Sportfoglalkozás

Nekünk, európaiaknak nehéz megszokni azt a hozzáállást, ami az állandó egymáshoz méricskélést eredményezi az amerikaifoci világában. Az egyik speciális téma az, hogy ki tartozik a legszűkebb elitbe- és ez főleg az irányítók rangorolásában komoly ügy.

Vagy legalábbis komollyá felpumpált téma, hiszen így a holtszezonban az se nagyon számít, ki elit, ki nem. Most zajlanak az első edzések, teljesen mindegy, melyik irányító bénázik vagy dob zseniálisan ebben az időszakban, enne nagy jelentősége nincs. De pont a holtszezon miatt mindig kell valami beszédtéma, és most az aktuális viták arról szólnak, hogy egy szakíró szerint az NFL öt legjobb irányítója közt nincs ott Tom Brady.

A New England Patriots háromszoros Super Bowl győztes, rengeteg meccset megnyert legendájának megítélése szempontjából nem sokat számít, hogy egy lapban egy újságíró hova rangsorolja őt. Nálam meg benne van a top 5-ben, na és? A tavalyi évben is sokan okoskodtak arról, hogy Brady "elit" irányító vagy sem, öregszik-e, lassul-e, pontatlan-e. Az idény végén aztán azt láthattuk, a nála is idősebb Peyton Manning minden rekordot megdöntött az alapszakaszban, és csak a Super Bowl-ban tudták megállítani az általa vezetett Broncost. 

A meccseket soha nem statisztikák nyerik. Brady-nek voltak rosszabb meccsei tavaly, de akadt pár egészen káprázatos passza, amivel vesztett helyzetben is győzelemre vezette a Patriots csapatát. Nem kell, hogy ő adja a leghosszabb passzokat, a legtöbb TD-átadást, a lényeg az, hogy győzzenek- ezzel ő is tökéletesen is tisztában van.

És a mostani idény előtt is csak az a kérdés, hogy a végén a New England nyeri-e a Super Bowl-t. Az idény előtti játékosmozgásokból úgy látszik, hogy Belichick edző komolyan vette az erősítést, igazán jó játékosokat hozott a csapathoz, elsősorban a védősorba. A Patriots, mint az utóbbi bő évtizedben mindig, most is ott lehet a végelszámolásnál, és ez egészen fantasztikus teljesítmény. Mindez a siker pedig jelentős részben Brady-nek köszönhető, aki mindig ott volt és mindig képes volt nagy teljesítményre.

Épp ezért úgy gondolom, nem nagyon lehetnek álmatlan éjszakái egy efféle újságcikk miatt. Az viszont biztosan nagyon elégedetté tenné, ha a Super Bowl után az újságíró azon fanyaloghatna, hogy a Patriots egy már nem elit irányítóval nyerte el ismét a trófeát...

Némi vihart kavart, hogy egy magyar sportriporter egy televíziós műsorban sajátos eszmefuttatásra ragadtatta magát. Egy focicsapatot edző hölgy kapcsán gyakorlatilag azt fejtegette, hogy a nők a sportban leginkább a feszes, csinos dresszek miatt harcoltak ki maguknak figyelmet, a teljesítményük nem annyira érdekes.

A témán természetesen én is elgondolkodtam. Nem leszek álszent, elismerem, hogy férfiemberként felfigyelek a csinos, vonzó sportolónőkre, jó sokat bemutattam közülük ezen a blogon is. De ezzel együtt természetesen tisztelem az eredményeiket, mert azokért keményen megdolgoztak. És még mielőtt elítélnénk a szexista férfi szurkolókat, szúrjuk közbe, a vízilabdás fiúk hölgyek körében mérhető népszerűségének sem ártott a jó megjelenésük. Hozzájuk hasonlóan sokan rajonganak bizonyos focistákért, autóversenyzőkért és így tovább.

