordulóban megjelent kilencezer nézőnél is lehet kevesebb- egy kis erőfeszítéssel lehet ezt még lejjebb tornázni. Aztán lesz miről beszélgetni a következő "ünnepnapon"...

A hétvége ismét bizonyította, az Eb-részvétel csak fügefalevél, ami nem képes leplezni a magyar foci válságát.

Vége az örömködésnek, a kissé elbizakodott norvégok kiütése után a magyar futball visszatért a dolgos hétköznapokhoz. Méghozzá rögvest egy kiábrándító adattal: kilencezer nézőt számoltak a hétvégén. Nem egy meccsen- a hat mérkőzésen együttvéve!

Lehet aztán zsonglőrködni a számokkal, hogy valójában 9500 ember volt kinn, és az is lehet, hogy ha valaki tételesen számol, igazán csak 8100 ember ült a lelátókon, de ennek igazi jelentősége nincs. Amikor van egy örökrangadónak becézett meccs (MTK-Fradi) és egy keleti rangadóként ismert találkozó (Debrecen-Diósgyőr), ez a szám elképesztően alacsony. A válogatott sikere nem tette őrületesen lelkessé a honi szurkolókat, nem zarándokoltak tömegesen a meccsekre, hogy megnézhessék a haza hőseit.

Sejthető volt, hogy az MLSZ vezetése belekapaszkodik ebbe a sikerbe, és jönnek majd a lelkes nyilatkozatok. Természetesen Csányi Sándor is megszólalt, és mivel most van mivel büszkélkedni, megengedte magának, hogy némi önkritikát gyakoroljon. Kijelentette, hogy a szurkolói kártyák kötelezővé tétele hibás döntés volt. Hát lehet, de már nem kötelező, elvileg mögöttünk van egy nagy siker, a végeredmény meg kilencezer néző.

Azért nyilván a sikerpropaganda volt a döntő a nyilatkozatában. Például kiemelte, hogy az amatőr csapatok száma mekkorát ugrott, már 11,200 gárdában rúgják a labdát a korábbi 7,200 helyett. Na most én ezen felhúztam egy kicsit a szemöldököm. Összesen több aktív, létező, pályára lépő futballcsapatunk van, mint ahány szurkoló egy hétvége alatt kimegy az elsőosztályú meccsekre? Ha 11 emberrel számolunk amatőr csapatonként, jelenleg 120,000 ezer amatőr focistánk lép pályára rendszeresen? Ha ez így van, egyszerűen tiltsuk be az amatőr focit, jobb híján majd Fradi meg Videoton meccsre járnak a labdarúgás szerelmesei, és akkor gyorsan meglesz a nézőszám-forradalom...

Most már csak ez marad, mert eddig mindent hiába próbáltak: kevés magyar meccset ad a tévé, a kártyát ugye eltörölték, reklámozták a családbarát meccseket, létszámcsökkentéssel kívánták emelni a színvonalat, no meg a válogatott miatt is pozitív értelemben téma a hazai foci. 

A kilencezer néző már csak azért is sokkoló, mert ha durván ezer forintos jegyárral kalkulálunk, akkor kijön, egész hétvégén mondjuk tízmillió forintot termelt a magyar profi labdarúgás. De legyen húszmillió- 12 csapatra elosztva ez azért elég keskeny pénz. Egy csapatnál alig több mint másfél millió forint. Ha harminc fordulóval számolunk, nagyjából 50 millió forintos bevétel esne egy átlagcsapatra- valójában a Fradira több, a Felcsútra meg kevesebb, nyilván. Ezzel szemben kéne állnia kiadásként a játékosok fizetésének, a klub működési költségeinek, a szép új stadionok fenntartási költségeinek, és így tovább. Nem nehéz belátni, hatalmas lyuk tátong a kettő között. Mi oldja meg a helyzetet? A közpénz. Az állami tévé által fizetett közvetítési díjak, a TAO-pénzek, az állami vagy államközeli cégek által vásárolt hirdetési felületek és így tovább.

Még ezt a szerény kis bajnokságot sem lehetne üzemeltetni az ilyen támogatások nélkül: ha tényleg minden szempontból kivonulna az állam a magyar fociból, úgy omlana össze az NB1 mint a kártyavár. Ez engem rettentően elkeserít, és a véleményemen az sem változtat, ha a válogatott most éppen elért egy kis sikert. Lehet persze a vicces oldalát nézni ennek az egésznek, de én most inkább letört vagyok, hogy itthon még mindig helyben járunk, miközben továbbra is csak az öndicséretben ostromoljuk a világszínvonalat.

Kicsi és nagy drámák- lassan közeledik az alapszakasz vége, és néhány csapat most már szinte állandóan rájátszás üzemmódban kell pályára lépjen.

