Nem illik viccelődni azon, aki 48 évesen ki mer állni egy korábbi nehézsúlyú bokszbajnok ellen. A média hírt adott arról, hogy a ma már inkább promóterként aktív Petrányi Zoltán ugrott be, amikor Shannon Briggs ellenfelet keresett, pedig gyakorlatilag felkészülés nélkül kellett kiállnia a meccsen. Ráadásul elmondása szerint különösebb anyagi motivációja sem volt, mert a költségei miatt alig keresett valamit.

Kinéz az embernek az ő korában egy jó nagy verés, gyors kiütéssel, és még csak nem is jár vele pénz- az ilyen embert nevezik szent őrültnek? A fene tudja, de az biztos, hogy Petrányi nagyon szeretheti az ökölvívást, és elsősorban az motiválhatja, hogy ringbe szállhat egy olyan menővel, mint Briggs.

A meccs felvezetésének szócsatája is poén lehetett az eszét játszó egykori bajnokkal, de az már akkor is látszott, ez a két harcos nincs egy súlycsoportban. A meccs aztán a várható módon egyoldalúra sikeredett, Briggs két perc alatt rendezte az egészet pár kiadós pofonnal. Petrányi ugyan padlót fogott, de mégis élete élménye lehetett még ez a vereség is.

Aki soha nem űzött küzdősportot semmilyen szinten, az nem értheti azt, milyen tiszta küzdelemben megharcolni valakivel. Nekem volt benne részem gyerekkoromban egy rövid időre, és kétségtelen, a monoton edzések után különleges alkalom volt, amikor néha ki kellett állni egy klubtárs ellen. Nem voltam jó ebben a műfajban, mert egyszerűen hiányzott belőlem az eltökéltség és a keménység, néha mégis fel tudtam pörögni, és ekkor azért ember egy kis ideig kihúzza magát, vállon veregeti az edző meg a haverok, mert megmutatta, képes férfiasan küzdeni.

A lényeg az, hogy a harc ne az alattomosságról szóljon, ne többen rohanjanak le valakit lesből, hanem legyenek nagyjából egyenlő feltételek és szabályok. Ezt a fajta bokszot lehet szeretni, és ez éppen olyan szenvedélyes érzés, mint amikor egy rutinos síelőt lázba hoz egy meredek pálya, vagy a hobbifutó életében először elindul egy maratonon. Szóval megértem Petrányit, még ha nem is mernék ilyesmit bevállalni sose.

És akinek kételyei lennének az ügyben, mennyire korrekt egy ilyen összecsapás, és tisztelik-e egymást a bokszolók, annak javaslom, hogy jól nézze meg a Briggs-Petrányi meccs végét. Az amerikai bajnok a mérlegelésnél hőzöngött, kötekedett, csinálta a fesztivált, de a ringben már tisztán harcolt, és amikor leütötte a beugró ellenfelet, utána nagyon sportszerűen odament, megnézte, nincs-e komoly baja. Na ez az igazi boksz! Ennek fényében lehet megérteni, miért szeretheti ezt sportoló és néző, és mitől lehet szép egy olyan sport, amiről elsőre azt gondolnánk, csak egymás csépeléséről szól.