Sportfoglalkozás

Van, aki szerint a futásnál nincs rosszabb módszer a fittebbé váláshoz.

Mivel hébe-hóba magam is mozgok, kipróbáltam pár sportot, és többek között kocogni is szoktam, igyekszem elolvasni az izgalmasnak tűnő cikkeket. Nem vagyok profi, igyekszem tanulni, képezni magam.

A vice.com-on megjelent cikk arról szól, hogy a futással szemben elég sok ellenérvet sorakoztatnak fel szakértők. Egyrészt nem tartják hatékonynak sem a fogyás elősegítésében, sem az izomépítésben, ráadásul még az ízületeket is megterheli. Noha sokak szerint a kocogás ingyenes, egyszerű, természetes mozgás, mások szerint inkább divatos mint jó.

Ha valaki fogyni akar, akkor sokkal inkább ajánlják a cikk szerint a saját erős gyakorlatokat, a köredzést, a kettlebellt, vagy ha már fut valaki, akkor a rövidebb távú, de sokkal intenzívebb sprintelést. És állítólag a keringési rendszer karbantartására is jobb a kocogás helyett a gyúrás, vagy más, ami intenzívebb. Tanulmányok szerint napi néhányszor tíz másodperces nagyon pörgős szobabiciklizés többet ér, mint fél óra közepes tempójú futás.

A rossz technikával, a testük jelzéseire nem odafigyelő anatőr futók közül igen sokan sérülnek meg. Természetesen elég nagy terhelést kapnak az ízületek, ha valaki 10 kilométernyit lenyom, így aztán ezt is ésszel kell csinálni. A rövid sprintek ehhez képest jóval kevesebb lépésszámmal érnek el komoly hatást.

A szerző szerint a futást sem kell elfelejteni, de feltétlenül érdemes olyan edzéseket is beiktatni mellette a programba, amelyek növelik az izmokat, erősítik a törzset és változatosságot jelentenek. Ha viszont valaki csak azért fut, mert másokat is kocogni látni, valójában viszont unja, akkor nyugodtan hagyjon fel vele- találhat helyette más, alkalmas mozgásformát.

Az én magánvéleményem a fentiekhez az, hogy sok más eltunyult emberhez hasonlóan a futás vonzó volt, mert úgy éreztem, azon lemérhetem a fejlődést. Igaz, lépésről lépésre haladtam, másféle edzésekkel kezdtem, kis fogyás után jött a lassú kocogás, aztán eljutottam a tíz kilométerig, amatőr versenyekig. Jó érzés azt mondani egy tempós kocogás után, hogy ide is eljutottam a nulláról.

Szóval nem azért futok, mert attól leszek szuperfitt, hanem azért, mert a kitűzött cél elérése motivált, segített abban, hogy rendszeresen mozogjak. Mostanában pont nem annyira a futás van a középpontban, járok úszni, gyúrni, jógázni is. És most ez esik jól. De a futásnak is sokat köszönhetek, amikor sokat kocogtam, fogytam is, és az is tény, súlyzózás közben is simán meg lehet sérülni. Szóval ki-ki egyéni ízlése dönti el, mit választ. A mozgás maga fontosabb, mint a mozgás formája, szerintem. Bármi, amit szeretsz és motivál, jó. Csak add meg magadnak a lehetőséget arra, hogy megtaláld az igazit.