Sportfoglalkozás

Az amerikaifoci előszezoni időszaka minden érdekessége ellenére inkább csak egyfajta előjáték a valódi tétmeccsekhez- követni lehet ugyan a híreit, de nagy izgalmak csak ritkán adódnak. 

Egyszerűen az idénynek ez a része még csak a felkészülésről szól. A játékok begyakorlása inkább az edzéseken történik, az előszezon arról szól, hogy a periférián levők meccsszerű körülmények között mit tudnak ebből visszaadni, illetve segíthet az azonos pozíciókon szereplők közti választásban.

Ez az egész az NFL szigorúan leszabályozott működéséből fakad. Nem lehet csak úgy elkezdeni edzőtáborozni, a szakszervezet és a liga pontosan megegyezett, mikor lehet edzeni, mikortól kezdődhetnek a a teljes felszerelésben végzett gyakorlások, az előszezonban is rögzítve van a meccsek száma, és ebben az időszakban is limitált a csapatok kerete.

Igen, nem csak úgy leigazolgatni még 5-6 embert egy kis kipróbálásra- 90 ember lehet a rosteren, ha egy szerződés nélküli játékosra le akar csapni a csapat, el kell küldeni egy másikat. Így aztán már az is komoly harc, hogy valaki bekerülhessen ebben a kilencvenes keretbe. Ezt aztán tovább szűkítik, az idényben már csak 53 fő van a keretben, illetve páran a gyakorlócsapatban- de ők csak fiatalok lehetnek.

Szóval az előszezonban jellemzően azok kapnak több időt a meccseken, akiket az idényben egyáltalán nem is fogunk látni, mert kiesnek a keretszűkítésnél. Kapnak még némi játékidőt a nagyobb nevek a meccsek elején, ha szükségük van egy kis munkára, illetve akkor, ha mondjuk két irányító közül akar választani az edzői stáb. Ez a helyzet például Clevelandben, ahol az új sztár, Johnny Manziel és az előző idényben lesérült, most visszatérő Brian Hoyer küzd a pozícióért. Máshol nincs ilyen kérdés, így aztán Tom Brady-t a Patriots pályára sem küldte a Redskins ellen, nem kockáztatták a sérülését. 

Felesleges visszavágást emlegeti a Broncos-Seahawks meccs kapcsán is, hiszen a legkevesebb passzkísérletre lehetőséget a Super Bowl-győztes Russell Wilson kapott a Seattle-ben, a másik oldalon pedig Brock Osweiler és Peyton Manning nagyjából egyenlő arányban dobálgatott. Szóval a meccs jelentős részében két olyan csapat nézett egymással szembe a pályán, amilyen felállású gárdák biztosan nem lesznek majd a tétmeccseken.

És valljuk be, ilyenkor senki nem akar lesérülni, vagy sérülést okozni, szóval egy picivel visszafogottabb a tempó, kevésbé kemények az ütközések. Mindez teljesen normális, nem ilyenkor kell megnyerni a bajnokságot- a periférián levő játékosok elsősorban a saját edzői stábnak akarnak bizonyítani, hogy érdemes velük számolni. A szakemberek szorgosan jegyzetelnek, de a sajtótájékoztatón csak általánosságban fogalmaznak, így aztán a kívülállóknak jórészt a találgatás marad a keretek összetételéről.

Igazság szerint nem is nagyon követné senki az előszezont, ha nem lenne olyan rövidke maga a valódi szezon. Ki vannak éhezve a rajongók a futballra, így falják a híreket, és még ezeket a meccseket is megnézik, de az eredményeknél sokkal fontosabb sztorik is vannak. Ilyen például az, ha egy kulcsember edzésen súlyos sérülést szenved, ami az egész csapat idényét negatívan befolyásolhatja- ilyen szomorú esetből több is akadt már ebben a pár hétben. Aztán persze lehet, hogy lesz, aki a helyükre lép, új sztárok születnek a ma még csak előszezonban vitézkedő ismeretlen újoncokból. Nos, ők azok, akik számára pont ezért van komoly tétje ezeknek a meccseknek.

