Még egy elnökjeelölt számára is jó ajánlólevél a sportmúlt.

Az Egyesült Államokban az elnökök életrajzának minden fontos epizódját szívesen elemezgetik. Igen gyakran előfordul, hogy a leendő politikus már fiatalon is bizonyítja rátermettségét több területen, így például eredményes a sportban is. Jöjjön néhány példa...

Gerald Ford akkor lett elnök, amikor Richard Nixon 1974-ben lemondott, és alelnökként ő lett az utódja. Ford a University of Michigan híres amerikaifoci-csapatának erőssége volt mint linebacker, akár profi is lehetett volna.

Dwight D. Eisenhower az USA 34. elnöke volt 1953-1961 között. Fiatalon ő is amerikaifocit játszott, 1912-ben a West Point csapatának tagja volt mint linebacker és running back, de egy sérülés miatt fel kellett hagynia a sporttal. Mellesleg csapattársa volt Omar Bradley, akivel később együtt szolgáltak a második világháborúban.

Az idősebb George Bush a Yale egyetemi baseball-csapatának volt a kapitánya az 1940-es évek második felében. Egy meccs előtt az a megtiszteltetés érte, hogy a Yale képviseletében átvehetett egy ajándékot a baseball legendájától, Babe Ruth-tól.

Ronald Reagan sok dolog iránt érdeklődött fiatalon. Nem csak a színjátszás világába kóstolt bele, de a sport terén is megállta a helyét. Az Eureka College-en töltött évek során tagja volt a futballcsapatnak és a kapitánya lett az úszócsapatnak. Hogy mennyire volt jó úszó? Első munkája az volt, hogy vízimentőként dolgozott, és hat év alatt állítólag 77 ember életét mentette meg.

Az ifjabbik George Bush ismert arról, hogy a nemzeti gárda tagjaként szolgálva sugárhajtású vadászgépekkel repült. Ám fiatalabb korában, a Yale-en töltött egyetemi évei alatt a rögbicsapat tagja volt, és vezérszurkolóként hivatalból is mindig ott volt a fontosabb meccseken.

Jimmy Carter, az Egyesült Államok 39. elnöke középiskolás korában volt a Plains High kosárlabdacsapatának erőssége.

Richard Nixon is azon fiatalok közé tartozott, akik nagyon szerettek volna a sportpályán sikereket elérni. A Whittier College kosárlabda- és amerikaifoci-csapatánál is kipróbálta magát, de inkább csak tartalék volt. Azt mondják róla, elszántsága, kitartása és lelkesedése miatt lehetett a csapat tagja, de lényegesen jobb szónok volt, mint sportoló...

John F. Kennedy elnökről ma már tudjuk, hogy élete nagy részében súlyos egészségügyi problémákkal küzdött, de az 1960-as választási kampány idején még fiatalos, sportos politikusként tekintett rá mindenki. Kétségtelen, hogy mindig a határait feszegette, a Harvardon a tanulás mellett amiben lehetett szeretett volna részt venni, végül az úszócsapatba került be. A sok ottani edzésnek is része lehetett abban, amikor 1943-ben sikeresen megmentette társai életét: hajójukat egy japán romboló pusztította el, és Kennedy órákon át úszva vontatott partra egy súlyosan sérült tengerészt, majd segítségért úszott.