Sportfoglalkozás

A meghiúsult olimpiarendezés egyik nagy blöffje, hogy ettől lenne sokkal sportosabb és egészségesebb a magyar átlagember.

Nem akarok túlságosan belemenni abba, mennyire voltak reálisak az olimpiarendezési tervek- személyes véleményem szerint iszonyúan költséges rendezvényről van szó, és nem azzal van a baj, hogy Magyarország mit tud, hanem azzal, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság mit követel. Rengeteg a sportoló, rengeteg a kísérő, a nagy embereknek mindenből öt csillagos jár, és persze a tévés bevételek is mennek a NOB-hoz.

Persze, hogy nem kapkodnak a rendezésért demokratikus országokban, ha ez igazán csak a NOB-nak üzlet. Egyre gyakrabban kerülnek a nagy sportesemények olyan országokba, ahol se pénz, se jogok nem számítanak, és sokan nem akarnak Azerbajdzsán és Kína között következni a sorban.

De ez most már mindegy is, egyelőre Magyarország félretette olimpiarendezési álmait. Hogy pontosan ki is, tudja a fene. Az ország teljes lakossága eleve nem szavazhatott volna, a helyi népszavazáshoz pedig hiába jött össze elég aláírás, a kormány, a MOB és a főváros kihátrált a történetből. Kevesek álma volt, és kevesek ugrottak ki belőle, bárki bármit mond.

Ezt az eseményt pedig mindenki a saját szája íze szerint értékeli. Vannak, akik szerint meglehetősen furcsa a meghátrálás, mások az aláírókat hazaárulózzák. És megszólalt pár sportember is, akik nyilván sajnálkoznak. Egyikük rámutatott: ha Magyarország olimpiát rendezhetne, sokkal sportosabb és egészségesebb lenne a nemzet.

Hát ez viszont akkora blöff hogy a fal adja a másikat. Ha csak az élsportolók sikerein múlna, a magyar embereknél aktívabb nem is létezne. Belegondolok, a Helsinkiben rendezett olimpia idején a magyar csapat szerezte a harmadik legtöbb aranyat, s ekkortájt élte fénykorát az Aranycsapat- mindenki sportos lett? Manapság is sportnemzetként van elkönyvelve hazánk, de azért azt állítani, hogy a nyári olimpián messze nem olyan eredményes osztrákoknál fittebbek vagyunk, szerintem költői túlzás. 

És ha másik oldalról nézzük a kérdést: az Amerikai Egyesült Államok tele van sportos csúcseseményekkel, a legmenőbb profi ligákkal, és ehhez képest rekordokat dönt a túlsúlyos, elpuhult emberek száma. A kanapén üléstől még senki sem lett bajnok. 

Én pedig, aki az utóbbi években kezdtem többet mozogni, már kölyökkoromtól szerettem a sportot- a tévében. Manapság sokkal kevésbé aktívan követem a sporteseményeket, mégis minden korábbinál lelkesebben futok, úszok, jógázok, gyúrok. És szerintem elég nehéz lenne rámutatni Kovács nénire, aki lázba jön Hosszú Katinkát látván, s egyből vesz magának futócípőt, kondibérletet. 

Teljesen felesleges mondvacsinált okokat előrángatni az olimpia mellett. Az egy gigarendezvény, ahol maroknyi kivételes képességű sportoló csap össze, és semmi köze nincs a kocogókhoz, videokazettákra tornázókhoz. Az egyszeri alkalom, utóbbi meg akkor jó, ha életforma, hosszú távú vállalás. Kár ezeket összekeverni... Az olimpikonjainknak szurkolni jó dolog, és ha futná, jó lenne hazai olimpián. De én akkor is örülni tudok az aranyaknak, ha a világ végén szerzik őket- és akkor is összekapom magam egy kis mozgás kedvéért, ha épp nincs magyar sikerekkel kecsegtető esemény.