Egy területen van még jelentősége az összecsapásoknak: most tesztelik élesben az új szabályokat. Az idén is lesz pár változás, ami a védők szabálytalanságának megítélését érintik majd, de a teljesen automatikussá, unalmassá váló extrapontrúgásokat is izgalmasabbá teheti az, hogy a labdát hátrábbról kell elrúgni. Most még tét nélkül lehet próbálkozni, így aztán ez a megfelelő időszak az ilyesmire, és legalább ez is újabb beszédtémát szolgáltat. De már csak pár hetet kell ezekkel kihúzni, és végre a valódi izgalmak köthetnek le minket...

Az európai és amerikai futball közötti különbségeket manapság már elég sokan ismerik. Jól el lehet viccelődni a gurulós és a tojáslabdás foci híveinek a mások sporton, de a helyzet az, hogy ez a két világ nem is áll igazán szemben egymással. Sport ez is, az is, mind a kettőnek megvan a maga szépsége.

Amióta nálunk is egyre többen nézik az amerikaifocit, egyre gyakrabban hallunk magyar élvonalbeli futballistákról, akik a tojáslabdás verziót is megkedvelték. És ez külföldön sincs másként, most láttam egy mókás videót a Real Madridról, akik edzésen kipróbálták, mire mennének a másik sportágban. Xabi Alonso kézzel is jól passzol, mint kiderült, és persze remekül szórakoztak.

Mondjuk a királyi gárdának van már rutinja ebben a sportban, hiszen 2012-ben a Philadelphia egyik előszezoni meccsén pár játékos már mezőnygólokat rúgott a szünetben. Ez azért jellemzően testhezállóbb feladat nekik, mint a dobás, az elkapás és a blokkolás, de azért egyikük sem igazolt át kickernek az NFL-be.

Az ideig focivilágbajnokság alatt már zajlottak NFL-es edzőtáborok, és hallottam róla, az egyik csapat, a New England Patriots egyszer a teremben gurulós focival zárta a napi munkát. Sajnos erről nem láttam videofelvételt, de a jelenlevők szerint nagyon oldott volt a hangulat. Elképzelem, ahogy a hatalmas termetű falemberek kergetik a labdát- bár ha beálltak a kapuba, nehéz lett volna mellettük gólt lőni.

A sportban ezen a szinten sem kellene igazi ellentéteknek kialakulnia, és szerencsére az élsportolók közt valószínűleg nincsenek is konfliktusok. A szurkolók is bátran adhatnak esélyt másféle sportoknak, hátha kiderül, az is éppen olyan szórakoztató- és még bővülnek is a szórakozási lehetőségeink, ha megszeretjük a konkurenseket.

Foxborough a New England Patriots amerikaifoci-csapatának az otthona, és a napokban elkezdődött edzőtábort is itt nyitotta a csapat. 

Amerikában bő hónappal az idény kezdete előtt mindenki odafigyel az edzőtábor történéseire. És ez a "mindenki" tényleg nagyon sok embert jelent. A szombati napon "néhány" szurkoló elzarándokolt az egyik edzőpályához, hogy megnézhesse az edzést, ahol Tom Brady és társai gyakoroltak: 13,819 néző volt jelen.

Ízlelgettem magamban ezt a döbbenetesen magas számot. Nem vetem össze semmivel, ezt csak úgy önmagában látni is szép. Érdekes módon az edzőtábor nem csak a csapat felkészüléséről szól, hanem a szurkolókéról is, ilyenkor több ideje van a játékosoknak autogramokat osztogatni, kicsit mókázni.

A Patriots tartalékirányítója, Ryan Mallett például beállt a szurkolók közé, hogy aláírást kérjen a legnagyobb sztártól. Brady persze nem mondhatott nemet egy ilyen kérésre, és vigyorogva írta alá Mallett mezét.

