Sportfoglalkozás

A Nemzeti Sport 12 pontos kiáltványa mókás olvasmány.

Vincze András fogalmazta meg, mire van szüksége a magyar focinak ahhoz, hogy most már aztán tényleg felemelkedjen. Íme a 12 pont a Nemzeti Sportból:

1. Új edzői filozófiát.
2. Magyar pályára magyar tehetségeket.
3. A profi futballisták teljesítményorientált díjazását.
4. Tizenhat csapatos bajnokságot.
5. A tartalékbajnokság újbóli bevezetését.
6. Az ifikorú és a profi labdarúgók teljes fizikai felmérését.
7. A tehetséges magyar játékosok külföldre szerződésének szigorítását.
8. A légiósok szerződtetésének szigorítását.
9. A stadionbeléptetés szigorú szabályainak megváltoztatását.
10. Rendet a lelátókon, sportszerű szurkolást.
11. Nyitott futballpályákat.
12. Modern, nyíltabb kommunikációt.

Hol is kezdjem? Például már maga az időzítés is szót érdemel. Igen, gáz, ahogy a focink áll. És az andorrai vereség idején nem? Az 1-8 idején nem? A jugoszlávok elleni 1-12 idején nem? 0-6? Mit emlegessek még az elmúlt pár évtizedből, ami olyan égés, hogy az asztalra kellett volna csapni? Lehet pont most előjönni (ismét) egy "forradalmi" kiáltvánnyal, de már maga Csányi is azért került az MLSZ élére, hogy minden más legyen. Nem így vált be.

A pontok közt van olyan teljesen üres, megfoghatatlan lózung, mint az új edzői filozófia, modern kommunikáció, nyitott futballpálya (ez vajon mit jelent egyáltalán?), sportszerű szurkolás, amik csak azért vannak ott, hogy meglegyen a tucatnyi pont. Egyébként nehezen értelmezhető vagy súlytalan dolgok. És érdekes módon, ha már ilyen nagyon merész dolgokat fogalmaz meg a szerző, a nagy nyitottság mellett miért nem követeli az állami pénzek útjának pontos követhetőségét? Mert a magyar focit már csak ez tartja el, a TAO, a tévés jogdíjak, a szponzorációnak látszó támogatások.

Ha már pénzről beszélünk, és teljesítményorientált futballistafizetésekről: a futballklubok esetében miért nem tartja ezt szükségesnek? A TAO-pénzekben dúskáló felcsútiak akadémistáik nélkül lépnek pályára minden meccsen, ez nem olyasféle "teljesítmény", aminek következményeket kéne maga után vonnia? Legyen teljesítményorientált a fociba áramló pénz is, ha nincs nemzetközi siker, ne legyen annyi a tévés közvetítési díj se... De mi persze csak a futballistákon vernénk el a port, akik nyilván annyi pénzt kapnak, amennyit megígérnek nekik. Ne higgyük, hogy szent küldetéstudattól vezérelve igazolnak Felcsútra, Fehérvárra, Ferencvárosba. Miért lennének olyan hülyék, hogy önszántukból mondjanak le fizetésről?

Az nagyon szép, hogy több tehetséges magyar fiatalt követelnek a pályára, de miért van az, hogy a zsoldosokat foglalkoztató kluboknak valahogy jóval több pénz jut? A fiataljaink külföldre vitelének megszorítására vonatkozó pont egy vicc. Aki tehetséges, azt úgyis el tudnák vinni, de nem kell aggódnunk, mert olyan elvétve tűnik fel nemzetközi szinten kiugrónak tűnő játékos, hogy nem áll sorban a Barca, a Bayern meg a Juventus az akadémiák kerítésénél, hogy cukorkával édesgessék magukhoz a legjobbjainkat. És megjegyzem, az, hogy valaki külföldön bontatkoztatja ki a tehetségét, nem jelenti azt, hogy ne lehetne hasznára a válogatottnak. A legjobb argentin és brazil játékosok tinédzserként kerülnek Európába, de ettől még nem tűntek el a süllyesztőben a válogatott csapataik.

A teljes fizikai felmérés remekül hangzik. De ne mondják már nekem hogy ez nem történik meg most rendszeresen! Ennyire azért nem lehet lemaradva a magyar foci, hogy a felkészülési időszak elején ne lennének felmérések, tesztek! És megjegyzem, a jó fizikum nem egyenlő azzal, hogy valaki jó focista is egyben, maximum csak egy tényező. A falábú favágó edzettebben többet bír, csak minek?...

A szervezési kérdések, a tartalékbajnokság illetve az újból 16 csapatos bajnokság már megint olyan ötletek, amik rendszeresen előkerülnek, aztán meg hátat fordítunk nekik. Régen a tartalékbajnoksággal az volt a baj, hogy a meccseknek nincs tétje, jobb a fiataloknak a másodosztályban éles meccsen edződni. Most miért gondolunk erről mást?

A csapatok számának növelése pedig nyilván iszonyúan hasznos lesz, mert az így is kiugróan színvonalas bajnokság legfelső osztályába még bekerülhet pár káprázatos teljesítményű gárda. Aztán majd pár év múlva, ugyanannak az újságnak ugyanaz a szerzője megírhatja, elég volt a súlytalan és színvonaltalan alsóházi meccsekből, követeljük a létszám csökkentését, hogy igazi versenyhelyzet alakuljon ki.

Azt gondolom az ilyen 12 pontokról, hogy azért súlytalanok, mert a tűz közelében levők a mostani gyatra fociban is éppen olyan jól elvannak, mint egy sikeresben. Számolatlanul megy a pénz stadionépítésre, a profi focira, miközben senki nem vár el semmit. Miért törődne a teljesítménnyel egy csapat, miközben így is pénzénél van a klub a támogatásokkal? Miért foglalkoznának azzal, hogy több szurkoló legyen, ha a jegybevétel elenyésző tétel a költségvetésben, és többe kerül a rendezés mint ami a szurkolóktól bejön? 

Most megint égtünk, megint jönnek a fogadkozások és a lózungok. Hányszor volt ilyen már! De csak a szavak szintjén ment a forradalom, mert azt már senki nem vállalta fel, mondjuk az 1-8 vagy a feröeri döntetlen után, hogy oké, tévés pénz csökkenjen a felére, minden stadionépítésnek pedig stop, amíg nincs előrelépés. A silány termékre elég a kevesebb pénz is. Ám ezt a megszorítást senki nem meri felvállalni. Nem biztos, hogy a spórolástól jobb lesz a foci, de szemmel láthatóan a sok pénztől sem lett az. Szóval...