A 30 perces félidők, a játék megállása esetén megállított óra lenne a foci jövője?
Új ötletekkel akarnak hozzányúlni a focihoz, méghozzá nem is kívülálló okoskodók, hanem a foci szabályszervezete, az IFAB. Az eddig hallottak közül a saját magának lepasszolható szabadrúgás számomra teljesen marginális dolognak tűnik, aligha ez hozza el a csodát a taktikai fegyvertárba. Azt pedig nem is nagyon értem, miért ne lehetne berúgni a rontott 11-es utáni kipattanót, hiszen a labda játékban marad? Szerintem egy kis izgalmat jelent ez, ha kiiktatják, nem nyerónk semmit.
A legizgalmasabb az a felvetés, hogy a félidő legyen csak 30 perces, de ha nincs játék, nem megy az óra sem. A tiszta játékidőről régóta beszélnek, hiszen a focimeccseken sok a megszakítás, a sérülések és hasonlók miatt, így valójában a 90 percből csak 55-60 perc telik el játékkal. Tulajdonképpen érthető tehát az újítási szándék.
De azért nem ilyen egyszerű a történet. Teljes filozófiaváltásról beszélünk, amikhez alkalmazkodnia kell játékosnak, bírónak és persze a technikának- legyen szó BL-döntőről vagy megye kettes meccsekről. Így aztán ha valaki bevezetné ezt az egészet, igen komolyan kell teszteni.
Nyilvánvaló módon nem lesz kevesebb csak emiatt az időhúzás. A fociban van még ezer módja ennek, akkor is, ha játékban van a labda. Ami viszont sokkal egyértelműbb: a megszakításokban lehet reklámozni. Mivel mindenki szereti a pénzt, a focimeccseken még többet lehet kaszálni. Mivel úgysem megy az óra, a bírónak nem kell kapkodni- lemegy a reklám, a fülére szólnak, aztán indulhat a labda.
Nem lehet nem észrevenni, hogy az egyre inkább tért nyerő videobírózás után ezzel a módosítással a pénzszivattyúnak kifogástalan amerikaifoci világának irányában csúszna még egy kicsit az európai testvérsport. Az előbbi teljesen indokolt volt a mai csúcstechnikás közvetítések világában: teljes őrület volt, hogy a világon minden mezei szurkoló láthatta a bírói tévedést, kizárólag a játékvezető nem kaphatott erről információt.
A megálló óra viszont nekem nem tetszik, mert én mind a két sportot a sajátos jellegzetességeikkel fogadom el. Az amerikaifociban megvan a nyomás a csapatokon azzal, ahogy ketyeg le az óra, a megállításokkal tudatosan játszva lehet minél többet kihozni 50-60 másodpercből.
Az öreg kontinensen viszont az a bizonytalansági tényező jelenti az izgalmat, hogy tudjuk jól, a 90. perc lejárta után is megy tovább a meccs. Micsoda élményektől fosztott volna meg minket egy pontosan mért félidő! Például ott volt az 1999-es BL-döntő, aminek hosszabbításában fordított a Manchester United.
Az óra leállításának kérdése sem olyan egyszerű. Amerikai fociban baromira egyértelmű, mikor válik "halottá" a labda. Ideát azért nem pont ugyanúgy mennek a dolgok, mondjuk egy sérülésnél, szabadrúgásnál. Természetesen mindenre ki lehet találni egy szabályt, kialakulhatnak a dolgok, de azért nem menne egyik napról a másikra az alkalmazkodás.
Nem is gondolom, hogy hirtelen bevezetnék ezt a módosítást. Talán nem is igazán akarják még, inkább csak tesztelik az ötletet. Azt hiszem, mint ahogy szinte más, ez is a nagycsapatokról szól, nekik szimpatikus-e, hogy ilyen formában még nőhetnek a meccsek bevételei. No meg persze a FIFA és UEFA is többet kaszálhat, naná, ez legalább ilyen fontos.
A lényeg mégsem az, hogy mérik az időt, hanem hogy mennyi kiélezett meccset és zseniális futballsztárt láthatunk. Amíg ezekben nem lesz hiány, addig nézőként alkalmazkodni fogunk a legvadabb ötletekhez is- hiszen egykoron annyira más volt a foci, mint ma, mégsem sírjuk vissza a harmincas évek meccseit. És néhány ötlet igenis működött, mint a lesszabály módosítása, vagy a hazaadás tiltása. Szóval semmi nem szent és sérthetetlen a hagyomány nevében, ha sportról, szórakozásról és pénzről van szó...
Utoljára kommentelt bejegyzések