A helyzet ugyanis az, hogy pár csapat jelen pillanatban páholyban van: a csoportját veretlenül vezető New England Patriots vagy Cincinnati Bengals például akár egy-két vereségtől sem esne kétségbe. Ezzel szemben az NFC East főcsoportban úgy egymás nyakán vannak a csapatok, hogy minden egyes mérkőzésen a túlélésért kell pályára lépni. Most még szinte mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy legalább egy wild card helyre odaérjen, tehát minden meccs éles.

Ebből következik az, hogy egészen váratlan eredmények is születnek néha. Mindenki próbál megkapaszkodni az utolsó szalmaszálba, aztán az ember elképedve nézi, ahogy a Detroit Lions a Lambeau Fielden veri például a Green Bay Packerst.

Apropó, Packers. Az utóbbi három hét az idény elején roppant magabiztosnak látszó csapat szurkolóit kétségbe ejthette: a két keményebb riválistól simán kikaptak, ilyen megtörténhet, na de az idén harmatgyenge Lions isten tudja mikor nyert a Green Bay otthonában. Aaron Rodgers nyilván nem lett hirtelen gyengébb irányító, de valami mégsem stimmel. És eközben a surranópályán a Minnesota Vikings meg is előzte őket a csoportban- a jövő hét végén egymás ellen játszanak, óriási meccs várható.

Ha már az irányítók bukdácsolása került szóba, nem lehet szó nélkül elmenni Peyton Manning szenvedése mellett. Miközben övé lett minden idők legtöbb passzolt yardjának rekordja, ugyanazon a meccsen élete leggyengébb teljesítményét nyújtva 0 (nulla!) pontos irányítóteljesítményt mutatott. Húsz passzból 11 pontatlan volt, 5 ment saját játékoshoz, 4 pedig az ellenfélnek. Nehéz megmondani, sérülések akadályozzák-e a legendát, a támadófal túl gyenge-e, vagy egyszerűen csak a kor van a háttérben, de egyelőre erre nem fogunk választ kapni, mert a következő meccsen a Denver Broncos csapatában Brock Osweiler lesz a kezdő irányító. Meglehet, le kell mondani a november végi Peyton Manning- Tom Brady párharcról, mert előbbi akkor már a kispadot koptatja? 

Brady viszont egyelőre nem úgy fest, mintha ki lehetne őt szorítani a kezdőből. Most a hét végén nem volt nagy meccse, de idén nála a közepes teljesítmény is azt jelenti, hogy két TD-passzt szór, 1 interception mellett, több mint 300 yardot elérve. Minden statisztikai mutatóban élen áll 38 évesen, ami nagy eredmény. De szerintem ennél fontosabb volt a számára, hogy New Yorkban, a Giants otthonában egy elképesztően izgalmas meccsen sikerült kiharcolni a győzelmet.

Igaz, a végső, mindent eldöntő mezőnygólt már ő is a pálya széléről nézte a körmét rágva. 54 yardról kellett bevágnia pár másodperccel a vége előtt Stephen Gostkowskinak, aki hidegvérűen a kapuba talált. Ez volt a hétvége egyik olyan meccse, ami az izgalmak alapján már a rájátszás életre-halálra menő találkozóit idézte.

Ugyanilyen kiélezett meccset játszott például a Buffalo Bills és a New York Jets, ahol az előbbi nyert, és ezzel befogták a Jetset a csoportban. Minimális különbséggel múlta felül a Jacksonville Jaguars a Baltimore Ravenst, a Miami Dolphins a Philadelphia Eagles-t. Nagy meglepetés volt az, hogy Kirk Cousins hibátlan teljesítménnyel, négy touchdown-passzal vitte győzelemre a Washington Redskinst.

Aztán vasárnap este jött egy újabb csoportrangadó, ami a rájátszásba jutás szempontjából óriási jelentőséggel bírt: a sorozatban kétszer Super Bowlba jutó, ám idén bukdácsoló Seattle Seahawks megpróbálhatott volna felzárkózni az Arizona Cardinals mögé. Ám a sokpontos, fordulatos meccsen a Cardinals a labdaeladások ellenére kiharcolta a győzelmet, és megerősítette vezető helyét az NFC Westben. 

A következő egy-két hétben néhány csapat elvesztheti a matematikai esélyt is a továbbjutásra, de az NFL-t ismerve, ők is keményen fognak harcolni az utolsó fordulókban is. Nagyjából körvonalazódik, kik lehetnek ott a playoffban, de most még semmi sem biztos, a sok sérüléssel tarkított idényben könnyen kerülhet egy csapat váratlan helyzetbe- máshogy nézne ki például a Dallas Cowboys mérlege, ha nem dőlt volna ki Tony Romo a szezon elején.

Nincs mese, most már egyetlen mecset sem lesz érdemes kihagyni... 

