A nyolcvanas évek fitneszvideóinak valóságos kultusza van, és tulajdonképpen ez érthető is. Egyszerre keveredik bennük valami emelkedettség a már mókásan retrós hangulattal. 

mozgás retró

Ez a film sem igazán kivétel. Sandahl Bergman, a profi táncosból lett színésznő alakja kifogástalan, talán túl tökéletes is (ne feledjük, a nyolcvanas évek vékonyságmániájának fényében értem a tökéletességet), mozgása pedig nem meglepő módon harmonikus.

mozgás retró

Viszont a történet másik fele, hogy nem tudom, hányan lehettek képesek a töredékét megcsinálni annak, amit ő a videóban- és most nem arra gondolok, hogy körülbelül tucatnyi cuccba öltözött át a különböző jelenetek kedvéért. Meglehet, pár neonszín dressz mókás mai szemmel nézve, de az mit sem változott, hogy a nő nagyon profinak látszik. 

mozgás retró

Néha tényleg arra gondolok, ezek a videók nem is azért készültek, hogy valaki tornázzon rájuk. Egy olyan nő volt a főszereplő, akinek az alkata, kifinomult mozgása nyilván elérhetetlen álomnak tűnt a videó előtt mackóban ugráló háziasszonyoknak. Valamiért mégis leforgatták és piacra dobták ezeket a videókat.

mozgás retró

Talán csak azért, mert magával Sandahl Bergmannal akartak azonosulni páran, akik számára jó példa volt a nem babaarcú, hanem inkább harcos szépség, akinek legjobb szerepe a Conan, a barbárban volt. Vagy esetleg azok a pasik vásárolták, akik ugyanennek a filmnek a megnézése után váltak rajongóvá? Bárhogy is volt, ezt az órát vélhetően egyik csoportba tartozók se túl gyakran csinálták vele végig...

Mindenesetre a film címe (Sandahl Bergman's Body) is ezt a teóriát erősíti. Nem árulnak zsákbamacskát- nem követni kell, hanem csodálni.