Az elmúlt nagyjából 10 hónapról szeretnék egy rövid összefoglalót adni, ami alatt megszabadultam 15 kilótól. Nem olyan sok ez, de ahhoz épp elég, hogy át tudjam tekinteni, mi az, ami nálam bevált a céljaim eléréséhez.

Először arról ejtenék pár szót, hogy milyen jellegű mozgásformákra tettem le a voksomat. Kiindulásként annyit, hogy 175 centimhez 95 kiló társult, azaz a fogyás indokolt volt, de ezt a túlsúlyt megpróbáltam figyelembe venni. Azt kell mondjam, az internetes forrásokból tényleg sok okosságot le lehet szűrni- és ezt most egyrészt azért állítom, mert jópár kilót leadtam, másrészt azért, mert eddig elkerült az itt fáj, ott fáj érzés.

Vannak olyan megmondóoldalak, ahol gyakorlatilag annyiban merül ki a tanácsadás, hogy magas lóról leugatnak mindenkit. Bizonyára ez is beválhat néhány embernél, de a nagyon amatőrnek nem sok kapaszkodót ad az ilyen felfogás. Nekem például inkább bejöttek a life.hu rövidebb írásai, videói, olvasgattam Kropkó Péter oldalát, egyszerűen jobban hiszek annak, aki nevét és arcát adja a tanácsaihoz. Átgondoltam amit olvastam, és nagyjából felállítottam magamnak egy ütemtervet.

Először biciklizni illetve szobabiciklizni kezdtem el, viszonylagos rendszerességgel. Természetesen az étrendemen is változtattam, és lassacskán elindult a fogyás is. Úgy terveztem, hogy futásba akkor vágok vele, ha leadok annyit, ami után már nem terhelem túl az ízületeimet. A biciklizésnél nem voltak különösebben komoly célkitűzéseim eleinte, hiszen eleve annyira gyenge fizikummal indultam neki a dolognak, hogy örültem pár letekert kilométernek. Szépen lassan jött ezen a téren egyfajta fejlődés, de nekem a téli időszakban a szobabicikli is nagyon bevált.

Aztán súlyzókat is beszereztem. Egyszerű, olcsó kézi súlyzókról van szó, amivel bicepsz, tricepsz gyakorlatokat tudok itthon csinálni. Szerencsémre valamikor a múltban én is eljártam pár alkalommal gyúrni, ott ragadt rám némi tudás ezzel kapcsolatban, tehát az izmaim alapszintű átmozgatását fel tudtam vállalni. Ha ezzel kapcsolatban komolyabbak lesznek a céljaim, akkor ismét visszatérek egy terembe, ahol jobb gépekkel lehet dolgozni, de egyelőre elég számomra az, amit itthon el tudok végezni.

A terv része volt, hogy futni akkor kezdjek, amikor nagyjából 10 kiló már lement. Amikorra ez a pillanat eljött, jópár órányi tekerés állt mögöttem, és hosszú, erőteljes gyaloglásból is többet beiktattam már az edzéstervbe. Így aztán nem nulláról indultam, de a profik tanácsait követve, fokozatosan növeltem az adagot. Még bőven van hova fejlődni, 7-8 kilométerek mennek elfogadható tempóban, de azért érzem, hogy egyre jobban bírom a futást, sőt valamilyen szinten meg is szerettem- már külföldi utakra is viszem magammal a futócipőt, és kocogok egy kicsit nyaralás alatt is.

Sok helyen javasolják, érdemes másféle mozgásformákat is beiktatni a programba. Én úgy vagyok vele, minden mozgás: amikor télen vidéken voltam, nem csak a ház ajtaja előtt kotortam a havat, hanem az egész autófeljárót, ami szép terület volt, sok időbe telt, de simán felfoghattam edzésnek. Hasonlóan voltam favágással, pakolással, ásással, rászántam az időt, becsülettel csináltam. Elkezdtem sétálni a hegyoldalban, aminek köszönhetően szép részeit ismertem meg a falunak, és rendesen mozogtam is. Itthon időnként felsétálok a kilencedikre (manapság érezhetően könnyebben megy, mint pár hónapja), és ehhez hasonlók.