Kinek kell Kis Grofo, amikor itt van nekünk a GM49 parádés futballindulója!

Galla Miklós fiatal korában a GM49 zenekar frontembereként vált valamelyest ismertté. Érdekes, hogy a banda épp az utóbbi években élte némileg reneszánszát, Galla újból előadhatta például a remekbe szabott Bélát itt ne keressék című dalt.

A Csináljatok valamit korai GM49 felvétel, az akkortájt még ska stílusban nyomuló zenekar lendületes kis indulót hozott össze focistáink buzdítására. Meg kell jegyezni, a nyolcvanas évek elején azért még több okunk volt a reménykedésre, 82-ben ott volt a válogatott a világbajnokságon, nem sokkal később a Videoton az UEFA-kupa döntőjébe jutott. Ezzel együtt is érződik valami kis heccelődés a dalon.

Nem tudom, ha most kellene Gallának új futballdalt írnia, milyen lenne. Azt hiszem, joggal lehetne keserűbb. Ám ma estig, amíg még él a remény, hiszen előttünk áll a norvégok elleni párviadal első felvonása, nyugodtan lehetünk bizakodók, és hangolhatunk a GM49 dalával.

"Arassatok odakinn,
Tíz millió szív úgy dobog,
A két szemünk csüng rajtotok!"

Kicsit erőltetett a harmadolás, hiszen a pihenős hetek miatt van, amelyik csapat 6, van, amelyik 7 meccset tudhat a háta mögött, de a lényeg az, hogy most már nagyjából kirajzolódnak az idény trendjei. Akadnak meglepetések és valóra vált jóslatok- ezekből szemezgetek.

Különleges idénynek indult a 2015-ös szezon, hiszen az ötvenedik Super Bowl jön a sorban, ennek megfelelő körítéssel. Ám abból a szempontból is különleges lett az egész, hogy a felkészülési időszak szinte végig arról szólt, eltiltják-e a némileg puhább labdák miatt a New England Patriots irányítóját. Nos a bíróság (egyelőre) Tom Brady javára döntött, győzött a sport- és most már egyre többen kívánják a pokolba a Deflategate-témát.

Mert a labda akkor igazán érdekes, amikor játékban van! Nagyszerű meccsek voltak már eddig is, és nagyszerű teljesítmények is, természetesen. A fentebb említett Tom Brady például hat meccsből hatszor vezette győzelemre csapatát, 38 évesen szinte minden statisztikát tekintve a legjobb irányítók között van. Noha a szezon előtt az AFC Kelet többi csapata durván erősített, kettő edzőt is cserélt (a harmadik pedig négy meccs után), hiába számítottak többen meglepetésre, most is a Patriots diktálja a csoportban a tempót. És egyelőre nem úgy fest, hogy lassítanának- szóval itt az idén az a meglepetés, hogy minden megy a szokásos kerékvágásban...

Az AFC Nyugat érdekessége az, hogy szintén egy veterán irányító, Peyton Manning csapata áll az élen: a Denver Broncos 6-0-s mérlege megsüvegelendő. Ám ezt nem a korábban rekordokat halmozó Manningnek köszönhetik, akinek több az eladott labdája, mint a touchdown-passza. A védelem nyújt hétről hétre fantasztikusat, és ezzel jó eséllyel meg is nyerik a csoportot. Mögöttük ugyanis a többiek hullámzó teljesítményt nyújtanak. A feltörekvő Oakland Raiders legyőzte a San Diego Chargerst, de a mérlegük így is csak 3-3 a második helyen, míg a Kansas City Chiefs elveszítette messze legjobb támadóját, Jamaal Charles futót, tehát inkább csak a becsületükért küzdenek.

A Chiefs pedig tényleg küzd, a hétvégén az AFC Észak egyik erős csapatát, a Pittsburgh Steelerst gyűrték le. Utóbbiak állhatnának jobban is, de kidőlt a kezdő irányító, Ben Roethlisberger, majd megsérült helyettese, Michael Vick is, így azért nehéz csodát tenni. Pedig ott vannak a remek játékosok, Brown, Bell és Bryant, de megbízható irányítójáték nélkül nem sokra mennek. A csoportot tehát nyugodtan vezeti a 6-0 mérleggel álló Cincinnati Bengals, amiben Andy Dalton irányító remekel. Volt már ilyen, csak az a fránya rájátszás ne lenne, ahol rendszeresen betlizik... A csoport végén egyetlen győzelemmel szerénykedik a Baltimore Ravens, amiről páran azt hitték, idén a nagydöntőbe is odaérhet. Nos, ehhez azért már kisebbfajta csoda kéne, a csapat leginkább csak szenved.

