Sportfoglalkozás

A tengerentúli profiligák egyik sok beszédtémát szolgáltató ügye a Washington Redskins amerikaifoci-csapatának a "sértő" neve. A Redskins ellen tiltakoznak az amerikai őslakosokat képviselő szervezetek, szerintük a név mellett az indián fejet ábrázoló logó is elfogadhatatlan.

Azt kell mondjam, ez egy nagyon-nagyon amerikai történet, és a hozzá kapcsolódó dolgok is csak a tengerentúlon fordulhatnak elő. A védjegyeket kezelő szervezet megszüntette a Redskins név védettségét, például. Bizonyos műsorvezetők pedig nem hajlandók kiejteni a Redskins nevet, sőt, ha egy interjúban elhangzik, akkor előre elnézést kérnek a "sértő" kifejezés miatt.

Egy ilyen eset miatt háborgott a közelmúltban egy humorista, aki szerint egyszerűen röhej az a hisztéria, amit keltenek. A témáról lehet beszélni, de a csúcsra járatott politikai korrektség már pont ellenkező hatást ér el lassacskán. És rámutatott arra a tényre is, hogy a Redskins név miatt a legmagasabb szinteken is megszólalnak a politikusok, és döntéshozók vitáznak a kérdésről, miközben alig van nyilvános párbeszéd olyan "jelentéktelen" ügyekről, mint a szegénység, az iraki válság vagy az amerikai határvédelem túlkapásai.

Kétségtelen, hogy nagyon rászálltak most erre a témára az Egyesült Államokban, és van, aki már azt latolgatja, ki lesz majd a következő megsértődött csoport? Például az arrafelé igen harcos ateista szervezetek is elkezdhetik a tiltakozást például a New Orleans Saints vagy a Los Angeles Angels neve ellen. Komolytalannak tűnhet, de nincs kizárva, hogy eljön ez a pillanat is.

Mivel ez európai ésszel nehezen felfogható, nem is nagyon tudok rá mit mondani. Amikor a sporthoz ilyen politikai felhangok kapcsolódnak, akkor attól sose vagyok boldog, hiszen ezeket nem kellene összekeverni. Persze nem vagyok indián se, nem tudom, közülük hányan forgolódnak álmatlanul amiatt, hogy még mindig Redskins a washingtoni csapat neve. Talán bosszúból mind a Dallas Cowboysnak szurkolnak? Meglepne.

Persze az Egyesült Államokról van szó, minden megtörténhet...

Egy sorozatot láttam, ami az amerikaifoci profiliga, az NFL néhány nagyon emlékezetes pillanatát idézi fel. Az egyik legendás meccs a XXXVI. Super Bowl volt, ahol a New England Patriots nagy meglepetésre legyőzte a St Louis Rams csapatát.

A Rams 1999-ben már megnyerte a bajnokságot, két évre rá pedig 14-2-es mérleggel az NFL legjobb csapataként került a rájátszásba. A támadóalakulat pokolian erős volt, a már bizonyított irányító, Kurt Warner köré remek egységet építettek fel, és ebben az évben a védelem is nagyon jól muzsikált.

A Patriots nem számított elit csapatnak, fennállása alatt még rájátszásba is ritkán verekedte be magát, és a 2001-es idény tragikusan kezdődött a számukra. Már a második meccsen lesérült sztárirányítójuk, Drew Bledsoe, és az ő helyét egy fiatal, teljesen ismeretlen játékos vette át, akitől nem sokat vártak, hiszen a drafton is csak a hatodik körben kelt el. Ám a rutintalan Tom Brady meglepően jól teljesített, a védelem pedig hozzátette a magáét, így 11-5-ös mérleggel a Patriots is bemasírozott a rájátszásba.

