Sportfoglalkozás

Most mindenki Csank Jánoson röhög, aki szerint magyar foci kéne a tévébe a Bajnokok Ligája helyett, de azért egy nap után lehiggadva végig is gondolhatjuk a szavait.

Pofonegyszerű dolog miatt biztosan marhaság az álláspontja: az európai focikupákban magyar csapatok is indulnak. Az, hogy augusztus végére kipotyognak, egy másik kérdés, de ettől még a Bajnokok Ligája nem valami világtól elrugaszkodott dolog, ott pályára lépnek a mieink is a selejtezőkörben. Csak addig adja a tévé, amíg a magyar bajnok el nem hasal valami macedón vagy osztrák ellen, a legjobbakról meg maradjunk le? Butaság. 

Sőt, valamikor a mieink is érdekeltek voltak a végjátékban. Akkor sem kellett volna európai kupameccseket adni, amikor az Újpesti Dózsa BEK-elődöntőt játszott a Bayern München ellen? Vagy amikor a Videoton az UEFA-kupa döntőjéig jutott? A mi szánalmas focink nyomora nem indokolhatja, hogy elzárjuk a csúcsfocit a magyar sportkedvelőktől. Aki azt hiszi, több lesz a magyar meccseken a néző, ha "titkoljuk", milyen színvonalon is játsszák a focit Spanyolországban vagy Angliában, az nagyon-nagyon naiv. A magyar focitól azért fordultak el az emberek, mert botrányosan rossz. És pont. Bármi érdekesebb: az Angry Birds, a Pókember-filmek, a tájfutó-világbajnokság, az Önök kérték, bármi.

Persze olvastam én is Orosz Pál büszke nyilatkozatát, hogy felmérések szerint 600 ezerrel növekedett a Fradi-kedvelők száma pár év alatt. Szerintem ez tévedés: inkább hatvan millió az! Sőt, hatszáz! Micsoda pech, hogy szombaton mindig olyan fontos dolga van annak a sok szurkolónak, hogy félházat is ritkán hoznak össze a szép új Fradi-stadionban. A másfél millió emberből nyolcezer érzi úgy hétvégente, hogy látnia kellene a bajnokságot toronymagasan vezető csodacsapatot. Hát, ha van ami távol tartja az embereket a magyar focitól (az alacsony színvonal mellett), akkor az pont az ilyen Csank-, Orosz-féle dumaszínház.

Mégis rá szeretnék mutatni egy aprócska dologra. Mert van valami magja annak, hogy jó érzés kötődni egy helyi csapathoz. Én fociban nőttem fel, kivittek annak a csapatnak a meccsére, aminek évtizedek óta szurkolt a család, voltam ott győztes kupadöntőn, bajnoki címről döntő és vereséget hozó meccsen, és ugráltam lelátón amikor óriási izgalmak közepette összejött az első hely. Ezek nagy élmények, és akkor is örök emlékek, ha a mostani foci nem is tud kivinni a stadionba. 

Szimpatizálok külföldi csapatokkal, mint ahogy minden focirajongó. Sőt, az NFL is érdekel, és mostanság többet nézek amerikaifocit a tévében, mint gurulósat. Sok sport izgalmasabb mint a magyar foci, nem csoda, hogy akár a Barcelonát, akár a Denver Broncost, de még Phil Taylort is többen kedvelik a nagyvilágban, mint a Fradit.

Ám ezekhez a magyar klubokhoz mégis máshogy kötődik az ember fia. Ott van a hagyomány, a családi örökség. És nagyon sok rajongó egész életében azzal él együtt, hogy élőben szinte esélye sincs látni a kedvenc külföldi csapatait, vagy csak drágán, egyszer az életben nyílik rá alkalom. Higgye el mindenki, más dolog az, amikor kiülsz szotyizni a lelátóra az NB1-es meccsen. És én nagyon sajnálom, hogy sikerült úgy lavírozni a magyar foci irányítóinak, hogy nagyon sok ember már minimálisan sem kötődik egyetlen itthoni csapathoz se.

Világszenzáció lett az afgán kissrácból, aki szatyorból csinált magának Messi-mezt. Ne legyen illúziónk, egy varjúlaposi vagy albertkázmérpusztai kissrác sincs közelebb az argentin csillaghoz, mint ő, és nekik se fog eredeti mez jutni. Valahol elvész valami, amikor ezek a gyerekek csakis a Barcelona vagy a Real Madrid iránt tudnak rajongani, és azt már nem is nagyon tudják, melyik osztályban játszik a helyi futballcsapat. 

Persze lehet, hogy idejétmúlt a felfogásom, és teljesen értelmetlen sajnálkozni amiatt, amiért a magyar foci eljelentéktelenedik. Pedig sokan szeretik a sportot, sokan szeretik a hazai hősöket, a fociválogatott egyetlen sikere után máris róluk beszélt mindenki. Gyanítom, hogy nem Csank János szerencsétlen nyilatkozata után özönlik majd a sok néző a magyar stadionba. Sőt, a sportvezetőink bölcsességei se visznek ki oda senkit.

Foci kéne! Jó foci! És az én nosztalgikus nyavalygásomnak sincs túl sok súlya, mert először színvonal kell- és ha az van, a nézők viszont elmaradnak, kereshetjük a további okokat. Akik hagyták, hogy ide süllyedjünk, azok a felelősek a mostani állapotokért. Mert amiatt persze sose panaszkodna senki, ha a spanyol gyerekek akarnának Dzsudzsák- meg Kleinheisler-mezt maguknak DVSC vagy Videoton színekben... Sőt, büszkék vagyunk rá, ha a világ túlfelén Hosszú Katinkát választja valaki példaképnek. És nagyot nevetnénk azon, ha valami apró ország úszóedzője tiltakozna, miért adják az ő versenyeit a tévében. 

Hát, pont ennyire vagyunk nevetségesek mi is időnként a jó kis magyar focinkkal. És ezt felfoghatjuk mi is viccesként- vagy nagyon-nagyon elszomorítóként.