Szenved az AFC Dél messze legerősebbjének gondolt csapata, az Indianapolis Colts is. Mindenki úgy volt vele, ezt a gyenge csoportot fél kézzel is behúzzák, ami persze még mindig megtörténhet, de hét meccsből csak hármat nyertek- és abból kettőt akkor, amikor a fiatal sztár, Andrew Luck helyén a már negyvenet is betöltött Matt Hasselbeck kapta a kezébe a karmesteri pálcát. A Colts igazolásai nem jöttek be, az edzői stáb is sokszor hibázik. Ha nem olyan ellenfelei lennének, mint a két középszerű irányító cicaharca miatt emlegetett Houston Texans vagy az újonc Mariotával is szürke Tennessee Titans, még rosszabbul állnának. A Jacksonville Jaguars a maga szintjén igyekszik, de 2-5 mérlegével túlzás lenne "erős" kihívónak nevezni.

Az NFC Dél tavaly négy betliző csapattal "büszkélkedhetett", ehhez képest az idén a Carolina Panthers 6-0 mérleggel indított, és az Atlanta Falcons is 6-1-gyel áll. Könnyen megtörténhet, hogy két csapat is továbbjut innen, ha mind a ketten így folytatják. És a nyögvenyelősen indított szezonú New Orleans Saints 3-4-es mérlege is azt jelenti, ők is versenyben lehetnek a rájátszásért.

Az NFC Észak az a csoport, ahol az erőviszonyok jórészt változatlanok, és a szakértők előzetes tippjei általában bejöttek. Élen áll a Green Bay Packers, ami 6-0 mérlegét nagyban köszönheti Aaron Rodgers idén is MVP-szintű játékának. Kapaszkodik a Minnesota Vikings (4-2), míg a Chicago Bears továbbra is széteső csapat benyomását kelti (2-4). Az 1-6 mérlegű Detroit Lions a liga egyik nagy talánya: az irányító, Matthew Stafford pocsék idényt fut, de nem segítik őt a társak sem. Új alapokra kellene helyezni mindent, ha szeretnének rájátszásközelbe jutni ebben az erős csoportban.

Roppant erős és kiegyensúlyozott csoportnak gondolták az NFC Keletet is, de ebből csak a kiegyensúlyozott lett igaz, az erős nem. A Philadelphia Eagles húzásaitól volt hangos a holtszezon, de a csapat irányítója, Sam Bradford gyenge teljesítményt nyújt, az új igazolások sem nagyon váltak be, a 3-4-es mérleget pedig nem lehet kitenni az ablakba. A New York Giants szélsőséges meccseket tudhat maga mögött, de legalább többet nyertek mint vesztettek. A korábbi első körös irányítót, Robert Griffin III-at a tarcsiba űző Washington Redskins bármennyire tűnik komolytalan csapatnak, 3-4-es mérlegükkel abszolút nincsenek lemaradva. Az idén óriási tervekkel induló Dallas Cowboyst viszont sérülések sújtják: az elkapó Dez Bryant után Tony Romo is kidőlt. Ki tudja, amikorra visszatérnek, lesz-e még bármi remény a csapat számára, ami két győzelem után sorban négyszer is veszített a sztárokat helyettesíteni képtelen játékosokkal.

Szintén meglepetésről beszélhetünk az NFC Nyugat csoportban. Az Arizona Cardinals tavaly is tartotta a lépést, és talán messzebbre is juthattak volna, ha nem dől ki mind a két irányító. Idén egyelőre egészséges Carson Palmer, jól is játszik- bármi lehet az 5-2 mérleggel. Azt sokan sejtették, hogy az új irányítóval de sok korábbi sztárjátékos nélkül felálló San Francisco 49ers bukdácsolni fog (2-5), míg a St Louis Rams az meg csak a Rams, középcsapat marad (3-3). Az igazi talány a két éve Super Bowlt nyerő, tavaly is döntőbe jutó Seattle Seahawks, ahol megszerezték a sztár tight endet, Jimmy Grahamet, és úgy nézett ki, a ligaelit védőegység mellé szuper támadóalakulat társulhat. Hát, nem egészen így alakult a helyzet eddig. A remény még messze nem veszett el, de a három győzelemmel és négy vereséggel álló csapat egyelőre nem úgy néz ki, mint ami odaérhet a nagydöntőbe. 

Persze nem az idény harmada után osztogatják a trófeákat, most még lehet nagyot javulni és nagyot bukni is. Az mindenesetre ebben az évben is kiderült, hogy a liga minden történését figyelemmel kísérő szakértők sem tévedhetetlenek, több csapat rácáfolt az előzetes várakozásokra, pozitív vagy negatív értelemben. Szóval bármikor, bármelyik meccs elé le lehet ülni, akárkik találkoznak is, a nagy küzdelem, az izgalom szinte garantálható ebben az évben.