Sportfoglalkozás

Valamiért csodát várunk attól, hogy fiatalabb játékosokat küldünk pályára a válogatottban.

Ez az egész generációváltásos történet már egész régóta tart. Hiszen Mészöly Kálmán is azt mondta, miután Marseilles-ben leégett a csapat, hogy "A mi időnk lejárt". 1969-et írtunk, most meg 2017-et, és a nóta ugyanaz: adjuk meg a lehetőséget a fiataloknak! Lassan a kölyökcsapatok háza táján is szét fognak nézni, hátha van ott egy-két istenáldotta tehetség...

Pedig a fociban is tökéletesen igaz az, hogy a kor csak egy állapot. Amikor tétmeccsről van szó, akkor a legjobbakkal lehet a legtöbb eséllyel eredményt elérni- ebben semmi nagy bölcsesség nincs, ez tény. Természetesen van olyan, hogy egyszerre több fiatal tehetség robban be, és akkor feltűnőbb egy csapat tagjainak kicserélődése, de általánosságként biztosan nem igaz, hogy a fiatalítás csakis jó eredményt hozhat.

Mifelénk ez az egész nagyon jó mentség volt a mindenkori sikertelenségre: "ezt a selejtezősorozatot feláldozzuk, hogy beépítsük a fiatalokat, de majd a következő!" És mi mindig a következő, meg az az utáni sorozatokra készültünk, sose az aktuálisra. Nem is értem, Dárdai Pállal miért azt a célt tűztük ki, hogy épp az aktuális tornán legyenek ott a mieink. Lehet, hogy nem jól fogalmazták meg az elvárásokat, és aztán tessék, kénytelenek voltak nyáron is focizni a fiúk az EB-n.

Most épp Storck dobott be olyan játékosokat az oroszok ellen, akikről kiderülhet, egyszer még kulcsemberei lesznek a válogatottnak. Valahol őt is megértem, hogy kipróbálni csak élesben lehet a srácokat, de egy gyenge játékkal elszenvedett vereségre azért nehéz építeni. Pláne, hogy valamiért a sajtó egy része is nekiesett a német szövetségi kapitánynak, akit pár hónappal korábban a remek EB-helytállás után még istenítettek.

Valahol, valaki már tud valamit? Hogy néhány szervezőzseni az épp aktuális mágusnak adná át a kapitányi pálcát? Mondjuk például itt van Marco Rossi, aki elhagyta a bajnoki cím után a Kispestet, de nyilván van az a pénz, amiért visszacsábítható. Vagy itt van Paulo Sousa, a Videoton, a Maccabi Tel-Aviv, a Basel és a Fiorentina egykori sikeredzője, akinek e pillanatban épp nincs csapata. A kissé sótlan Storck helyett, akinek az EB után tényleg kevés sikerélménye volt, megint jöhetne egy új megváltó.

Azt hiszem, Andorra ellen a mieink érte (is) játszhatnak. Ha nem jön ki a lépés, akkor talán már meg is van az utód. Sőt, akkor is, ha igen. Tudjuk, indokot a legegyszerűbb találni. Vagy azt, hogy erőltettett ütemű a fiatalítás- vagy azt, hogy túl lassú...