Az idei focivébé történéseit is befolyásolják a sérülések. A torna előtt megsérült, így el sem utazhatott Ribery vagy Reus, sérülten érkezett Cristiano Ronaldo és Suarez, az első meccsén kidőlt Coentrao...

Pedig nem nagyon látni kirívó durvaságot a meccseken. Lapok vannak, már ki is állítottak pár játékost, én mégsem érzem úgy, hogy a csontzenéről szólna a történet. Nyilván nem véletlen, hogy olyan sok klasszis van, akit épp csak összedrótoztak a világbajnokságra, vagy esetleg még ez sem sikerült, hiszen hosszú és kimerítő volt az idény, a legjobbaknak negyvennél is több komoly tétmeccse lehetett a szezonban.

Ronaldo például 47 mérkőzést játszott a Real Madridban. Emellé még társult pár fellépés a válogatottban is, nem csoda, hogy kissé kifacsarva érkezett Brazíliába. Pedig ott nagyot kéne mutatnia, ha el akarnak érni valamit, mert a portugál válogatott leginkább rá épül. Hasonló kihívással küzd Messi vagy Neymar is. Ott van az óriási meglepetésre máris kiesett spanyol válogatott, ami a két BL-döntős madridi csapat mellett a Barcelona legjobbjaira épült. Nagy nevek, rengeteg trófea, aztán az eredményt látjuk.

Érdekes párhuzam jutott eszembe. Az amerikafocisták évek óta perelnek a sérülések miatt, ráadásul ezek ellenére pályára küldték őket rengeteg fájdalomcsillapítóval tömve. De ott a sok kőkemény ütközés miatt senkit nem lep meg, hogy minden évben kiütnek pár játékost.

Ám az európai fociban máshogy működnek a dolgok, gondolhatnánk. Valóban, az ellenfél leterítése nem szabályos. De rengeteg alattomos szabálytalanság van, minden meccset tucatnyi rúgást kapnak a sztárok. Sok meccs, sok apró odaszúrás, aztán az idény végén győzze megszámolni a csatár, hány helyen fáj a lába. Mivel nincs megállás, szerda-szombat ritmusban zakatol az idény, nem nagyon lehet kipihenni a kisebb sérüléseket.

Így aztán a lelkes, hajtós kiscsapatok, amelyekben minden játékos harcosan küzd, megnehezíthetik még a legnagyobbak dolgát is. Ez abból a szempontból jó, hogy nem nagyon vannak lefutott meccsek, de tegyük a kezünket a szívünkre: a legtöbben nem Costa Rica-Dél-Korea döntőre vágyunk, jobban szeretnénk ott a legnagyobbakat látni. De egyszerűen nem lehet mindig, minden sorozatban csúcsformában pörögni, és a sztárok közül sokan valószínűleg már a nyaralásra vágytak, nem pár újabb meccsre.

Bár sokan átkozzák az amerikaiak szakszervezet-mániáját, azt azért el kell ismerni, ők képesek eredményeket kiharcolni. Nem lehet esztelenül növelni a meccsek számát az NFL-ben, hiába hozna több pénzt. Talán Európában is elgondolkodnak rajta, közös fellépéssel lehetne valahogy csökkenteni a meccsek számát.

Mert hiába van több sorozat és több meccs, a sztárok száma nem nőtt ezzel egyenes arányban, a futballvilág trónjáért továbbra is csak maroknyi zseni harcol. És ha csak úgy lehet csúcsformában BL-döntőn, focivébén egy sztár, ha nem sérül le a Norwich, az Almeria vagy a Sassuolo ellen, akkor a szurkolók is könnyen lemondanak az utóbbiak elleni meccsek megnézéséről...