A mostanában általam űzött sportok közül a számomra leginkább kedveltek közé tartozik a bokszzsák püfölése.

Nem, nem vagyok agresszív alkat, nem szoktam verekedni se. Egyszerűen csak van abban valami jó, hogy az ember ritmusosan üti a zsákot. Persze pici múltam van a dologban, mert apám amatőr bokszolóként megmutatott ezt-azt annak idején, és egy rövidke ideig kickbox edzésre jártam, de ez leginkább annyira elég, hogy ne fordítva vegyem fel a kesztyűt.

Gyakorlatilag a kesztyűn és a zsákon kívül nincs is más felszerelésre szükség. Talán csak dolog van, ami nehezen megoldható: maga a helyszín kialakítása. Mert annak a zsáknak lógnia kell valahonnan, ami jó erős, mert elég nehéz cuccot kell tartania. Az sem árt, ha nyugodtan körbe lehet mozogni, és persze mozgás közben a zsák semmit nem törhet össze.

Igen, ennek megoldása kihívás volt a számomra is, ezért mostanában csak akkor tudok zsákolni, amikor vidéken vagyok. Ennek persze megvan az az előnye, hogy a szabad levegőn tudok ütögetni, ami összehasonlíthatatlanul hangulatosabb. Egy kis melegítés, aztán gyakorlom az egyeneseket, felütéseket, horgokat, kicsit eltáncolok, ügyelek a kettős fedezékre és így tovább. Hogy megtörjem az ütögetés monotonitását, időnként beiktatok egy rövid kis futást fel a hegyoldalba.

Ebben az a jó, hogy tisztára Rockynak érzem magam, ahogy egyre feljebb jutok, aztán megfordulok és felülről körbepillantok. Feltehetem a kezem, mint a filmbeli bajnok, és hát valljuk be, az ember azért is szeret bokszzsákkal edzeni, mert ez a mozgás valóban megadja ezt az érzést. Az is remek lehet, ha kötetlen gyakorló meccseket lehet vívni ringben, normális védőfelszereléssel, de enélkül is jó kikapcsolódás az egész. Úgy tudom, lányok is szívesen járnak az ilyen bokszolós, ütögetős edzésekre.

Ám egy apróságot azért meg kell jegyezni. Bármekkora menőség a bokszedzés, arra azért nem elég, hogy az ember azt higgye, az utcai harcokra is felkészít. Sőt, pont ugyanúgy kerüli értelmes ember a verekedésbe torkolló konfliktust, mint ha sose húzna kesztyűt. Főleg, ha olyannal áll szemben, aki kifejezetten jártas ebben a műfajban, és esetleg az öklén kívül mást is be tud vetni. Szóval pofozkodást csak a legvégső esetben lehet felvállalni- ám az állóképességet is javítja a boksz, nagyobb eséllyel lehet elmenekülni. Az egy illúzió, hogy pár edzéstől ugrásszerűen javulnak az önvédelmi képességek.

Kicsit talán ellentmondásosnak tűnhet ez, de az élet nem úgy működik, mint egy Rocky Balboa-film. Persze pont ezért érezhetjük magunkat bajnoknak negyedórányi bokszzsákolás után, hiszen az is csak kitalált sztori. Ahogy az ütések csattanak a zsákon, kicsit beleéljük magunkat a sztoriba, egyre lendületesebben mozgunk, kiengedjük a gőzt- és aztán ellazulva, elégedetten térhetünk vissza a szokásos, békés dolgainkhoz.