Kiderült, melyik négy csapat találkozik majd a Bajnokok Ligája elődöntőjében, és természetesen lelkesen elemezgeti mindenki a meccseket.

A Bayern München és a Manchester United párharcában utóbbinak csak percekig állt a zászló. Ma a németek egyszerűen jobbak, egységesebbek a gyengélkedő manchesterieknél, előzetesen is ezt gondolta mindenki, a meccseken is az látszott, hogy az angolok küzdöttek, de csekély esélyük volt.

A Real Madrid esetében úgy tűnt, az első meccs 3-0 arányú győzelme után sétagalopp lesz a dortmundi visszavágó. De egy német csapatot nem lehet leírni, és bizony nagy mázlival illetve Casillas óriási védéseivel mentek csak tovább a spanyolok. Valami hiányzik belőlük. Ott vannak a spanyol kupadöntőben, harcolnak a bajnoki címért, BL-elődöntősök, de... Valami nem az igazi.

A PSG jól játszott hazai pályán, és tulajdonképpen nem voltak rosszak londonban sem. De a Chelsea-nek sikerült kiharcolni a továbbjutást egy nagyon izgalmas meccsen. Mourinho jól cserélt, ez a csapat képes váratlan villanásokra, és néha előfordult már a világtörténelemben, hogy egy küzdő csapat ért a csúcsra. Nem tennék rájuk nagy pénzt, de ha mondjuk a Real Madriddal kerülnek szembe, és kiverik a most épp nem nagy formát mutató királyi gárdát, a döntőben egy meccs dönt, bármi lehet...

Az igazi drámát viszont a Barcelona bukása jelentette ebben a körben. Divatos agyondicsérni a katalánokat, de az Atletico Madrid ellen egyszerűen nem voltak elég jók. Pár helyzetük adódott, de a madridiak kapufáira, óriási ziccereire gondolva azt kell mondanunk, teljesen igazságos a végeredmény. Most aztán az Atleticót elemezgetik mindenhol, az edző, Diego Simeone portréját vázolja minden újság, hiszen létezik az az effektus, hogy a nagyot legyőző ázsiója az indokoltnál sokkal jobban nő.

A Barcelonáról is sok szó esik, természetesen. A játékosállomány gerince évek óta változatlan, nem lehetne azt mondani, hogy ez a csapat gyengébb lenne, mint a tavalyi vagy a korábbiak, sőt, egy Neymarral erősebb csatársor alapból jobbnak látszik. Ám egy nagy hiányzó mégis van: a most már a Bayern kispadján ülő Guardiola. Úgy fest, a Barca eredményeihez tényleg nagyon sokat tett hozzá a szakember.

A mostani elemzések lehúzzák a keresztvizet Messiről, aki tényleg nem mutatott sokat. De azért ne feledjük, egy olyan játékosról beszélünk, aki évek óta a hátán viszi a csapatot, góljai, cselei élményszámba mennek és persze sok sikerhez segítették hozzá klubját. Borzasztóan sok meccs van a lábában minden szezonban, helyt kell állni a bajnokságban, a kupában, a BL-ben, és persze ott van az argentin válogatott is. Nagy rajta a nyomás, mindenki tőle várja a csodát, és ő bírja is ezt a terhet.

De a futballista is ember, akármekkora sztár. Hogy kedvetlen volt, vagy kis sérüléssel vállalta a játékot, netán nem az ő rossz, hanem az Atletico védelem jó játéka miatt nem ment sokra, majd a szakemberek kielemzik. Attól ő még marad az, aki, és ezután sem pihenhet, jön a kupadöntő, a bajnokság roppant izgalmasnak ígérkező hajrája, és utána pedig a brazíliai világbajnokság. És ezeken a meccseken is mindenki tőle várja majd a csodát...

Ha a vb-re visszatérünk, kérdés, a kifacsart sztárok mennyire tudnak majd ott felpörögni, mert úgy fest, a hosszú idény néhányukat már erősen kifárasztotta. Messiről most sokat beszélünk, de a sérülés miatt meccseket kihagyó C. Ronaldo, illetve a többi sérüléssel bajlódó sztár kínlódása sem jó jel. Ha az UEFA és a FIFA döntéshozóin múlna, évente még több tétmeccsen kéne jól játszaniuk, de ez nem fog menni. A játékosok nyilván nem lázadoznak, hiszen komoly pénzeket keresnek, és ezért csak focizniuk kell, de attól még a sorozatterhelés miatt a testük feladhatja.

És a néző minden meccsen a géniuszt akarja látni, nem pedig annak a fásult árnyékát. Ha a sztár csak lézeng, egyből jönnek a csalódott vagy dühös hangok, a hibákra rámutató elemzések. Pedig nincs itt semmi különös: ezen az estén ennyit bírt és ennyit tudott. De temetni nem kell Messit, fogunk még tőle nagy dolgokat látni...