Aztán ott van a torna. Ezen azért lehet elmélkedni, mert vannak csoportos órák, meg vannak tornázós könyvek, videók. Voltam annak idején órán, és azt azért le tudtam szűrni, akadnak jobb edzők, oktatók, akik tényleg odafigyelnek arra, ki mit csinál (hiszen kortól, nemtől, edzettségi szinttől, adott tornában való jártasságtól függően óriásiak lehetnek a különbségek), kiigazítják a hibákat, és van, akinél úgy éreztem, egyszerűen erre nem fordít elég figyelmet. Amikor régebben egy cikksorozat miatt pár órára elmentem, találkoztam egy szimpatikus edzővel, és ezért aztán a mostani életmódváltásnál az ő programjait kerestem.

A Fitality sorozatról van szó, én elsősorban a has- és háterősítő programot csináltam-csinálom, de a nyújtásokat is szerettem. Azt gondolom, ha az a videó jó, otthon is lehet tornázni. Abból szűröm le, mennyire felel meg a célnak, hogy jól tudom-e követni, illetve a kritikus pillanatokban figyelmeztetést kapok-e, mire figyeljek- ez erre a programra nagyon igaz. A lassabb tempójával sem volt gond, hiszen pörgősnek ott van a futás, a biciklizés a számomra, a heti egy tornával inkább lazítani szerettem volna, illetve olyan izmokat megdolgoztatni, amit máshogy nem szoktam.

Az már csak plusz ráadás, hogy sokat tanultam a melegítésről illetve a nyújtásokról úgy általában is, amit az összes többi mozgásformánál hasznosítani tudok. Kiköthettem volna másnál is, jóga, pilates nyilván ugyanúgy megfelelt volna annak a célnak, hogy egészen másféle mozgást végezzek, mint a monoton tekerés, futás. Ám nekem ez bevált, nem akartam másféle programot keresni.

Mivel itt a nyár, még egy dolgot iktathattam be a programomba. Szerencsémre közel van a csillaghegyi strand, aminek az akciós, 900 forintos belépője több, mint kedvező. 50-60 perc békés tempójú úszás a mostani kánikulában valószínűleg jobban is esik, mint a futás a nyílt terepen... Utóbbihoz már elég korán kell felkelni, ha az ember nem akar megfőni. 

Van egy kis edzésnaplóm, abba a kültéri mozgásokat vittem fel, a biciklizést, futást, gyaloglást. Bőven van benne bejegyzés, és ha a többi edzés is belekerülne, volna mit böngészni- már amennyiben ennek lenne igazi jelentősége. Eleinte adott inspirációt arra, hogy elmenjek futni, amikor épp rámtört a lustaság, de manapság inkább arra kell figyelnem, legyen egy-két pihenőnap is, amikor tud regenerálódni a szervezet.

Tisztában vagyok vele, az életmódváltást nagyban megkönnyíthette, hogy szerencsés helyzetben lévő emberként szinte egész nap bármikor mehetek edzeni. Ám azt gondolom, nem egy olyan lehetőség van, amit szinte bárki beiktathat. Én is néztem már meccset, vagy jó műsort a tévében- a szobabicikli nyergében ülve. Egy félidő vagy egy 50 perces doku áttekerése pont elegendő, és nem maradok le semmiről. Túl sokat ülök a számítógép előtt így is, ennek bele kellene férnie akkor is, ha nem tudok elmenni futni, biciklizni, úszni. Pont az volt a gond éveken át, hogy akkor sem a szobabiciklire ültem fel, amikor tényleg megtehettem volna.

Szóval nálam ez volt az edzés része az életmódváltásnak. Van még mit leadni, de most már tudom, nagyjából mire van szükségem az előrelépéshez. A 10 hónap ugyan nem kevés idő, nem "fogyj 5 nap alatt 5 kilót" típusú csodadiétáról van szó, ez egy rendszeres, tudatos munka eredménye. Ám azzal is járt, hogy nem elgyengültem, hanem sokkal többet bírok, energikusabb vagyok, mint korábban. Ez pedig számomra éppen olyan fontos cél, mint a kilók elvesztése- a rendszeres edzés ezért megkerülhetetlen volt.

A folytatásban szólok arról, milyen beruházással járt ez a móka, melyek lettek a leghasznosabb sportcuccok, illetve pár szót szentelek majd annak is, mennyiben változtattam az étkezésemen, ami legalább olyan fontos, mint a mozgás.