Az űrállomáson huzamosabb időt töltő asztronautáknak rendszeresen karban kell tartani az izmaikat, mert anélkül a súlytalanságban teljesen elsorvadnának. Csak hát ha nem hat úgy a gravitáció, akkor hiába pakolna tárcsákat valaki a rúdra, annak az emelgetése sem lenne túl hatékony edzésforma.

Ezért kell mindenféle ötletes szerkezetet kiagyalni, amik hébe-hóba kínzóeszközre vagy kalodára emlékeztetnek. A lényeg az, hogy a célnak tökéletesen megfelelnek, de a gyakorlatuk maguk nagyjából olyanok, mint amiket az ember földi körülmények között is végez. Így néz ki például a guggolás:

Úgy tippelem, menő edzőtermet lehetne egyetlen ilyen berendezés árából kihozni- az űrhajózás éppenséggel nem olcsó mulatság. Ezt persze tudtuk eddig is. Méghozzá minden szempontból. Egy asztronauta kiképzése és felküldése sokba kerül, ezért kell, hogy Sam Cristoforetti társaihoz hasonlóan jó formában maradjon, és el tudja végezni feladatát az űrben. Nincs mese, számukra az edzés nem hobbi, hanem nagyon is a munka része.

Ám nem tudok kihagyni egy megjegyzést. Az egész internetet bejárta mostanában a fantasztikus felfedezés híre, miszerint egy pohár vörösbor majdnem pont olyan hatású, mint egy jó kis kocogás. Ennek örömére sok lusta ember koccinthatott, de mi is viccelődtünk a sportolgató cimborákkal, hogy este még ráhúztunk pár kilométernyi futást- pohárral a kezünkben, otthon ücsörögve.

Aranyosak ezek a kutatások, csak ne vegyük őket teljesen komolyan. Mert szemmel láthatóan az űrhajósoknak nem azt mondják, hogy szereljék le azokat a drága cuccokat, ne foglalják a helyet és ne kopjanak, inkább felküldenek pár karton vörösbort "edzeni". Nem akarok aszkétaéletet élni, néha jól esik egy pohár bor is, de önbecsapás lenne azt hinni, ezzel teljesítettem is a napi edzéspenzumot. A sok-sok internetes okosság esetén igen gyakran elég a saját józan eszünk annak eldöntéséhez, hogy mennyire kell komolyan venni. Inkább az űrhajósok inspiráljanak, mint a bulvárcikkekben szereplő névtelen tudósok kósza elméletei...