Sportfoglalkozás

Miközben a nagy nemzetközi tornák felhígulnak, az európai topklubok úgy mondanak le a saját szuperligáról, hogy a Bajnokok Ligáján belül valósítanák meg azt. Nem vagyok benne biztos, hogy akármelyik irányt érdemes támogatni.

Pár napja írtam arról, a nemzeti bajnokságok feletti szuperliga irányába tendál a világ az öreg kontinensen. Valahol érthető, hogy a Barcelona több fantáziát lát abban, hogy hétről hétre Juventus, Bayern München, Manchester United szintű riválisokkal csapjon össze a Getafe és az Osasuna helyett, csak kérdés, mit szól ehhez az egyszerű szurkoló. (Valószínűleg a most már egyre nagyobb tömegeket képviselő külföldi, csak a sztárok iránt érdeklődő rajongótábor nagyban támogatná.)

Ezzel a szuperligával mindig remekül lehetett zsarolni az UEFA vezetőit, akiknek fő bevételi forrása a Bajnokok Ligája szervezése. Így kaptak újabb és újabb kedvezményeket a legismertebb csapatok. Most megint felmerült az a kolosszális ötlet, hogy oké, nem kell szuperliga, de bizonyos "kiemelt" csapatok akkor is kerüljenek be a BL-be, ha a nemzeti bajnokságban nem sikerül ezt kiharcolni.

A vicces az, hogy az UEFA érdekeivel is ez esik egybe. Egy hatodik helyen végzett Real Madrid akkor is vonzóbb a BL-ben, ha odahaza nem villog éppenséggel. A problémát az jelenti, ha túl sok ilyen csapat van, akkor kit kell kihagyni a BL-ből? Mondjuk egy spanyol csapat a bajnokságban bronzérmes, ott lehetne a mezőnyben, de vissza kell lépnie egy másik csapat javára, aki mögötte végzett? Ha így lenne, ugyan mi motiválná odahaza a sztárcsapatok a legjobb játékosok szerepeltetésére? És mennyire lenne motivált egy kiscsapat, ha a kiharcolt BL-indulással nem élhet?

Ha pedig a kis futballnemzetek kárára csökkentenék a kvótát, azzal nem lehetne nagy népszerűségre szert tenni. Feltéve, hogy az albán, magyar, finn vagy ciprusi szurkolókat jobban érdekli a hazai bajnokság, mint a sztárcsapatokat felvonultató nemzetközi kupasorozat. Ma még talán ez a helyzet, de elnézve például a siralmas magyar nézőszámokat, nem vagyok benne biztos, nem fordul-e meg ez.

Miközben a klubfociban egy szűk elit érdekeit igyekeznek kiszolgálni, a válogatottak szintjén mintha más lenne a tendencia. Most épp ott tartunk, hogy szeretnének 40(!) csapatos foci világbajnokságot rendezni. 

Elképesztő ötlet, több okból is. Egyrészt ennyi csapat számára tornát rendezni sok idő, és iszonyú nagy pénz. Több, a torna után kihasználatlanul marad szuperstadiont kéne felhúzni, ráadásul feleslegesen. Egyszerűen nincs értelme annak, hogy Katar-Marokkó, vagy Ecuador-Finnország meccsekre kerüljön sor, mert surranópályán ilyen csapatok is odajuthatnak a világbajnokságra.

Az idei foci Európa Bajnokság esetében is érezhető az, hogy erősen felhígult a mezőny. Nem akarom bántani a mieinket, de ha nem emelik fel 24 csapatosra a tornát, nem sok sansz lett volna a kijutásra. Formálisan ugyan úgy tűnik, a selejtezőkön indult csapatoknak "csak" a 45 százaléka jutott ki a tornára, a valóság az, hogy inkább a minimális szinten esélyes indulók fele ott lesz. Az 53 európai csapatból ugyanis van legalább öt (például Gibraltár, Málta, Liechtenstein, Andorra, San Marino), ami kizárólag számszerűen növeli a mezőnyt. 50 meccs alatt összesen(!) 5 pontot kapartak össze...

Különösen akkor érdekes ez 24 csapatos mezőny, ha összevetjük azzal, hogy 1992-ben még csak 8 csapat jutott ki a tornára. A focivilágbajnokságon 1990-ben 24 csapat volt kinn, ennek majdnem a duplája lenne a 40. Tudom, unalmas az amerikai sportokat hozni összehasonlításként, de például az NFL-ben 1990-ben emelték 12-re 10-ről a rájátszás csapatainak a számát, és most, 25 évvel később is csak 12 csapat juthat tovább. Vérre menő viták vannak, legyen-e még két továbbjutó! Pedig a liga csapatainak száma 28-ról 32-re növekedett, tehát akár indokolható is lenne a rájátszás bővítése. Ám sokan úgy tartják, a több nem jelent jobbat, és az amerikaifoci vonzereje éppen abban rejlik, hogy vérre menő küzdelem folyik már a rájátszásért is.

A létszámnövelés ugyanis mindig azzal jár, hogy több és több csapat dőlhet hátra fordulókkal a selejtezők vége előtt. Persze lehet erre azt mondani, hogy na de a harmadik helyekért az utolsó percig folyt a versengés, de hadd ne legyek ettől elájulva. Főleg azért nem vagyok boldog az ilyesfajta lebonyolítástól, mert bizonyos szempontból hasonló hatást érne el az is, ha a BL-ben lennének örökös tagok: egyszerűen bővülne a csapatok száma, akiknek a meccsek egy részén nem szükséges hajtani, sőt, teljesen tartalékosan is elgurigázhatnának. 

Szerintem a sport lényege az lenne, hogy az éles tétmeccsekből legyen több, ne pedig a félvállról vett, komolytalan játszadozásból. Nem azt mondom, hogy feltétlenül vissza kell térni az EB-n a nyolccsapatos mezőnyhöz, de hogy nagyon rossz út lassan a teljes kontinenst kivinni egy gigatornára, abban biztos vagyok. És arról is meg vagyok győződve, ha lesznek kedvezményett klubok, amelyek mindig a BL-ben játszhatnak, az már csak egy lépésnyire van attól, hogy előbb-utóbb más be se kerülhessen az elitklubba.