Lassan olyan lesz a YouTube mint régen a vezércikk: ami ott van, az mindenre választ ad és megoldást jelent. Pedig néha érdemes lenne némi fenntartással kezelni azt, amit megosztanak...

Szokás azt mondani, ha az ember edzeni akar, nem kell költenie semmire, tele van az internet jótanácsokkal és tornavideókkal. Hát ez kétségtelen tény, de érdemes belegondolni abba, tudjuk-e pontosan, ki az, aki az okosságokat leírja vagy cicanadrágban bemutat pár gyakorlatot? Még az is kiderülhet, hogy csak egy dologban jobb, mint te: magabiztossága határtalan. Nyilván bőven van olyan ember, aki tényleg profi, de ez nem feltétlenül derül ki már első látásra is. Ha igen, az jó, de nem biztos, hogy ezzel bentebb van a néző.

A videók között akkor lát az ember igazán furákat, ha valami extrémebb mozgásforma érdekli. Például ott vannak azok, amik a balettozni vágyókat célozzák. Vajon mindenkinek van megfelelő borítású padlóval ellátott, elég nagy helyisége rúddal együtt ahhoz, hogy egy videót nézve képezze magát táncossá? Vajon mindenkinek elég az a szóban elhangzó, vagy jól, vagy rosszul értelmezett leírás, aminek be nem tartása komoly sérülésveszélyt hordoz magában? Szerintem ha valami ilyesmire vágyik, járjon el órára egy normális tanárhoz, jól felszerelt terembe, ahol az alapoktól kezdve megkapja a megfelelő odafigyelést.

Egyébként az egyszerűbb videós tornák jó részére nyilván igaz az, hogy nem árt előtte pár olyan alkalom, ahol valaki kijavítja a mozdulatokat. Láttam profi minőségű videókat, ráadásul roppant csinos főszereplőkkel, amik nyilván inspirálóak. A bajom csak az, hogy a civilben profi táncos mozdulatait hányan tudják otthon a tévé előtt ennyire könnyedén, harmonikusan, jól megcsinálni? Ki az, akinek egy videó elég ahhoz, hogy hibátlanul hajtson végre mindent, és ki az, aki inkább úgy néz ki, mint aki saját magával birkózik?

Vagány dolog pár hétnyi YouTube-ozás után jógaoktatónak kinevezni magunkat, de én speciel nem vagyok benne biztos, hogy minden ember akkora profi, aki a nappaliban széttolja a bútorokat, lerak egy kamerát és elkezdi bemutatni saját "tornaprogramját". Néha elképszetően alacsony színvonalúak ezek: nincs normális világítás, a hang nehezen érthető, az operatőr keze remeg, nincsenek olyan közeli felvételek, amelyek fontos mozdulatokat mutatnak be. Tény, sok kezdő számára olyan lehet egy ilyen videót nézni, mintha saját magát látná, de nekem több, mint kétséges, hogy ettől egy csapásra hiteles lesz egy kissé amatőrnek tűnő program.

Ha úgy nézzük, szuper, hogy minden ingyen elérhető. De közben még a profi anyagokkal kapcsolatban is felmerülhetnek problémák. Aki olyan szerencsés, hogy megfelelő gyakorlata, előképzettsége van, tud a videók között szelektálni, képes jól követni a mozdulatokat, azoknak bizonyára jó, hogy ennyi videó elérhető. Aki viszont nulláról indul, az lehet, hogy nem költ sokat, de hosszú időn át csak bénázik, netán még a rosszul végrehajtott gyakorlatokkal kárt is okoz. 

Így pedig még a kedvünket is elvesztjük, és ahelyett, hogy valaki elérné az áhított álomtestet, tornázás helyett chipsevéssel tölti az estéket. Ezt érdemes megfontolni, amikor kíváncsian nézegetjük a videókat, és magunkban mosolygunk azokon, akik csoportos órákra járnak.