Az edzésen jelen volt egy hat éves kisfiú is. Danny Nickerson is. A gyógyíthatatlan beteg gyereket és családját vendégül látta a klub, és a szülinapján a csapat tagjai közösen énekelték neki a köszöntést. Danny kicsit talán meg is szeppent, amikor több tucat nagydarab férfiember rázendített a dalra, valószínűleg mindenki más jobban meghatódott a jelenettől. Nem először olvasok arról, hogy az amerikaifociban mindenhol kötelességüknek érzik, hogy próbáljanak egy kis örömet csempészni beteg gyerekek életébe, de ehhez hasonlóan kiemelt figyelmet fordítanak a kapcsolattartásra a katonákkal, rendőrökkel is.

Nyilván erősödik a kötődés egy sportcsapat és a közönség között, amikor a milliókat kereső sztárok részt vesznek a közösség életében is. Nem nagy dolog elénekelni egy dalt vagy tenni egy látogatást egy gyerekkórházban, mégis van, akinek ez élete élménye lesz majd. És egy kicsit talán maguk a játékosok is elgondolkodnak arról, ők mennyire szerencsések, amiért nincs más dolguk, mint focizni a nagy pénzért...

Most már tényleg úgy vehetjük, hogy megkezdődött az NFL 2014-es idénye, hiszen az egyik csapat, a Buffalo Bills megnyitotta edzőtáborát.

A Bills sietsége persze érthető, most már tényleg szeretnének eljutni a rájátszásba, hiszen ők az a csapat, amelyik másfél évtizede képtelen az alapszakaszból továbblépni. Hogy az idén sikerül-e, az a hosszabb felkészülés ellenére is igencsak kétséges. Fiatal irányítójuk pár biztató pillanata ellenére sem tűnik a jövő nagy sztárjának, legjobb játékosuk, a linebacker Kiko Alonso pedig egy sérülés következtében egész szezonra kidőlt. De legalább szerencséjük van, mert indoknak a sikertelenségre még mindig ott van a Tom Brady és Bill Belichick fémjelezte New England Patriots...

Ők a Billshez képest ellentétes pályán mozognak, az utóbbi 15 évben szinte mindig eljutottak az egyenes kieséses szakaszig. Náluk az a "probléma", hogy csak 3 AFC döntőig jutottak az elmúlt években, Super Bowlt nem nyertek 2004 óta. Szeretnék a Bills szurkolók, ha ilyen miatt kellene keseregniük... De mindenki magához képest méri a sikert vagy a sikertelenséget. Brady és csapata megerősített védelemmel próbál csatába indulni egy újabb Lombardi-trófeáért, és ha elkerülik a sérülések őket, Revis, Mayo, Gronkowski, Edelman, Wilfork, McCourty no meg a sok tehetséges fiatal jó játékával messzire juthatnak.

Ha... Ez a szócska mindig ott van a sportban, pedig igazság szerint nincs sok értelme a meg nem valósult forgatókönyveken agyalni. A végső siker néha apróságokon múlik, de az biztos, hogy nagy általánosságban, egy egész idényt tekintve nem működhet folyamatosan a mázlifaktor. És a jó eredményeket azok érhetik el, akik az edzőtábor kezdetétől a maximumot próbálják nyújtani.

Noha ezekben a hetekben is vannak mérkőzések, az előszezonról mindenki tudja, hogy nem teljes erővel zajlanak az ütközések- az amerikafociban benne van a sérülés, de ha lehet, mindenki tétmeccsen akarja ezt kockáztatni. Ott van értelme a harcnak...

A meccsek jelentős részén az előszezonban a tartalékok lépnek pályára, és főleg azok dobnak be mindent, akik a szezonra nevezett keret utolsó helyeit akarják elcsípni. Ugyanis a keretbe kerülés gyakorlatilag garantált a legnagyobb sztárok, a legmegbízhatóbb játékosok számára, ami teljesen normális is. Ki gondolná azt, hogy na az edzőtáborban versenyezteti Peyton Manninget vagy Andrew Luckot a tartalékirányítókkal a kerettagságért? Ki hiheti azt, hogy egy Calvin Johnson, egy Richard Sherman vagy egy Jimmy Graham kipottyanhat a csapatból, akkor is, ha az előszezoni meccsekkel csak félgőzzel játszanak? 