Az sem volt egyszerű menet, ahogy a Patriots elérte a Super Bowlt, de arra már végképp senki nem számított, hogy ott képesek lesznek helyt állni a Rams ellen. Ám a bostoniak remekül tartották magukat, és másfél perccel a vége előtt 17-17-re álltak a csapatok. A Patriotsnak már nem volt időkérési lehetősége, és a saját térfelükön a 20 yardos vonalon belülről indíthatták a támadást.

Ez az a helyzet, amikor a logika azt diktálja, a biztonság az első, nem szabad kockázatos passzokkal esélyt adni az ellenfélnek a labdaszerzésre, hiszen időkérés nélkül, másfél perc alatt végigrohanni pályán túl nagy feladat. A stúdióban ülő hozzáértő kommentátorok is mind azt mondták, most már ki kell húzni az időt a hosszabbításig, ez a legjobb megoldás.

A Patriots edzője, Bill Belichick viszont másképp döntött. Hitt Tom Brady és a támadóegység képességeiben, és a fiatal irányító néhány jól sikerült passzal el is ért a Rams térfelére, ahonnan már mezőnygól kísérletet lehetett végrehajtani. Eljött a rúgó, Adam Vinatieri nagy pillanata, aki korábban még soha nem hibázott zárt stadionban- és a New Orleans-ben található építmény is fedett volt. A 48 yardos rúgás még el sem ért a kapuig, amikor Vinatieri már ugrálva ünnepelt, és hamarosan vele együtt ünnepeltek a társak is, hiszen minden előzetes várakozásra rácáfolva a Patriots elnyerte a Super Bowl-t. 

A Patriots pedig az NFL legjobb csapatai közé került, Belichick és Brady vezetésével évről évre a bajnoki cím esélyeseinek számítanak. Az irányító már nem fiatal és pláne nem ismeretlen, de még most is az a magabiztosság és pontosság jellemző rá, mint az első győzelem idején- és ezért képes még mindig ilyen támadássorozatot vezetni sorsdöntő helyzetben.

A pálya szélén zseniálisan gesztikuláló mexikói szövetségi kapitány, Miguel Herrera a twitteren is vagány, nemrég posztolta ezt a képet.

El me pidió una foto no se quien es, ni si a ganado algo, pero le hice el día al chavo 

https://twitter.com/MiguelHerreraDT/status/474650540706889729/photo/1

A fotó alatti szöveg a spanyolul nem tudók számára lefordítva nagyjából annyit jelent, hogy ez a fickó kért tőle egy fotót, és ugyan nem tudja, ki ez vagy nyert-e valamit, de hát legyen egy jó napja a srácnak.

A "rajongó" egyébként Tom Brady, a háromszoros Super Bowl-győztes irányító, az NFL egyik legnagyobb sztárja, aki valószínűleg roppant büszke azóta is a közös fotóra. Sőt, mostanában még inkább, hiszen lassan Herrera is celeb státuszba emelkedik, és a mexikóiak még versenyben vannak...

Az idei focivébé történéseit is befolyásolják a sérülések. A torna előtt megsérült, így el sem utazhatott Ribery vagy Reus, sérülten érkezett Cristiano Ronaldo és Suarez, az első meccsén kidőlt Coentrao...

Pedig nem nagyon látni kirívó durvaságot a meccseken. Lapok vannak, már ki is állítottak pár játékost, én mégsem érzem úgy, hogy a csontzenéről szólna a történet. Nyilván nem véletlen, hogy olyan sok klasszis van, akit épp csak összedrótoztak a világbajnokságra, vagy esetleg még ez sem sikerült, hiszen hosszú és kimerítő volt az idény, a legjobbaknak negyvennél is több komoly tétmeccse lehetett a szezonban.

