Sportfoglalkozás

A fitnesz is olyan lesz mint a foci: mindenki ért hozzá. Megveszünk pár sportcuccot, egy bérletet egy edzőterembe, elkezdünk biokaját tolni, és ha minden létező okossággal teletömjük a fejünket, egy fél órás súlyzózás után igazi profinak érezhetjük magunkat.

Sima ügynek látszik. Tele van az internet alaposnak tűnő és ránézésre is felületes írásokkal (magyarul és angolul egyaránt) az egészséges életmód, mozgás, táplálkozás témájában. Még ha a teljesen meseszerű "ezoterikus" cikkeket nem is számítjuk, akkor is bőven lehet informálódni.

Pontosabban, ez mégsem olyan egyszerű. Időnként egymást cáfolják az írások, és akkor az ember megszeppenve töpreng: na most akkor kinek higgyek? Abszolút nem akarok beleesni a hibába, hogy osszam az észt erről olyasmiről, aminek nem vagyok szakértője, inkább csak arról gondolkodom így nyilvánosan, mi adhat valódi segítséget.

Egy életmódváltásnál valószínűleg az egész nagy okosság összefoglalható úgy, hogy ha valaki rendszeresen, ésszel mozog, és egészségesebben táplálkozik, akkor nyilván fogyhat is, fittebb is lesz. Na bumm, eddig ezt mindenki tudja. De azért a kezdő szeretne tanácsot kapni: fusson vagy gyúrjon, léböjtkúrázzon vagy tolja a fehérjét, és így tovább.

A cikkek közötti eligazodásnál én mostanában egy sorvezetőt követek: ha csak egy nicknév mögé bújó, arctalan ember tanácsait olvasom, akkor fenntartással fogadom azt. Egyszerűen nem tudom ki az, aki valóban szakértő, és ki az, aki csak jól-rosszul lefordít pár cikket amerikai női magazinokból. Szeretem tudni azt, hogy aki nagy magabiztossággal megírja a tutit, letett valamit az asztalra, eredményes sportoló, rutinos edző, és így tovább.

Okoskodhatnánk persze magunktól is: szűrve és rendszerezve az információkat összeállíthatunk egy mozgás- és táplálkozási programot. Vicces, de bennünk rejlik a válasz, jól csináljuk-e. A szervezetünk reagál mindarra, amit teszünk- ám ki az, aki kéthetente laborvizsgálatra meg terheléses EKG-ra jár el, hogy pontosan nyomon tudja követni a fejlődést? Fél év alatt nyilván ezek nélkül is érezhetjük, ha van előrelépés: látszania kellene a fogyásnak, jobban kellene bírni a sportot. (Most kifejezetten csak olyan életmódváltásokról beszélek, ami nem merül ki a koplalásban, az ilyesmiben nem hiszek, kell a mozgás is.)

Ám a józan paraszti észen kívül az ember szeretne még fogódzkodókat. A neten megjelentekkel kapcsolatban pedig nyilván sokan jutnak el oda, hogy egy idő után nem veszik komolyan azok jó részét. Az én tippem az, hogy inkább nézzünk szét a környezetünkben, és ki fog derülni, egy régi barátból pár év alatt lelkes sportember lett, egy ismerős bámulatos átalakuláson ment át, egy edzőteremben találkozunk egy valóban edzett és sportos szakemberrel. Keresd meg azokat az embereket, akiknek a példája számodra hiteles, akiktől pont ezért szívesen kérsz tanácsot, akikkel együtt mozoghatsz.

Szó nincs arról, hogy ők feltétlenül a világ legelismertebb táplálkozástudományi- és fitneszszakértői lennének, de az biztos, hogy eljutottak valahová, ahová te még csak szeretnél, és ezért inspirálnak téged. Sokkal könnyebb dolgod lesz, ha hagyod magad általuk motiválni, és nem csak olvasott anyagokból próbálsz erőt gyűjteni. Ők lesznek azok, akik biztatnak, amikor elmegy a kedved, és ők fognak veled együtt örülni, amikor leolvad pár kiló. A cikkírók esetén nincs ilyen visszacsatolás, és ezért még a legbölcsebb szakértő lehetőségei is korlátozottak, nem érhetnek el annyit, mint néhány barát, egy jó közösség.

Aztán egy idő után már nem is látszik olyan fontosnak, hogy mindentudó fitneszguru szerepében tetszelegj, egyszerűen csak jobban érzed magad. És eljöhet a pillanat, amikor ennek ellenére valaki számára te mutatsz jó példát, a te tanácsodat kéri egy kezdő. És szakcikkek szó szerinti idézése nélkül is sokat tudsz neki segíteni, egyszerűen azért, mert elhiszi neked, hogy megéri az erőfeszítés...