Sportfoglalkozás

A jövő nagy kérdése, hogy a sporthoz való viszonyunkra a mindenkit legyőző sztárok vagy magukat legyőzni képes átlagemberek lesznek nagyobb hatással.

Nem kétséges, átalakul néhány olyan területe az életünknek, amit nem így szoktunk meg. Az egész celebkultúra arra alapult, hogy vannak hírességek, akiknek a nevével el lehet adni bármi, olyan filmcsillagok, zenészek, akikért milliónyi tini rajong.

Most meg ott tartunk, hogy a semmiből felbukkant egy csapatnyi új arc, akiknek a YouTube-videói sokkal jobban érdeklik a gyerekeket, mint a remekül felépített hírességek megjelenései. Az ún. influecerek, nagy követőtáborral rendelkező bloggerek, instagrammerek ma már nagy cégek reklámkampányaiban tűnnek fel, a máshoz szokott marketinges meg csak pislog, mostantól őket kell hívni, nem a klasszikus sztárokat?

Nem biztos persze, hogy ez örökké fog tartani, de jelenleg működik. A követők számára fontosabb, iránymutatóbb közösségi oldalas kedvencük véleménye, mint a régi reklámok üzenete. És persze az influencerek ki is hangsúlyozzák, az együttműködés ellenére ők nagyon őszinték, és amivel nem tudnak azonosulni, azt nem reklámozzák- pedig valahol mindenki tudja, ha nincs ez a mostani trend, valahol adminisztrátorként melózgatnának napi nyolc órában, tehát naná, lecsapnak a jó bevételi lehetőségre, amíg lehet.

Ez persze valahol nagyon is érthető. De az, hogy úgy teszünk, mintha nem lennénk megvehetőek, de nagyon is ára van annak, mit népszerűsítünk, jelzi, alapjaiban mégsincs itt akkora változás az intelligens mosópor-reklámokhoz képest. A sporthoz mindennek annyi köze van, hogy az ebben a szférában feltűnő influencerek tökéletes képei, szuperhatékony mozgásformái esetleg pont ugyanilyen gyenge hitelességgel bírnak.

Pedig ők is egyre fontosabbak manapság. Kezd egyre jobban szétválni az élsport és a tömegsport világa. Olyan, szinte érinthetetlen "rocksztár" lett a bajnokokból, akikkel el lehet adni parfümöt vagy ruházatot, de már semmilyen szinten nem tud velük azonosulni a hétvégi kocogó. Ráadásul egyre gyakrabban hallunk doppingról, ami még jobban eltántorítja az embert a rajongástól.

Nagyon jól látszik ez abból, hogy mennyire nem jöttek be nálunk az olyan kormányzati okoskodások, amik azt jósolták, a nagy világversenyek után a hétköznapokban is sportnemzetté leszünk. Hát, ez baromira nem történt meg. Ezért teljesen elhibázott a stadionfejlesztési program is, mert nem luxusaréna kell, hanem olyan igazi sztár, aki bevonzza az embereket. De ilyenekből már külföldön sincs annyira sok, a sztárkultusz kevés embert emel ki igazán.

A Realt és a Barcát sokan követik, de töredéke a szurkolóknak tudja, hogy áll a Real Sociedad. Ki tudná megmondani, ki most a Valencia vagy az Athletic Bilbao legjobb játékosa? Amíg a magyar, szlovák, bolgár szurkolók jelentős része inkább tévé elé ül sztárcsapatot nézni, mint saját városának gyenge közepes csapatát, addig teljesen mindegy, mennyi pénzt ölünk a stadionokba. 

Én azt hiszem, hogy az élsport jövője a tévé, a szupertecnikás közvetítésekkel, globális sportokkal és csillagokkal. Érezd úgy Balassagyarmaton is, hogy Rióban ülsz az olimpiai lelátón vagy együtt szurkolsz a többiekkel a Super Bowl-on. De ez már nem fog téged felállítani a fotelből, nem miattuk kezdesz el mozogni. 

Se Messi, se Hosszú Katinka nem inspirál a sportra, hiszen úgy elszakadtak a mi hétköznapi amatőr sportjainktól. Viszont közelebb érezzük magunkhoz azokat az embereket, akik látszólag az ismeretlenségből lesznek véleményvezérek az instagramon- vagy olyanokból lesz sportpéldakép, akik sportosnak kicsit sem mondhatók, de valami kapcsán eladhatók lesznek. A "Legyen olyan feneked mint Kim Kardashiannek!" cikkek futnak, de hányan olvasnának egy "Tempózz úgy mint Hosszú Katinka!" írást? Pedig utóbbi a hitelesebb, de teljesítménye annyira emberfeletti, hogy esélyét sem látod a megközelítésének. 

És itt kell visszaugrani hozzá, hogy az influencerek esetében már alig ellenőrizhető, mi van a "hiteles" személyiségük hátterében. A reklámozás alig van szabályozva, baromira nem tudjuk, milyen körülmények között készül egy fotó, mennyi utómunka van bennük. Persze arról sem lehet fogalmunk, egy instagram-sztár aki ügyes amatőrként tündököl, nem volt-e élvonalbeli tornász másfél évtizedig. Olimpiát nem nyert, nem világhírű, de az átlagemberhez képest azért ég és föld.

Meglehet, miközben a mozgásra inspiráló arcok közül kikopnak a legnagyobb csillagok, olyan emberek lépnek a példaképek helyére, akik valahol ferdítik a valóságot. Ha már a kormányzat foglalkozni akar a népegészségüggyel, a mindennapi sport népszerűsítésével, akkor félre kellene tenni a megalomán tervek érvei közül ezt, mert ez tuti nem fog működni. Át kellene formálni a szemléletet minden szinten, hogy legyen lehetőség a sportra az amatőröknek szánt létesítményekben, és legyenek olyan rendezvények, amik mindenkit be tudnak vonni.

No meg legyenek olyan hiteles példaképek, akár átlagemberek, akiknek hihetünk, akik inspirálnak. Tudom, elvileg nem kellene semmiféle példakép, ha bennünk megvan a szándék, de a valóságban mégsem így megy, igenis lökést tud adni egy jó példa. De ehhez kell az, hogy tényleg közel olyan súlya legyen azon emberek teljesítményének, akik "csak" magukhoz képest bizonyítanak, mint az élsportének.

Ha tovább folytatódik a trend, és teljesen elszakad élsport és amatőr sport, akkor előbb-utóbb mindenhol döntéshelyzetbe kerülnek, melyikre mennyit szánjunk a közös pénzből.