Sportfoglalkozás

Az elmúlt nagyjából 10 hónapról szeretnék egy rövid összefoglalót adni, ami alatt megszabadultam 15 kilótól. Nem olyan sok ez, de ahhoz épp elég, hogy át tudjam tekinteni, mi az, ami nálam bevált a céljaim eléréséhez.

Először arról ejtenék pár szót, hogy milyen jellegű mozgásformákra tettem le a voksomat. Kiindulásként annyit, hogy 175 centimhez 95 kiló társult, azaz a fogyás indokolt volt, de ezt a túlsúlyt megpróbáltam figyelembe venni. Azt kell mondjam, az internetes forrásokból tényleg sok okosságot le lehet szűrni- és ezt most egyrészt azért állítom, mert jópár kilót leadtam, másrészt azért, mert eddig elkerült az itt fáj, ott fáj érzés.

Vannak olyan megmondóoldalak, ahol gyakorlatilag annyiban merül ki a tanácsadás, hogy magas lóról leugatnak mindenkit. Bizonyára ez is beválhat néhány embernél, de a nagyon amatőrnek nem sok kapaszkodót ad az ilyen felfogás. Nekem például inkább bejöttek a life.hu rövidebb írásai, videói, olvasgattam Kropkó Péter oldalát, egyszerűen jobban hiszek annak, aki nevét és arcát adja a tanácsaihoz. Átgondoltam amit olvastam, és nagyjából felállítottam magamnak egy ütemtervet.

Először biciklizni illetve szobabiciklizni kezdtem el, viszonylagos rendszerességgel. Természetesen az étrendemen is változtattam, és lassacskán elindult a fogyás is. Úgy terveztem, hogy futásba akkor vágok vele, ha leadok annyit, ami után már nem terhelem túl az ízületeimet. A biciklizésnél nem voltak különösebben komoly célkitűzéseim eleinte, hiszen eleve annyira gyenge fizikummal indultam neki a dolognak, hogy örültem pár letekert kilométernek. Szépen lassan jött ezen a téren egyfajta fejlődés, de nekem a téli időszakban a szobabicikli is nagyon bevált.

Aztán súlyzókat is beszereztem. Egyszerű, olcsó kézi súlyzókról van szó, amivel bicepsz, tricepsz gyakorlatokat tudok itthon csinálni. Szerencsémre valamikor a múltban én is eljártam pár alkalommal gyúrni, ott ragadt rám némi tudás ezzel kapcsolatban, tehát az izmaim alapszintű átmozgatását fel tudtam vállalni. Ha ezzel kapcsolatban komolyabbak lesznek a céljaim, akkor ismét visszatérek egy terembe, ahol jobb gépekkel lehet dolgozni, de egyelőre elég számomra az, amit itthon el tudok végezni.

A terv része volt, hogy futni akkor kezdjek, amikor nagyjából 10 kiló már lement. Amikorra ez a pillanat eljött, jópár órányi tekerés állt mögöttem, és hosszú, erőteljes gyaloglásból is többet beiktattam már az edzéstervbe. Így aztán nem nulláról indultam, de a profik tanácsait követve, fokozatosan növeltem az adagot. Még bőven van hova fejlődni, 7-8 kilométerek mennek elfogadható tempóban, de azért érzem, hogy egyre jobban bírom a futást, sőt valamilyen szinten meg is szerettem- már külföldi utakra is viszem magammal a futócipőt, és kocogok egy kicsit nyaralás alatt is.

Sok helyen javasolják, érdemes másféle mozgásformákat is beiktatni a programba. Én úgy vagyok vele, minden mozgás: amikor télen vidéken voltam, nem csak a ház ajtaja előtt kotortam a havat, hanem az egész autófeljárót, ami szép terület volt, sok időbe telt, de simán felfoghattam edzésnek. Hasonlóan voltam favágással, pakolással, ásással, rászántam az időt, becsülettel csináltam. Elkezdtem sétálni a hegyoldalban, aminek köszönhetően szép részeit ismertem meg a falunak, és rendesen mozogtam is. Itthon időnként felsétálok a kilencedikre (manapság érezhetően könnyebben megy, mint pár hónapja), és ehhez hasonlók.