Megjegyzendő, néhány sportágban igencsak nagy jelentősége van a külső megjelenésnek. Igen, a műúszók, a ritmikus gimnasztikázók gondosan megtervezett kosztümjei, sminkje is része mostanság a produkciónak.

Ám ezzel együtt is le kell szögezni, a sport attól sport, hogy ezekkel együtt is elsősorban a teljesítmény dönt, amit komoly edzésmunkával lehet megalapozni. Sok évnyi tréningruhás munka és szenvedés van abban, hogy valaki a csábos dresszét felvehesse egy versenyen, majd ott győzhessen. Megilleti a tisztelet azokat, akik odáig eljutnak, akár feltűnően szépek, akár nem.

Igen, lehet jó sokat vitázni arról, melyik, a hölgyek által űzött sport látszik némileg komolytalannak, mert egyszerűen felépítésük, adottságaik és a több évtizedes lemaradás miatt a színvonal, az izgalom elmarad a férfiaknál megszokottól. Bár dolgoznak ők is becsülettel, de nem sok értelme van összehasonlítgatni például a férfiak által űzött labdarúgást a női focival. És persze a férfi szinkronúszás se hozhat túl sokakat lázba...

A komolyan sportolókat én ezzel együtt is elismerem, akkor talán még jobban is, ha a lelkesedés hajtja őket, nem a nagy pénz. Alapvető eszme az, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, és a női sportot tekinthetjük bizonyos sportágakban így is. Máshol pedig a színvonalra sem lehet panasz: be lehet szólni a csajoknak, de ha megpróbálnánk lehagyni őket a futópályán, vagy utánuk csinálni a gyakorlatokat a gerendán, hamar felsülnénk. Így hát lelkesen csodálhatjuk a csinos nőket a pályán kívülről, mert a szemtől szembeni versengést úgyse vállalnánk be- nagy égés lenne a vége, és nem csak azért, mert annyival rosszabbul állna a dressz...

Gyúlhatnak az örömtüzek, a mieink legyűrték az albán válogatottat. Igaz, utóbbiak nem igazán tartoznak a világ élvonalába, de a különbségek a mai futballban kicsik, minden sikert meg kell becsülni, stb, stb. Beindulhat a közhelygenerátor!

Hogy mi a reális helyünk a világ futballjában, kétségkívül nem az ilyen barátságos találkozókon dől el. A magam részéről a tétmeccsektől mernék erőteljesebben kritizálni, ám azért így is megjegyezném, nem igazán szeretem, ha a nagy kísérletezésben boldog-boldogtalan felhúzhatja a címeres mezt. Lehet csapat keresését emlegetni, de ez inkább csak ötletelés, ritkán fordul elő, hogy a barátságos meccseken is csak percekre bevethető emberek később egy válogatott oszlopaivá válnak váratlanul. Lehet azért sejteni, miért köt ki valaki a legjobb futballistakorban a Paksban a Bayern München helyett...

A mostani alacsony színvonalú meccs a közönséget sem győzte meg, de természetesen ők nyomban elégedettek lesznek, ha becsúszik pár győzelem a fontos meccseken. A barátságos meccseken számomra az lenne a fontos, hogy lássam, a csapatban benne van a magabiztos és eredményes(!) játék lehetősége. Lehet, hogy nem nyerünk, mert kifele pattan a labda háromszor is a kapufáról, de benyomjuk az ellenfelet, feltöröljük velük a pályát, szóval megvan a potenciál.

De a mázlival elcsípett pontoknak nehéz tiszta szívből örülni, mert ha még akkor is remegnek a lábak, amikor tét sincs, mitől táltosodnának meg a játékosok a selejtezőkön? Most meg lehetne mutatni, hogy megy a gyors passzjáték, a trükközés, a cselezés, lehetne bátran lőni, váratlan húzásokkal próbálkozni. Az ötlettelenség, a sok technikai hiba azt jelzi, olyan alapvető gondok vannak, amelyeket pár összetartás során kijavítani lehetetlen.

