Sportfoglalkozás

A Margitszigeten kocogó nőt ért támadás után nyilván sokan elgondolkodtak: biztonságos-e este egyedül sportolni a szabadban, rosszul kivilágított helyeken?

Erre nehéz igazán okosat mondani az általánosságokon túl. Láttam, hogy az egyik, az erőszak áldozatává válás témájával foglalkozó csoport rárepült a témára- fontos az ő munkájuk is. Bár néha azt érzi az ember, hogy a gendervonaton utazók csak ugyanazokat a mantrákat ismételgetik, igazán érdemi javaslatok nélkül, ám én minden jószándékú kezdeményezést támogatok.

Természetesen butaság azt állítani, hogy az áldozat a hibás. Én sem értek egyet azzal, hogy maga tehet arról minden nő (vagy férfi, hiszen mi is kerülhetünk bajba), ha a sötétben kocogva megtámadják- valóban nem normális, ha félni kell sport közben. De az sem tetszik, amikor a rendőröket kárhoztatják. Nem szólhat arról az életünk, hogy a magyar lakosság fele legyen egyenruhás, és akkor mindig mindenki mellett állhat egy rendőr. (Vasár- és ünnepnapokon szerepcserével.)

Szóval szép dolog a civil kezdeményezés, de komoly, tetten érhető veszélyhelyzetben alapvetően mégiscsak a rendőrség illetve az érintett terület gazdája dönthet a továbbiakról. Nekik kell kiépíteniük a térfigyelő rendszert, például. És igen, nekik kell adott esetben megszívlelendő tanácsokat is adni. Én tudom, hogy gyönyörű tüntetéseket lehet szervezni, amiért párak meglátása szerint a rendőrség kvázi az áldozatokat hibáztatja: azért adnak olyan tippeket, hogy kerüljék a rosszul kivilágított helyeket a sportolók, mert csak kihívja maga ellen a sorsot a sok felelőtlen esti kocogó.

Szerintem meg pár dolog említése nem árt. Igenis van annyi felelősségünk, hogy amikor választhatunk, akkor próbáljuk meg a jobb döntést hozni. (Lásd annak a kérdését, hogy valaki tetőtől talpig feketében kocog-e esténként, vagy feltűnőbb ruházatot választ. Az előbbi sem tiltott, én mégis az utóbbit ajánlom mindenkinek.) 

Amíg létezik bűnözés a bolygón (és az bizony létezik- Japánban hiába alacsony az erőszakos bűncselekmények száma, attól még ott is előfordul), addig mindenkinek a maga lehetőségei szerint kell felkészülni rá. Tényleg körbe lehet kérdezni, nem lehet-e más futókhoz csatlakozni, utána lehet nézni, van-e kivilágított, védett pályaalternatíva, sőt, ha valaki akármiért bizonytalan, le is mondhat a szabadtéri sportokról sötétedés után. Én tudom, hogy ez rosszul hangzik, és megint lehet magyarázni, nem a sportoló dolga gondoskodni a közbiztonságról, de ha valakivel megtörténik a baj, szerintem kevéssé érdekli, amikor a jogvédők vigasztalják, ő nem tehet semmiről.

Abszolút támogatom a futópályák biztonságosabbá tételét célzó kezdeményezéseket, és semmiképpen sem hibáztatom azokat a lelkes kocogókat, akik ragaszkodnak a magányos esti futásokhoz. Csak azt állítom, adjunk esélyt annak a lehetőségnek is, hogy másokkal, máskor, máshogy mozgunk. Igen, tudom, az edzőteremben meg az ember lábára eshet a tárcsa, sőt még az sem megoldás, ha fel sem állunk a tévéfotelből, mert esetleg fagyizni kezdünk és attól megfájdul a torkunk. Az élet kockázatos! 

Csak éppen javíthatunk az esélyeinken, és lehet, ehhez nem is kell más, csak egy gyors körkérdés. Ennyit szerintem mindenkinek megér. No meg ha tehetjük, figyeljünk oda a többi sportolóra is, hiszen mi ismeretlenül is egy közösséget alkotunk. Ha mi is vigyázunk magunkra és egymásra, a hatóságok is teszik a dolgukat, talán tényleg nem fordul elő hasonló eset.