Aztán ott van a torna. Ezen azért lehet elmélkedni, mert vannak csoportos órák, meg vannak tornázós könyvek, videók. Voltam annak idején órán, és azt azért le tudtam szűrni, akadnak jobb edzők, oktatók, akik tényleg odafigyelnek arra, ki mit csinál (hiszen kortól, nemtől, edzettségi szinttől, adott tornában való jártasságtól függően óriásiak lehetnek a különbségek), kiigazítják a hibákat, és van, akinél úgy éreztem, egyszerűen erre nem fordít elég figyelmet. Amikor régebben egy cikksorozat miatt pár órára elmentem, találkoztam egy szimpatikus edzővel, és ezért aztán a mostani életmódváltásnál az ő programjait kerestem.

A Fitality sorozatról van szó, én elsősorban a has- és háterősítő programot csináltam-csinálom, de a nyújtásokat is szerettem. Azt gondolom, ha az a videó jó, otthon is lehet tornázni. Abból szűröm le, mennyire felel meg a célnak, hogy jól tudom-e követni, illetve a kritikus pillanatokban figyelmeztetést kapok-e, mire figyeljek- ez erre a programra nagyon igaz. A lassabb tempójával sem volt gond, hiszen pörgősnek ott van a futás, a biciklizés a számomra, a heti egy tornával inkább lazítani szerettem volna, illetve olyan izmokat megdolgoztatni, amit máshogy nem szoktam.

Az már csak plusz ráadás, hogy sokat tanultam a melegítésről illetve a nyújtásokról úgy általában is, amit az összes többi mozgásformánál hasznosítani tudok. Kiköthettem volna másnál is, jóga, pilates nyilván ugyanúgy megfelelt volna annak a célnak, hogy egészen másféle mozgást végezzek, mint a monoton tekerés, futás. Ám nekem ez bevált, nem akartam másféle programot keresni.

Mivel itt a nyár, még egy dolgot iktathattam be a programomba. Szerencsémre közel van a csillaghegyi strand, aminek az akciós, 900 forintos belépője több, mint kedvező. 50-60 perc békés tempójú úszás a mostani kánikulában valószínűleg jobban is esik, mint a futás a nyílt terepen... Utóbbihoz már elég korán kell felkelni, ha az ember nem akar megfőni. 

Van egy kis edzésnaplóm, abba a kültéri mozgásokat vittem fel, a biciklizést, futást, gyaloglást. Bőven van benne bejegyzés, és ha a többi edzés is belekerülne, volna mit böngészni- már amennyiben ennek lenne igazi jelentősége. Eleinte adott inspirációt arra, hogy elmenjek futni, amikor épp rámtört a lustaság, de manapság inkább arra kell figyelnem, legyen egy-két pihenőnap is, amikor tud regenerálódni a szervezet.

Tisztában vagyok vele, az életmódváltást nagyban megkönnyíthette, hogy szerencsés helyzetben lévő emberként szinte egész nap bármikor mehetek edzeni. Ám azt gondolom, nem egy olyan lehetőség van, amit szinte bárki beiktathat. Én is néztem már meccset, vagy jó műsort a tévében- a szobabicikli nyergében ülve. Egy félidő vagy egy 50 perces doku áttekerése pont elegendő, és nem maradok le semmiről. Túl sokat ülök a számítógép előtt így is, ennek bele kellene férnie akkor is, ha nem tudok elmenni futni, biciklizni, úszni. Pont az volt a gond éveken át, hogy akkor sem a szobabiciklire ültem fel, amikor tényleg megtehettem volna.

Szóval nálam ez volt az edzés része az életmódváltásnak. Van még mit leadni, de most már tudom, nagyjából mire van szükségem az előrelépéshez. A 10 hónap ugyan nem kevés idő, nem "fogyj 5 nap alatt 5 kilót" típusú csodadiétáról van szó, ez egy rendszeres, tudatos munka eredménye. Ám azzal is járt, hogy nem elgyengültem, hanem sokkal többet bírok, energikusabb vagyok, mint korábban. Ez pedig számomra éppen olyan fontos cél, mint a kilók elvesztése- a rendszeres edzés ezért megkerülhetetlen volt.

A folytatásban szólok arról, milyen beruházással járt ez a móka, melyek lettek a leghasznosabb sportcuccok, illetve pár szót szentelek majd annak is, mennyiben változtattam az étkezésemen, ami legalább olyan fontos, mint a mozgás.

Ma van a világbajnokság első napja, a nyitómeccsen a házigazda brazilok a horvátokkal találkoznak.