Így aztán a selejtezőknek megint úgy megyünk neki, hogy ha mázlink van, akkor tovább reménykedhetünk, ha a realitás érvényesül, gyorsan elszállnak az esélyeink. Vannak szerencsés csapatok, de nyugodtan merem állítani, hosszú távon valahogy mégse nekik áll a zászló, a jobb játékerő egy selejtezősorozatban az esetek túlnyomó többségében eldönti a kérdést. Érdekes, a németeknél nem a mázlifaktor a kulcs, ha pechjük is van néha, képesek megfordítani az eredményt. Egyszerűen azért, mert jók. Bevethetnek új embert, kísérletezhetnek, mégis valahogy lehet sejteni, a végén nekik lesz okuk az örömre.

Mi bezzeg mindig keressük a pozitív jeleket, a biztató pillanatokat, próbálunk kapaszkodni egy-egy mozzanatba, egy elcsípett eredménybe. Közben a lelkünk mélyén mind tudjuk, mire megyünk ezzel, amikor átgázol rajtunk például egy holland válogatott. De legalább nem ér váratlanul a kudarc, megszokhattuk az utóbbi 25-30 évben. Még édesebb lesz a siker, ha egyszer véletlenül elsü Dzsudzsák lába, Rózsa pedig kivédi az ellenfél szemét!...

A sors egy éjszakára egy ausztriai sporthotelbe vetett. A szobák inkább funkcionálisak, viszont az árban benne van mindenféle plusz szolgáltatás, az uszoda, az edzőterem, a szauna igénybevétele. 

Ez önmagában nem nagy kaland, ilyet máshol is találni. Ám a hegyi környezetben levő hotel környékén remek futási, biciklizési lehetőségek vannak, az utóbbiakat tervező vendégek számára van kerékpártároló is. Szerintem egy pár méteres medence és néhány gép nem elég egy aktív nyaraláshoz, ilyesmiből otthon is akad rengeteg. A közelben levő több izgalmas túraútvonal viszont inkább érdekes lehetőség, mert ezek felfedezése közben valami újat is láthatunk-nem pedig azért utazunk pár száz kilométert, hogy ugyanolyan klóros vízben tempózzunk, mint Pesten.

Persze ahhoz meg nem kell "sporthotel", hogy biciklit vigyünk magunkkal, és egy szép környezetben levő falusi panzióból kiindulva tegyünk mindenféle túrákat. Oké, uszoda meg edzőterem nem lesz, de nem is biztos, hogy oda fogunk vágyni 40-50 kilométer letekerése után. Aktívvá a nyaralás elsősorban tőlünk válik, nem a helytől, ahol megszállunk.

Mostanában a horvát Adrián voltam, egy kellemes tengerparti apartmanban. Van, aki ilyen helyen csak kifekszik a partra, és pár nap alatt csokibarna lesz. Ez is egy lehetséges cél, de annak sincs akadálya, hogy szétnézzünk, milyen egyéb lehetőségeink vannak. Ott van például a tenger, lehet benne pancsolni, de akár úszni is. Jó lehetőség a sznorkelezés, a búvárkodás egy kis élményt adó mozgásra.

Mivel ott nem a magyar módszert követik, nem lehet kisajátítani a partot, kilométereken át futhatunk a tenger mellett. Ha az ember onnan elkanyarodva a faluban akar futni, bizonyos helyeken elég rendesen edzhet, mert komoly szintkülönbségek vannak. A környezet pedig igazán magával ragadó. Lehet biciklit is vinni, és kalandozni a félreeső falvakban, tengerpartokon. Az ilyen nyaralásra sokkal alkalmasabb az elő- vagy utószezon, amikor nem kell rengeteg embert kerülgetni futás, tekerés közben, és a túl nagy hőség sem fáraszt el az első pillanatokban.

