Sportfoglalkozás

Jön a téli olimpia Szocsiban a hagyományos sportokkal, lesz műkorcsolya, szánkó és lesiklás. De másoknak kicsit szélsőségesebb elképzeléseik vannak a téli sportokról, ezekből ad egy kis ízelítőt ez a válogatás...

Tudom, a sportolók a pályán felfokozott idegállapotban nehezen tudják türtőztetni magukat, ettől függetlenül nem nagyon szeretem, ha valakinek totál elgurul a gyógyszere.

A minap láttam a magyar foci egyik üdvöskéjét, Németh Krisztiánt kiborulni, akit le is zavart a pályáról a bíró. Egy profi sportoló esetében azért felmerül, nem jut-e eszébe, ezzel hátrányba hozza adott meccsen a csapattársait, ráadásul az ilyen hülyeséghez pár meccses eltiltás is járulni szokott. Állítólag Németh se lesz kivétel ez alól.

A foci igazságtalan, mert nyilván a nagyobb sztárok valamivel többet engedhetnek meg maguknak a pályán. Hát ez már csak ilyen; de azt azért a most a Rodában játszó magyar csatárnak is tudnia kell, hogy nem emlegetik együtt Ronaldóval és Messivel. 25 évesen már valószínűleg nem is fogják ifjú tehetségként felfedezni, szóval illene tudnia, mit engedhet meg magának.

Németh története egyébként érdekes. Nagy tehetségnek indult, roppant fiatalon jutott el a Liverpoolhoz. Itthon jelentek meg a beszámolók arról, hogy mindenki odáig van érte, a tartalékcsapat legjobbja, csak idő kérdése, mikor lesz sztár a Premier League-ben, de valahogy minden msáként alakult. Jöttek a kölcsönadások a Blackpoolnak, az AEK Athénnak, aztán jött az Olimpiakosz, a Volosz, a visszatérés az MTK-hoz, Hollandiában a Waalwijk, majd 2012 óra a Roda. Ez egy tisztességes holland kiscsapat, ahol talán megállja a helyét. Ez is futballkarrier, csak ahhoz képest, hogy az U20-as világbajnokságon még a bronzérmes csapat erősségeként tartották számon, nem tűnik annyira nagyívűnek.

Meglehet, benne van a csalódásban az is, hogy mifelénk a legapróbb részsiker után világsztárnak kiáltják ki a fiatalokat, akik aztán vándorolnak össze-vissza, végül itthon kötnek ki valamelyik nagyravágyó csapat keretében. Mintha a folyamatos, szorgalmas munkának, a szívósságnak, a lépésenkénti előrejutásnak nem lenne becsületes. Okoskodnak a valóságban még semmit nem mutató, csak az ifik között ügyesen mozgó srácok esélyeiről a csúcsbajnokságok élcsapatainál, de ha megnézzük, mire ment például Simon András, akit a Liverppol igazolt le (legutóbb a Haladás tartalékcsapatát "erősítette"), Filkor Attila, aki volt az Inter és a Milan igazolt játékosa (a francia másodosztályban játszik kölcsön), Koman Vladimir, a Sampdoria egykori reménysége (jelenleg az orosz FK Uralban lép pályára), akkor legalábbis nem túl szép az összkép.

Elég lenne valakit akkor sztárolni, ha tényleg felmutat valamit a pályán. Ehhez képest Németh most ismét nem a góljai miatt került be a hírekbe, hanem azért, mert neki akart menni a bírónak. Vajon mit hallunk legközelebb az ifjú magyar tehetségekről? Attól tartok, nem arról szólnak majd a hírek, hogy Európa-szerte a góljaikról beszél mindenki...

Lily Aldridge a Victoria's Secret egyik modellje, legutóbb egy sportmelltartót reklámoztak vele. Szó se róla, megfelelő embert választottak a kényes feladatra. Persze a génekkel sincs hiba, hiszen édesanyja Playmate volt még annak idején, és a családban rajta kívül is akad modell bőven.

Az 1985-ös születésű Lily már 16 éves kora óta modellkedik, de vékonysága ellenére nem a zörgő csontú lányok közé tartozik- mindezt a sportnak köszönheti. Egy évtizeden át focizott, öt éve jógázik, a középiskolában atletizált, mostanában pedig hetente négyszer edz. Nincs mese, meg is látszik rajta és harmonikus mozgásán- mindez azt sugallja, egy kis kitartás, és bárki formálhat az alakján. Természetesen nem lehet mindenki a Victoria's Secret fehérnemű modellje, de nem is kell ennek lennie a célnak- a reális álmok viszont igenis elérhetők.

Az 1988-ban született finn műkorcsolyázó, Kiira Korpi nem csak szép, de eredményes sportoló is. Édesapja az 1998-ban olimpiai bronzérmes finn női jégkorongválogatott edzője volt, Kiira tehát beleszületett a sport világába, ötéves korában kezdett korcsolyázni.