Ronaldo például 47 mérkőzést játszott a Real Madridban. Emellé még társult pár fellépés a válogatottban is, nem csoda, hogy kissé kifacsarva érkezett Brazíliába. Pedig ott nagyot kéne mutatnia, ha el akarnak érni valamit, mert a portugál válogatott leginkább rá épül. Hasonló kihívással küzd Messi vagy Neymar is. Ott van az óriási meglepetésre máris kiesett spanyol válogatott, ami a két BL-döntős madridi csapat mellett a Barcelona legjobbjaira épült. Nagy nevek, rengeteg trófea, aztán az eredményt látjuk.

Érdekes párhuzam jutott eszembe. Az amerikafocisták évek óta perelnek a sérülések miatt, ráadásul ezek ellenére pályára küldték őket rengeteg fájdalomcsillapítóval tömve. De ott a sok kőkemény ütközés miatt senkit nem lep meg, hogy minden évben kiütnek pár játékost.

Ám az európai fociban máshogy működnek a dolgok, gondolhatnánk. Valóban, az ellenfél leterítése nem szabályos. De rengeteg alattomos szabálytalanság van, minden meccset tucatnyi rúgást kapnak a sztárok. Sok meccs, sok apró odaszúrás, aztán az idény végén győzze megszámolni a csatár, hány helyen fáj a lába. Mivel nincs megállás, szerda-szombat ritmusban zakatol az idény, nem nagyon lehet kipihenni a kisebb sérüléseket.

Így aztán a lelkes, hajtós kiscsapatok, amelyekben minden játékos harcosan küzd, megnehezíthetik még a legnagyobbak dolgát is. Ez abból a szempontból jó, hogy nem nagyon vannak lefutott meccsek, de tegyük a kezünket a szívünkre: a legtöbben nem Costa Rica-Dél-Korea döntőre vágyunk, jobban szeretnénk ott a legnagyobbakat látni. De egyszerűen nem lehet mindig, minden sorozatban csúcsformában pörögni, és a sztárok közül sokan valószínűleg már a nyaralásra vágytak, nem pár újabb meccsre.

Bár sokan átkozzák az amerikaiak szakszervezet-mániáját, azt azért el kell ismerni, ők képesek eredményeket kiharcolni. Nem lehet esztelenül növelni a meccsek számát az NFL-ben, hiába hozna több pénzt. Talán Európában is elgondolkodnak rajta, közös fellépéssel lehetne valahogy csökkenteni a meccsek számát.

Mert hiába van több sorozat és több meccs, a sztárok száma nem nőtt ezzel egyenes arányban, a futballvilág trónjáért továbbra is csak maroknyi zseni harcol. És ha csak úgy lehet csúcsformában BL-döntőn, focivébén egy sztár, ha nem sérül le a Norwich, az Almeria vagy a Sassuolo ellen, akkor a szurkolók is könnyen lemondanak az utóbbiak elleni meccsek megnézéséről...

A focivébére utazó portugál válogatott beugrott a New York Jets amerikaifoci csapatához útközben, hogy a két csapat játékosai megismerkedjenek a másik sportágával.

Mondjuk nem tudom, mennyiben szerencsés ómen a Jets csapatával együtt lógni a nagy torna előtt, mert a Jetsről szokás azt mondani, hogy az amerikaiak holdraszállása előtt voltak Super Bowlban utoljára, szóval nem tartozik a nyerő gárdák közé. Igaz, a portugálok se...

Bár Ronaldo kezében érdekesen áll a tojáslabda, meglehet, szerződést ajánlanak neki, mert mostanában igencsak nagy az irányítókeringő a Jets-nél. Sanchez, Tebow, Smith, Simms, McElroy után most Vick és Boyd is felbukkant a csapatnál, némelyiküket kis gyakorlás után a portugál labdaművész is kiszoríthatná.

Ám ahogy a képeken látható, rugóként is kipróbálta magát, és ez már nyilván sokkal testhezállóbb feladat lenne neki. Egyszer az életben olyan játékos lehetne a sztár egy amerikaifoci-csapatban, aki a lábával bűvöli ügyesen a labdát. Ha már football a sport neve...