Ha tudjuk, hogy erre vágyunk, akkor még talán olcsóbb is lesz az utunk, nem csak a főszezon kerülése miatt, hanem mert ehhez a nyaraláshoz nem a túl forgalmas, bárokkal, hotelekkel teli turistaközpontok az ideálisak, sokkal jobban járunk félreeső, festői falvakkal. Mást esetleg zavar, hogy nem mehet minden este újabb szórakozóhelyre, utálja, hogy a parttól 3-400 méterre van és minden nap nagy magasságokat kell megmászni- nekünk viszont pont ez lehet a vonzó, bőven belefér az aktív nyaralásba.

Szóval a sporthotel szép koncepció, de valószínűleg sokkal inkább azoknak való, akik mindenben valamiféle készen kapott csomagot keresnek. Nyilván van olyan, akinek szüksége is van folyamatos biztatásra, odafigyelésre. Aki nyaralni tud aktívan magától is, az bárhol megtalálhatja rá a lehetőséget, csak esetleg szabadabban, a saját ízléséhez igazítva, és akár még olcsóbban is.

De ne feledjük, akárhol, akárhogy is nyaralunk, 4-5 nap mozgás nem jelent életmódváltást. A világ legjobb sporthotelje is kevés, ha mindennapokban sose szakítunk időt a mozgásra. 

Itt a vége a bajnoki idénynek már Magyarországon is. Bizonyos nagy kérdések eldőltek, aztán úgy nézett ki, még változhatnak, és most fogalmam sincs, mi lesz jövőre vagy azután. Sebaj, jövőre is lesznek magyar meccsek a tévében, hacsak az eső el nem áztatja valamelyik új stadiont...

De unatkozni nincs idő, nyakunkon a világbajnokság, a balhékkal, az utolsó pillanatban elkészülő stadionokkal. Nyilván azért elsősorban a játéké lesz a főszerep, de ahogy megváltozott a világ, és egyre több hír jut el hozzánk minden témában, így aztán pontosan tudhatjuk, mi zajlik Brazíliában a stadionokon kívül.

Hogy odabenn mi vár a csapatokra? Remélhetően normális körülmények és kevés bírói hiba, bár ez utóbbit a felgyorsult játék miatt nehéz garantálni. Videobíró még mindig nincs, így aztán pár vitás eset bizonyára akad majd, ami borzolja a kedélyeket.

És mi, nézők pedig többségében nyilván jól szórakozunk. Azt már most lehet tudni, hogy néhány meccs biztosan nem fog tömegeket érdekelni, a komoly izgalmak az utolsó csoportkörtől kezdődhetnek, vagy inkább még később, az egyenes kieséses szakaszban. A fogadóirodák már meghirdették az oddsokat, a focibarátok tippelnek, vitakoznak, a lapok esélyeket latolgatnak.

Hogy szerintem mi lesz? A németek a négybe juthatnak, az angolok megint elvéreznek valahol. Mivel egyszer valamikor Messinek biztosan parádés vb-je lesz a karrierje alatt, szerintem ez akár a mostani is lehet. A brazilok, hiába házigazdák, szerintem elbuknak a széthúzás miatt. És a címvédő spanyolok? Ők egyszerűen csak jók, szintén a négybe várom őket.

Ha a FIFA álomdöntőjére kéne tippelni, szerintem Messi és Ronaldo miatt roppant boldogok lennének egy üzleti szempontból izgalmas portugál-argentin meccs miatt. Mert ne legyenek illúzióink: nekik az üzlet az első. Nekünk pedig minden más. Aki igazán ki akarja élvezni a meccseket, válasszon egy szimpatikus csapatot. A többség nem fog örülni a végén, ha a kedvence nem nyer, mégis nagyobb élmény így a világbajnokság. Én például az angolokkal szimpatizálok jó régen (ha már a magyaroknak nem lehet szurkolni), és még sose láttam őket örülni a végén.

Na és? Majd biztos most! A szurkoló dolga az észérvekkel is szembe menő szurkolás...