Tippem: magabiztos brazil győzelem, 3-0.

Úgy gondolom, a sok balhé után, ami a világbajnokságot övezte, gyakorlatilag azért játszanak a házigazdák, hogy egy győzelemmel minden botrányt elfeledtessenek. Biztos vagyok benne, hogy úgy fognak hajtani, mintha az életük múlna rajta, és az első meccsen ez a hengerlés meg is hozza az eredményét.

Az más kérdés, meddig tart ki a lendület. De el tudjuk képzelni, mi lenne, ha a hazaiak csapata kiesne a 16 között, ilyen előzmények után? Szóval szerintem az utolsó erejükig küzdő, ám mégis technikás brazil válogatottra számíthatunk, ami legalább az elődöntőig el fog jutni.

Ennek pedig az első lépése a kötelező győzelem a horvátok ellen. Nem irigylem utóbbiakat, de valakinek veszíteni is kell. A balkániak időnként elvesztik a fejüket- ha átmennek rugdosódásba és pár ember emiatt a későbbi fontos meccsekről "kipontozódik", akkor lesznek igazán nagy bajban. A brazilok jobbak, a vereséget méltósággal kell viselni, Kamerun és Mexikó ellen simán lehet javítaniuk. Mivel ezzel a horvátok is tisztában vannak, úgy érzem, a meccs végén már csak a tisztes helytállásra fognak játszani, kevés izgalom vár ránk, a brazilok addigra biztos előnnyel vezetnek majd.

A focivébére utazó portugál válogatott beugrott a New York Jets amerikaifoci csapatához útközben, hogy a két csapat játékosai megismerkedjenek a másik sportágával.

Mondjuk nem tudom, mennyiben szerencsés ómen a Jets csapatával együtt lógni a nagy torna előtt, mert a Jetsről szokás azt mondani, hogy az amerikaiak holdraszállása előtt voltak Super Bowlban utoljára, szóval nem tartozik a nyerő gárdák közé. Igaz, a portugálok se...

Bár Ronaldo kezében érdekesen áll a tojáslabda, meglehet, szerződést ajánlanak neki, mert mostanában igencsak nagy az irányítókeringő a Jets-nél. Sanchez, Tebow, Smith, Simms, McElroy után most Vick és Boyd is felbukkant a csapatnál, némelyiküket kis gyakorlás után a portugál labdaművész is kiszoríthatná.

Ám ahogy a képeken látható, rugóként is kipróbálta magát, és ez már nyilván sokkal testhezállóbb feladat lenne neki. Egyszer az életben olyan játékos lehetne a sztár egy amerikaifoci-csapatban, aki a lábával bűvöli ügyesen a labdát. Ha már football a sport neve...

Naná, hogy a focivébé előtt a labdarúgó hölgyek közül választottam ki egyet! Alexandra Patricia "Alex" Morgan ugyan biztosan nem lép pályára, az 1989-es születésű, 170 centis amerikai csatárról biztosan hallunk még.

Egészenfiatalon került a válogatottba, már 22 évesen pályára lépett a világbajnokságon. Eddig 70 mérkőzést játszott címeres mezben, 44 gólt szerzett, és a női foci legjobb játékosai között tartják számon. Az amerikai csapat tagjaként már érmeket is gyűjtött be, az említett 2011-es tornán ezüstöt szereztek, de 2012-ben a londoni olimpián nem érték be az aranynál kevesebbel. Jelenleg a Portland Thorns FC csapatát erősíti.

A csinos Alex Morgan pedig a pályán kívül is sikereket arat, egyrészt olyan világcégekkel van szponzori szerződése, mint a Nike, a Panasonic és a Coca-Cola, másrészt tavaly regényíróként is bemutatkozhatott, gyerekeknek szóló könyvét akkor dobták piacra.

Ugye nincs olyan, akit meglep a katari világbajnokság szervezőinek voksvásárlása? Akit igen, az nyilván az utóbbi 20-30 évben nem követte a nagy tornák odaítélésének visszásságait.

Azt gondolom, Kataron jóval könnyebb elverni a port, mint mondjuk egy olimpiát elnyert amerikai városon. A jelenség viszont az új hírek fényében -miszerint az is pontosan tudható, hány millió dollárral vették meg az ázsiai, afrikai tagszövetségek voksait- betekintést ad ennek a dolognak a részleteibe.

