Barca-Atletico dráma, FA-kupa döntő Arsenal-győzelemmel, fantomgól a német kupa döntőjében- nem akármilyen este volt. Bár sokan írtak az eseményekről, pár dologról én is szólnék.

Először is a spanyol bajnokság csúcsrangadójáról. Szerintem lehet ezt csűrni-csavarni, de az idén az Atletico Madrid volt a legjobb csapat, teljesen megérdemelték a bajnoki címet, és a legvégéig kitartott a lendületük. A barcelonai meccs után sem volt kétséges, hogy nem ajándékba kapták az aranyat, ellenfelük jó csapattal állt fel, de rosszul játszott. És azt, hogy egy csapat mit tud mutatni a pályán, igen gyakran az határozza meg, mit hagynak neki.

Az Atletico jól zárt, és hiába kaptak egy fantasztikus gólt, az egész idény egyik legszebb találatát, a második félidőre úgy jöttek ki, hogy nekiestek a katalánoknak azok hazai pályáján. Ez az igazi fociünnep, nem csoda, hogy tetszett a nézőknek a helyszínen is. Az Atletico varázslatos idényére a koronát a BL-döntő teheti majd fel, de én most mégis úgy érzem, a különös helyzetekben megtáltosodó Real nyer majd Lisszabonban. Meglátjuk.

A német kupa döntőjében az utóbbi években megszokott Bayern München- Borussia Dortmund párharc újabb felvonása várt ránk. A Bayern győzelme éppenséggel nem meglepetés, de az már nagyon-nagyon unalmas, hogy egy kis technikai fejlesztéssel kiküszöbölhető viták határozzák meg a beszélgetéseket utólag. Igen, arról beszélek, amikor egy dortmundi beívelés után a kapuba tartott a labda, amit Dante vágott ki- erős a gyanú, hogy a gólvonal mögül.

Címek, sorsok dőlnek el azon, hogy a partjelző a másodperc tört része alatt jól látja-e a labdát. Ez agyrém! Nem gépek, én nem is várom el tőlük, hogy hibátlan legyen minden ilyen döntésük. A szövetségben ülőket vádolom, akik a sokadik ilyen eset után is széttárják a kezüket. Nem érdekel, hogy a megye kettőben nem futja ilyen technikára, én világbajnokságokról, kupadöntőkről beszélek, ahol a hatszáz kamera miatt a néző úgyis látja a visszajátszásokból, mi történt. És nehéz úgy örülni a sikernek, ha mindenki egy meg nem adott gólról beszél, elrontja a csapat, a nézők boldogságát az ilyen.

Végül Anglia, FA-kupa döntő, ahol az Arsenal kilenc év után begyűjtött egy újabb trófeát. A Hull City 0-2-es vezetéséről a hosszabbításban lőtt góllal fordította a maga javára a meccset a londoni gárda, ami érezhetően nagyon akarta a sikert. Nem különben az edző, Arsene Wenger, akin sokan élcelődtek.

És ez a viccelődés szerintem rettentően igazságtalan. Magyar oldalon is olvastam, hogy a futballvilág legnagyobb lúzerének nevezték. Csak egy kis felsorolás Mr. Lúzer edzőként elért eredményeiről:

- francia bajnok és kupagyőztes

- japán bajnok és kupagyőztes

- háromszoros angol bajnok, ötszörös FA-kupa győztes, négyszeres Community Shield győztes

Ezen túlmenően még akad pár angol bajnoki érme, kupadöntője, UEFA-kupa és BL-döntőbe vezette a csapatát, és így tovább. Igen, bukott el a siker kapujában többször is, de azért olyan ellenfelekkel szemben, mint a Barcelona, a csúcskorszakában járó Manchester United, a pénzzel feltupírozott Chelsea és Manchester City nem olyan döbbenetesen nagy szégyen alul maradni. Szóval nekem legyen mondva az ilyen lúzerség!...