Sportfoglalkozás

Mit is lehetne mondani? Élmény nézni ezt a gyönyörű egész pályás gólt, de ezen túlmenően is sokat tett a csapat sikeres szerepléséért Lékai Máté a norvégok elleni meccsen.

Van tartás ebben a férfiválogatottban, el kell ismerni. Az Izland elleni döntetlen is bizonyította, hogy ha küzdeni kell, odateszi magát a Mocsai Lajos edzette csapat. Azt gondolom, a továbbjutás a pokolian nehéz csoportból az Európa-bajnokságon igazán szép teljesítmény volt. Nagy László ki sem utazott a csapattal, de a többiek tudnak harcolni. Egy kézilabda-meccsen végig hajtani kell, nem nagyon vannak üresjáratok. A szövetségi kapitány érdeme, hogy a mieink bármilyen kemény ellenféllel fel tudják venni a versenyt. Ennek a jutalma lett a 2012-es londoni olimpián a negyedik hely, és talán most, az EB-n sem csak a csoportból való továbbbjutásig vitte a csapatot a lendület.

Folytatás Macedónia ellen- reméljük, a csapat ugyanennyire odateszi magát, és sok örömet okoz a szurkolóknak. A torna legszebb gólját már meglőtte Lékai, szóval most már csak az eredményre kell odafigyelni...

Az amerikai Lolo Jones 1982-ben született, és több sportágban is kipróbálta magát. A 175 centi magas hölgy 60 és 100 méteres gátfutásban érte el legjobb eredményeit atlétikában: fedett pályás világbajnoki aranyérmekkel büszkélkedhet.

Ám Lolo úgy döntött, megcélozza a téli olimpiát is. A bobot választotta, és 2012-ben be is került az Egyesült Államok válogatottjába. Az egyébként nem szokatlan, hogy atléták kezdenek el ezzel a sporttal foglalkozni (még nálunk is volt rá példa), az amerikai hölgy két csapattársa szintén a futópályán kezdte a sportkarrierjét. 2013-ban St. Moritzban a világbajnokságon Lolo a vegyes csapatok versenyében az amerikaiakat erősítette, így ő is részese volt az aranyérmet elnyert gárda sikerének.

A korábbi eredmények ellenére egy újságíró élesen kritizálta Lolo Jonest, mert állítása szerint csak egzotikus szépségének köszönheti hírnevét, nem a pályán mutatott teljesítménynek. A sportoló csattanós választ leginkább győzelmekkel adhat: ha a téli olimpián Szocsiban ott lesz, Lolo bizonyíthatja, hogy nem csak megelenésének köszönheti népszerűségét. Az viszont kétségtelen, nem csak a sportról szokott nyilatkozgatni: internetes randikról és szüzességének megőrzéséről is beszélt már egy műsorban... Bizonyára ezek után sokan álmdoztak el arról, hogy meghódítják Lolo szívét, ám nála magasan van a léc. Nem csoda, hiszen gátfutó...

Olvastam az origón a hosszú elemzést arról, miért nem került be Kassai Viktor, a legelismertebb magyar futballbíró a világbajnokságra készülő keretbe.

Őszintén szólva bevallhatom, nem igazán hozott lázba az efféle ügy sose. A bírókérdésről azokban az országokban lehet sokat beszélni, ahol a foci színvonala miatt esélytelen a részvétel a világeseményeken. Vajon kit érdekelne Kassai jelenléte Brazíliában, ha Dzsudzsákék a kinti csoportmeccsekre készülnének?

A kérdés természetesen költői. Hülye helyzet, de nálunk komoly futballmeccsen, vb-döntőn, EB-elődöntőn, rangos BL-meccsen csak akkor léphetett pályára magyar az utóbbi két évtizedben, ha a sípot fújta. Máshol az aranylabdások, az ararnyérmes focisták a sztárok, mifelénk meg Puhl Sándor.

Hozzá kell tennem azt, hogy bármit is gondol valaki Puhl Sándorról a mostani médiaszereplései alapján, annak idején nagyon jó bíró volt. Tudom, ez is csak olyan, hogy rajtunk kívül a kutya nem emlékszik rá, ki is vezette a világbajnoki döntőt 1994-ben, de mi azért számon tarthatjuk Puhl érdemeit.

Kassainál fel lehet emlegetni az EB-n elkövetett hibákat, ám megjegyezném, az ilyen hibák jelentős részét simán kiküszöbölhetnék, ha legalább a kérdéses góloknál bevezetnék a videobíráskodást. Kassain és az asszisztensén, Vad Istvánon verték el a port, de nem ők hozzák meg a döntést a felhasználható technikai eszközökről. Amíg ennyire kizárólagos az azonnali emberi döntés szerepe, addig a bírók akármikor belefuthanak ilyen hibákba, és hiába maradnak ki aztán a nagy tornák keretéből, ez az alapproblémán nem változtat. A kihagyástól való félelem senkiből nem csinál számítógépagyú, robotreflexű, kameraszemű bíróterminátort.