Az edzőtábor így az általános felkészülés mellett elsősorban azon játékosok számára bír nagy jelentőséggel, akiket kiegészítő kerettagként igazoltak le, és csak minimális esélyük van arra, hogy megragadjanak a csapatban. Ám minden évben akad egy-két srác, akinek sikerül ez a bravúr, az edzőtábor után túlélik a keretszűkítéseket, aztán még meccseken is pályára léphetnek. Miattuk kell a majdnem biztos csapattagoknak is többet beleadni, hiszen a pár bebetonozott helyű játékos mellett mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy elküldik.

Ez a fajta folytonos versengés teszi még az előszezon híreit is érdekessé az NFL-rajongók számára. A keret létszámára vonatkozó kemény szabályok miatt nem lehet még 8-10 embert a csapat mellett tartani, akkor se, ha volna rá pénz. Páraknak ez a néhány hét arról szól, hogy valóra válthatnak egy álmot, mások pedig pont búcsút inthetnek azoknak. És lesznek olyanok is, akik eddig évről évre ott lehettek a legjobbak közt, most viszont a fiatalok kiszorítják őket. Az amerikaifoci a többi sporthoz hasonlóan a pillanatnyi teljesítményről szól- a múlt érdemeit majd a gálaműsorokon lehet elemezni, a pályán viszont ez senkit nem érdekel.

Szóval már ennek az időszaknak is megvan a maga izgalma, jó ráhangolódás az idény előtt. Ami, bármely meglepő, alig 50 nap múlva kezdődik, ami már fél lábon állva is kibírható. Szerencsére a szurkolókat folyamatosan ellátják az edzőtáborok híreivel, így a focira éhes közönségnek már van mivel foglalkoznia. Bizonyára ki is vannak éhezve a játékra, hiszen lassan fél év telt el a Super Bowl óta. Épp ideje annak, hogy ismét felpörögjön az NFL...

Zajlik a vízilabda Európa-bajnokság, egyelőre jól menetelnek a magyar fiúk. A sajtó nagy terjedelemben foglalkozik az eseménnyel, és bizonyára sok néző követi a történéseket.

Vajon hogy tekintsünk az olyan sportágakra, amelyekben a magyarok sikeresek, de külföldön csak pár országban űzik azokat magas szinten? Mi világsztárként gondolunk a legjobb pólósokra, csak éppen a világ nem nagyon ismeri őket. Azt gondolom, mi ettől még szurkolhatunk nekik, becsülhetjük, tisztelhetjük őket, csak persze ha külföldi barátainkkal magyar sportsikerekről akarunk beszélni, akkor hiába emlegetjük a nevüket.

Pech, hogy nekünk olyan sportágakban osztottak igen gyakran lapot, amit kevés helyen ismernek. A csehek sokkal inkább tűnhetnek sportnemzetnek mások szemében, hiszen olyan sportágakban is voltak igazi világsztárjaik, amikre mindenhol odafigyelnek- menő teniszezők, futballisták, jégkorongozók kerültek ki közülük. Miközben a magyar kajakos lányok annyira erősek, hogy még külföldre is tudunk exportálni belőlük a válogatott gyengülése nélkül, és ciki, ha valaki egy Európa-bajnokságon nem lesz dobogós, még a többszörös olimpiai bajnokokat is csak mi ismerjük.

Pedig az olimpiai győzelem érdekében ugyanúgy rengeteg munkát végeznek el hosszú évek alatt, ugyanúgy maguk mögé kell utasítani a vetélytársakat, mint mondjuk egy tornász. Azzal hosszú távon számolni kell, hogy a magyar sikersportágak egy része kiesik az olimpiák programjából, hiszen ott is pontosan számon tartják, mire figyelnek többen nagyvilágban. Ha olimpiát nem lehet nyerni, egyre kevesebb fiatal fogja ezeket a sportágakat választani- hacsak valamiért nem marad fontos nekünk továbbra is.

