Divat a sztárok körében az edzés, az imázsuknak nyilván része is- de a rajongókat inspirálják-e?

A sport szép dolog, és nyilván a celebek közül jópáran fontosnak gondolják azt, hogy aktív életmódot élő embernek tűnjenek. Felbukkannak a fitneszmagazinokban, és beszélnek arról, milyen sűrűn és milyen gyakran edzenek, a teremből sportcuccból lépnek ki, ahol lesifotósok lőhetnek róluk pár fotót, netán elindulnak valami amatőr versenyen. Mindre van példa; aztán ha akarjuk, el is hihetjük, hogy Jennifer Lopez komolyan veszi a triatlonozást. Igaz kicsit túlságosan feszül rajta a neoprénruha, de istenem, végülis nem élsportoló.

A rossznyelvek szerint úszás közben majdnem belefulladt a tengerbe- ha nincs mellette a kísérő, lett volna miről írni a szenzációra éhes bulvárlapoknak. Akár még ez is lehet, de nyilván valamiféle jó célt szolgált a részvétele, és az oly mindegy, hogy teljesítette a távot. Minden amatőr megküzd a saját korlátaival, és a sportban ő sem profi- nem is azzal keresi a kenyerét.

Persze meg kell jegyezni, azok a sztárok, akiknek adni kell külsejére, akik számára fontos, hogy jelennek meg, azok nem nagyon hanyagolhatják el a mozgást. Mondhatni, ez munkaköri kötelességük. Kondi nélkül egy énekesnő nem pöröghet két órán át a színpadon, persze számára a rendszeres táncpróbák is felérnek egy jó edzéssel. Lehet, hogy JLo triatlonban nem ász, de ha nekünk kéne végigugrálni a show-ját, akkor mi simán kipurcannánk tőle- és persze többségünk triatlonban sem jobb nála.

Szóval visszatérve a külsőre, bármennyire felszínes dolog is, vannak, akiknek karrierje jelentős részben köszönhető a sportos testalkatnak. Ez még bőven kevés ahhoz, hogy valaki tartósan sikeres legyen, de beugróként fontos. Idehaza is vannak hírességek, akik rendszeresen posztolnak edzésekről, például Horváth Éva vagy Bódi Sylvi, és amikor látom a róluk készült képeket, el is hiszem, hogy van ebben rendesen munka. Még a laikus is meg tudja különböztetni azokat a fotókat, amik igazi edzés közben készültek, amikor a külsejükre nem túlságosan adva, leizzadva láthatóak a sztárok, vagy amikor gondosan beállítva, belőtt frizurával pózolnak. (A képeken Jennifer Aniston van így is, meg úgy is.)

A trendkövető sztárok természetesen divatos mozgásformákat választanak, az ilyesminek örülnek például a manapság jóga- vagy pilatesórákat tartó szakemberek. Ez is része a celebbiznisznek, nyilvánvaló módon. Végülis a cikkekben mondani kell valamit a kedvenc edzéseikről, hát akkor miért ne mondhatnák ezeket? Amikor majd a súlyzózás lesz a trendi, azt fogják emlegetni.

Szóval a hírességek is gyúrnak, futnak és tornáznak. Eddig minden oké, de vajon hány ember van, akik a jó példa láttán kezdenek el maguk is mozogni? Ha Hugh Jackman arról beszél, mennyi izmot pakolt magára a teremben, lesznek, akik vesznek egy súlyzókészletet? Miután olvas valaki arról, hogy Miley Cyrus a pilates rajongója, keres egy oktatót Budapesten? Ha Paris Hilton kocogós képet tölt fel, a rajongói is szereznek egy futócipőt?

Kicsit kételkedem benne, bevallom. A saját példámon tudom, hogy nem a sportos képeket posztoló celebek inspiráltak, hanem sokkal inkább a hírességnek nem nevezhető barátaim, akik valamit elértek a mozgásnak köszönhetően. Persze én nem is vagyok igazi keményvonalas rajongója senkinek, de ettől még látom az ilyen fotókat és cikkeket, némelyikbe bele is olvasok. Elvileg hathattak volna rám, de ilyesmire nem emlékszem. Maximum annyi van manapság, hogy nyugtázom, amikor egy híresség valami olyan mozgásformát űz, mint én, netán arra fut és biciklizik, ahol én is szoktam. Mondhatni, nem is annyira sztárként gondolok rájuk, hanem inkább sporttársként.

A rajongókat valószínűleg egyszerűen az érdekli, hogy megnézhetik kedvenceiket latexnadrágban, esetleg a férfi sztárokat félmeztelenül, gyúrás közben. Végülis nincs ezzel baj, de akár azt is meg lehetne látni ebben, hogy sportolni egész jó. Pár alkalom után pedig még celebek sem kellenek hozzá, hogy meggyőzzenek erről, mert tudni fogjuk magunktól is.