És akkor itt tovább is kellene lépnünk, a focinkról kéne beszélni, az Európa-szerte ismert sztárjátékosainkról, a válogatottunk esélyeiről a legjobb 16 közé jutásra, a klubcsapatok előtt álló kihívásokról a nemzetközi kupasorozatok tavaszi folytatásában. De nekünk marad Kassai, aki itthon marad. Persze lássuk be, nálunk nagyobb szakértő nem is lehet, ha azt kell kielemezni, miért nem vehet részt valaki a magyar futballéletből a csúcstornákon vagy a Bajnokok Ligájának végső szakaszában. A Kassai-témát is jól ki lehet vesézni, csak éppen ez sokkal inkább az ő személyes bírói karrierje, mint egyfajta közös örömöt okozó csapatsiker.

Valószínűleg a spanyolokat a világ- és Európa-bajnok csapatukkal, a Real Madriddal és a Barcelonával kevésbé izgatja, mire mennek Brazíliában meg az európai kupákban a bírók. Sőt, akkor örülnének a legjobban, ha a sípmestereiknek esélye sem lenne a döntőt vezetni, mert a csapataik érdekeltek lesznek. Azt hiszem, szívesen cserélnénk velük- akár azon az áron is, hogy többé magyar bíró a csúcstornák közelébe se jusson.

Selmeczi Dániel természetfotós ezúttal új terepen próbálta ki magát. A búvárkodás során készített nagyszerű képeivel már számos elismerést begyűjtött alkotó Szolnokon az uszodában merült alá, hogy a helyi vízilabdacsapat tagjait szokatlan módon örökítse meg. A figyelmes szemlélők kiszúrhatják a képeken a szolnokiak szerb és magyar világbajnokait, a fényképezőgép objektívje előtt pózolt például a magyar válogatott két erőssége, Decker Attila és Vámos Márton.

Bár a vízben otthonosan mozognak a remek sportolók, azért még ők is rájöttek, a felszín alatt számukra is kihívás a modellkedés. Ahhoz, hogy odalenn tudjanak maradni, tüdejükből ki kellett fújni a levegőt, tehát egy-egy beállításra csak 15-20 másodperc jutott. Odalenn figyelni kell arra, hogy az arckifejezés lehetőség szerint természetes legyen, ne látszódjon erőlködés, nem odaillő grimasz. És persze jó sokszor kell merülni, amíg a kigondolt kép úgy készül el, ahogy azt az alkotó elképzelte. Dani nem a kompromisszumok embere, ha a színvonalról van szó, de a végeredmény őt igazolja: remek fotósorozat lett a sok munka jutalma.

Forrás: Daniel Selmeczi Photography

Amikor az NFL egyik legnagyobb csillaga, a háromszoros Super Bowl-győztes irányító, Tom Brady térdel le a rúgásoknál hogy megtartsa a labdát- nos, ez nem akármilyen sztori.

A 12-es elmondta a meccs után, hogy talán még egyetemi évei alatt lépett pályára ilyen szerepkörben. A holder feladata összesen annyi, hogy a hátradobott labdát elkapja és lekészítse a rúgónak a lehető legjobb pozícióba. Általában a csapat valamelyik kevéssé ismert játékosáé ez a feladat, a New England Patriotsban a punterek szoktak holderkedni, általában ez a jellemző felállás.

A puntereknek viszont soha nincs tartalékja a csapat keretében, így amikor Ryan Allen megsérült, kellett egy ember a puntoláshoz (ezt a rúgó, Gostkowski oldotta meg remekül), és kellett egy beugró holder. Érdekes pillanat lehetett, amikor odaszóltak a csapat elsőszámú sztárjának, hogy "Tom, szaladj be, te tartod a labdát!"

Ám sztár vagy sem, amikor valaki ilyen feladatot kap, meg kell oldania és kész. Ez csapatérdek, a pályán abszolút nem számít, ki mennyi pénzért írt alá. Ám a folytatás már más kérdés, és Tom Brady a meccs utáni sajtótájékoztatón már azzal viccelődött, hogy újratárgyalja a szerződését, hiszen új feladatot kapott pluszban.

Persze nyilván a csapat honorálni is fogja a beugró holder remek munkáját, és évi 14-15 millió dolláros fizetésére rádob még pár ezrest... És ha az idény végén behúzzák a Super Bowl-t, akkor még egy kicsit többet is.