Itt alapvetően arról van szó, hogy teljesen át kellene gondolni, hogy kaphasson meg egy ország egy rendezési jogot. A klasszikus eljárás szerint ez is egyfajta nemes versengés, ahol mindenki a legjobb oldalát domborítja ki a terveinek, bemutatja, milyen fantasztikus sportlétesítményeket tud építeni, mennyire szívesen fogadják majd a szurkolókat, és persze mennyi lehetőséget teremtenek majd a bevételek maximalizákására. Ezek alapján az elfogulatlan szavazók pedig választanak egy helyszínt, és mindenki boldog.

A másik lehetőség az egy sima licit: aki többet ígér a rendezési lehetőségért, az nyeri el. Ez néhány szempontból viszont aggályos, mert nyilván nem lenne jó négy évente mindig valami olajból meggazdagodott országban látni a focivébét. Ám ez például kiküszöbölhető lenne egyfajta rotálással a térségek közül- ha mondjuk csak európai ország lehetne rendező, és kikötnék azt is, a legutóbbi nem ismételhetne, akkor máris lehetne javítani az esélyeken.

Természetesen az sem szimpatikus, hogy így a sport világa végképp üzletszerűnek tűnne- ám az most is kőkemény biznisz, teljesen mindegy, hogy próbálják ezt elkendőzni a FIFA vagy a NOB illetékesei. Így maximum intézményesítenék azt, amit mindenki tud. Ráadásul aki többet tud adni a liciten, annak talán több pénze lesz a létesítmények megépítésére is.

De a változás legfőbb gátja egészen más dolog. Gondoljunk bele, ha a katariak legálisan, liciten megvehették volna a rendezési jogot mondjuk 30 millió dollárért, akkor az a vesztegési pénz nem juthatott volna el azokhoz a futballvezérekhez szerte a világban, akik most széttárják a kezüket ártatlanul, miközben rendesen meggazdagodtak. Nekik semmi érdekük nem fűződik ahhoz, hogy a pénz ne az asztal alatt vándoroljon!

Ezek az emberek, akik majd "vállalva a felelősséget", lemondanak, aztán otthon röhögnek a markukba a luxusvilláikban, és utódaik szavazzák meg az etikai kódexeket, és e mögé bújva szépen ugyanúgy elteszik a pénzt, maximum ügyesebben konspirálnak. Annyira biztosak voltak benne, hogy ez a vesztegetős buli jó úgy, ahogy van, hogy még feljegyzések is születtek, dokumentálták az egész folyamatot! 

Szóval most Katar meg a vb-rendezés a nagy téma, de most őszintén, ki tud majd szebb stadionokkal, nagyobb felhajtással ilyen tornát rendezni, ha elveszik tőlük a jogot? Tessék rájuk szigorúan odafigyelni, a vesztegetési pénzeket visszakövetelni az irányítottan szavazó küldöttektől, és költsék azt utánpótlásra vagy valami más normális célra. Legközelebb aztán az egész folyamatot megreformálva kéne lebonyolítani. Az UEFA több városba szervezett EB-je egy lépés a normálisabb irányba, de őszintén szólva azért ott is ülnek olyan arcok a fejesek között, akiknek a saját zsebük megtömése a legfontosabb, szóval nagy illúzióim azért nincsenek...

Lehet, hogy Blattert most lemondatják. És? A többiek ott maradnak, és ők voltak azok is, akik Blattert 1998 óta FIFA-elnökként mindig újraválasztják. Elődje a legendásan korrupt Joao Havelange volt, aki 1974-ben került a szervezet élére. 40 éve, négy évtizede(!) van olyan FIFA-elnök, akinek volt kétes ügye. Katar csak egy a sok közül, és valószínűleg kizárólag a sajtó kitartó kutakodásának köszönhetően tört ki a botrány, a FIFA belülről, magától soha nem tisztulna meg. Igazi változást igazi megújulás hozhatna, ugyanazok az emberek ugyanazokkal a korrupciónak kedvező szabályokkal mitől hoznának újat?

Katar csak egy epizód a FIFA zűrös ügyeinek sorában. És mindennel együtt ott lenne pénz is a szervezésre. Ha csak a pénz számít, rendezhetnek ők... Én pedig úgy érzem, csak a pénz számít, szóval pár látszatintézkedést várok, de alapjaiban változatlan jövőbeli működést.