Ugyanis a világ más részén is van hasonló helyzet, mondjuk krikettben. Több, mint száz éve volt olimpiai sportág, de azokban az országokban ahol megőrülnek érte, ez a kutyát nem érdekli. A világ nagyobbik felét hidegen hagyja a labda ütögetése, de nekik ez nem számít, a legnagyobb meccsek idején a tévét bámulja mindenki. No, az nálunk egy kicsit gond, hogy mondjuk egy vízilabda világversenyt még csak-csak követik az emberek, de a bajnokság keveseket hoz lázba, ez pedig nem szerencsés a jövőre nézve. Ha egy sport keveseket érdekel, szűkül az utánpótlás, és ez a gond továbbgyűrűzik. Fociban már látjuk, mivel jár ez, és más sportágakban azért nem érezzük, mert azokban jóval gyengébb a nemzetközi konkurrencia.

Egyszerűen kiszerettünk sokan bizonyos sportokból, míg mások egyre nagyobb közönséget hódítanak. Az amerikaifoci jó példája ennek, amit nem hogy pár országban űznek magas szinten, hanem kizárólag egyetlenben. Összesen 32 csapat van az NFL-ben és a szezon alig öt hónapos, ám a mögötte álló profi gépezet nemzetközi szinten is óriási pénzeket csinál. Valljuk be, a játék menetét is úgy találták ki, hogy a legtöbb meccs izgalmas legyen, a pénzügyi szabályokkal pedig tesznek azért, hogy egy-egy csapat ne emelkedhessen ki, ne lehessen egyeduralkodó.

A vízilabdában ehhez képest a bajnokság szinte mindig csak egy-két csapatról szól, a nemzetközi élmezőnyt is maroknyi válogatott alkotja, így aztán elég azt a pár rangadót megnézni, ahol valódi izgalom várható. A bajnokság záró szakasza, a BL-döntő, a vb-k, EB-k, olimpiák helyosztói- és kész. Ha belegondolunk, ez így mégiscsak jóval kevesebb, mint az a bizonyos öt hónapos idény az NFL-ben, mert ott az elejétől a végéig van feszültség, izgalom.

És ez nem magyar sajátosság. Nézelődtem az interneten, mert bevallom, fogalmam nem volt, ki nyert mostanában vízilabda BL-t, és azt láttam, tavaly egy spanyol csapaté lett az aranyérem. A Barceloneta odahaza 2006 óta valamennyi bajnokságot megnyerte, vajon mennyire hozza lázba ezek után a spanyol nézőket a vízilabda? Ha már leülnek hétvégente a tévé elé sportot nézni, nyilván olyanért kapcsolják be a sportcsatornát, ahol nem lehet előre tudni az eredményt.

Tudom, hogy próbálnak újdonságokat kitalálni a vízipólóban is, mert a sportágban benne levők pontosan tudják, valaminek változnia kell, látványosabbá, izgalmasabbá kéne tenni a meccseket. De a szabályoktól még nem lesz több hasonló játékerőt képviselő csapat- ha valaki mögé beáll egy komoly szponzor, összevásárolnak egy rakás jó játékost, és végigvernek mindenkit. Egyáltalán nem számít, hogy fújnak a bírók...

Szóval a helyzet nehéz. A jelen magyar pólósikerei ellenére oda kellene figyelni arra, hogy a jövő kissé bizonytalan. Vagy legyen egy sportág mögött olyan óriási pénz, mint az amerikai csúcsligák esetén, vagy faramuci módon pont akkor lenne esélye a vízilabdának, ha a magyaroknak lenne egyre több, egyre erősebb vetélytársa a világ minden részén, és ezzel biztosítva lenne a hosszú távú olimpiai részvétel. Szóval a néző izgulhat az EB-meccseken, de vélhetően a szövetségben dolgozók mással vannak elfoglalva: kihasználják az alkalmat a közös elmélkedésre, és kitalálnak valamit. Ám úgy érzem, az ő dolguk nehezebb, mint a medencében az aranyra hajtó csapatoknak...