Hamarosan a legjobb versenyzők közé került a juniorok mezőnyében, utána pedig a felnőttek között bizonyíthatott. Előbb szerzett érmet Európa-bajnokságon, mint a finn bajnokságon: előbbin 2007-ben szerzett bronzérmet, majd 2011-ben újabb EB-bronzzal gazdagította éremgyűjteményét. Egy évre rá érte el eddigi legjobb eredményét egy Európa-bajnoki ezüsttel. Közben otthon is egyeduralkodó lett, három éve folyamatosan övé a finn bajnoki cím.

Ugyan olimpián és világbajnokságon még nem állhatott dobogón, de sokak szerint egy "versenyszámban" kétségkívül ő lenne az elsőség: a legszebb korcsolyázónőnek tartják a 169 centis, mosolygós szőke lányt, akinek beceneve Jääprinsessa azaz Jéghercegnő.

A focitörténelem egyik szégyenteljes epizódja játszódott le 1982-ben a spanyolországi világbajnokságon- a botrányt változások követték, de a kiejtett Algéria válogatottján az már nem segített.

Az előzményekhez tudni kell azt, hogy régebben a nemzetközi futballvilágban nem nagyon számoltak gólkülönbséget, ha két csapatnak egyenlő pontszáma volt, akkor jött egy mindent eldöntő utolsó meccs. Így kerülhetett sor például 1969-ben Magyarország-Csehország pótselejtezőre semleges pályán, Marseille-ben, aminek eredménye itthon tragédiaként megélt vereség lett.

Ám a nemzetközi versenynaptár olyan zsúfolt lett, hogy nem volt idő a pluszként beiktatott harmadik meccsre. Ekkor találták ki a gólkülönbségek, az idegenben lőtt gólok szisztémáját, amit ma is ismerünk. Ezzel nagy baj nincs is, ha mindenki korrekten áll hozzá, ám hamarosan kiderült, hogy bizonyos csapatok azon ellenfelei, akiknek már minden mindegy volt, hajlamosak voltak nagyon kikapni. 1978-ben Argentínában a házigazdáknak legalább négy góllal kellett elverni Perut a döntőbe jutáshoz- ehhez képest utóbbiak olyan gyatra teljesítményt nyújtottak, hogy 6-0 lett a vége.

1982-ben, Spanyolországban aztán folytatódott a gyanús eredmények sora. Óriási meglepetésre az első körben Algéria 2-1-re győzött a nyugatnémet válogatott ellen, és ezzel az esélyesként érkező németek továbbjutása veszélybe került. Az utolsó forduló meccseit nem egy időben játszották, és az algériai csapat Chile legyőzésével lépéselőnybe került. Ám a gólkülönbségek úgy alakultak, hogy ha az utolsó meccsen az NSZK 1 vagy 2 góllal győzte volna le Ausztriát, mind a németek, mind az osztrákok továbblépnek.

A németek a meccs elején támadni kezdtek, és a 10. percben Hrubesch góljával vezetést is szereztek. Ami pedig ezután jött, az a futball megcsúfolása volt. A játékosok tologatták egymás közt a labdát, támadás közben rúgták haza a kapusnak, aztán gurigáztak tovább. Mindenki látta, mit történik, a német ARD kommentátora egy idő után nem volt hajlandó tovább közvetíteni a meccset, osztrák kollégája azt javasolta a nézőknek, inkább kapcsolják ki a tévét. A stadionban ülő nézők természetesen őrjöngtek, de nem az izgalmak miatt, hanem mert úgy érezték, becsapták őket.

Mindenesetre a szabály az szabály: a két csapat továbbment, Algéria kipottyant. Bundáról nem volt szó, pénz nem mozgott, inkább csak egyfajta megegyezéses eredmény szüeltett, amiért nem kellett megerőltetnie magát a feleknek. Senkinek nem került veszélybe a továbbjutása, ilyen szempontból Ausztriának is pont megfelelt a csoport második helye. Az algériaiak hiába tiltakoztak, nem volt mit tenni.

A nemzetközi szövetség viszont gyorsan lépett, és azóta az ilyen tornák csoportköreiben az utolsó forduló meccseit egy időben kell rendezni. Sokat segített az is, hogy a győzelem három pontot ér kettő helyett, megegyezéses döntetlenekre ritkábban érdemes játszani. Voltak ugyan gyanús esetek, így például a 2004-es EB csoportokörében, amikor a dánok és a svédek pont a mindkettőjüknek kiváló 2-2-t játszottak, de vizsgálat nem indult.

Tökéletesen kiküszöbölni ezt a problémát jelen szabályok mellett nem lehet- valószínűleg a leginkább igazságos a rájátszás rendszere volt, de ezt képtelenség lenne újból visszahozni. A legjobban tehát akkor jár a csapat, ha minden erejét beleadva küzd, és nem bízza a sorsát egyezkedésekre, gólkülönbségre...