Sportfoglalkozás

Számomra szokatlan felfogású sporttársakkal is találkozik időnként az ember edzőteremben.

Ez tegnap jutott eszembe, amikor épp otthon szobabicikliztem. Meccs volt a tévében, amit látni szerettem volna, így nem mentem el a terembe, maradtam hazai pályán. A szobabicikli már nagyon-nagyon régóta az otthoni testedzésre vetemedők nagy barátja: bárki tudja használni, az ára sem vészes, és megadja azt az illúziót, hogy a tévé bámulása közben is mozgunk. Sport a tévében, sport odahaza- dupla élvezet.

Éppen azért, mivel otthon van, az edzőterembe sem vennék bérletet csak azért, hogy szobabiciklizzek. Legalább egy elliptikus tréneren is dolgozok egy kicsit, vagy megyek az erősítő gépekre, és persze ott van a futópad is. A mostani kiszámíthatatlan, szeles időben jobban vonz a kocogás a gépen, mint odakinn. 

A múltkor is elmentünk, futógépeztünk, és még két másik gépen is kardióztunk összesen egy órácskát. Ha nem is hajtja ki magát totálisan az ember, azért igyekszek intenzívebben edzegetni, rövidebb időkre fokozom a tempót és így tovább. 

Ám azért van idő nézelődni is. És meglepődve láttuk, hogy a sok-sok futógépen rajtunk kívül szinte mindenki csak gyalogol. Elvétve láttunk olyat, aki egy-két percig kocogott. Először azt hittük, csak melegítenek, de félórányi séta melegítésként enyhe túlzásnak tűnt. És nagyon úgy festett, többen tényleg beérték ennyivel. 

Félreértés ne essék: a gyaloglás szuper kis mozgás. Nem kell hozzá semmi különleges, bárhol, bármikor űzhető. Nem igazán lehet benne kifulladni, leizzadni egy átlagos edzettségű embernek se. És pont ezért furcsállom, amikor valaki azért vesz bérletet egy edzőterembe, hogy a futópadon gyalogoljon. 

Ez a terem szép, nagy, a harmadik emeleten van, kilátása van az embernek gyaloglás közben. Hurrá! Viszont ha arra gondolok, autózás helyett ide nagyjából 15 perc sétával lehet elérni a környékbeli házak többségéből, akkor egy oda-vissza úttal simán le lehet tudni azt a fél óra gyaloglást. Tudom, fentebb írtam, ilyen időben én sem szeretek kocogni. De azért az egy picit más, mint a séta, állandóan lavírozik az ember a túl kevés réteg és a túlöltözöttség közt, ha valami megfájdul és az ember lassít, kimelegedve nem kellemes hazasétálni és így tovább. Ha csak gyalogolni akarnék, azért egy fillért nem áldoznék. 

Egy jól felszerelt teremben annyi lehetőség van! A futópadok mellett a többi kardiós cucc, a gépek, van személyi edző, és persze vannak csoportos órák, az egyáltalán nem ugrálós jógától a divatos TRX-ig és társaikig. Nagyon szívesen megfizetem a színvonalas szolgáltatást, a tiszta öltözőt, a profi edzőket. De a gyaloglásért nem veszek drága sportcuccot, és nem kérem szakember segítségét, hogy milyen tempójú sétát javasol. 

Gyanítom, vannak, akiknek azért van szüksége a teremre, mert otthon nincs lelkierejük mozogni, netán egyfajta (ezúttal jóféle) zsugoriság hajtja őket, ugyanis le kell járni a bérletet. Ez teljesen rendben is van. Ám fél óra gyaloglás a gépen azért nem nagy edzés... Ha néha kiszáll az ember az autóból, akkor is tud ennyit sétálni a mindennapokban.

Pusztán azért, mert méregdrága gépen csináljuk és fizetünk érte, a könnyed mozgás nem lesz hatékonyabb semmilyen szempontból. Bátran tűzzünk ki magunk elé célokat, keressük a kihívást még a futópadon is. Nehéz úgy fejlődni, komoly változást elérni ha soha nem akarjuk túllépni az árnyékunkat...