Mindaz, amit a sportoláshoz használtam és használok egyáltalán nem került sokba. A múltkor írtam hosszabban arról, milyen programot követve adtam le 15 kilót, de arról akkor ott nem szóltam, milyen beruházásokkal járt ez.

Röviden összefoglalva: alig költöttem. Volt egy ócska biciklim a garázsban, ezzel kezdtem tekerni. Ezt később ötezerért eladtam, tízért vettem egy kicsivel jobbat, amit a helyi szervizben még pár ezerért rendbe hozattam. Ez bőven megfelel a kis 20-30 kilométeres túráimnak. Pár kiegészítőt vettem még, lámpa meg egyéb dolgok nélkül nem indulok útnak. Vidékre, ahol szintén gyakran megfordulok, kicsivel jobb bringát vettem, az teljesen fel volt szerelve, de ott komolyabb túrák is előfordulhatnak. Természetesen van sisakom is, ahogy mondani szokták, mindenki annak a védelmére költ, amit a legértékesebbnek tart. Közúton szerintem életmentő lehet...

Ami szintén ilyen szempontból fontos, az a rikító színű sportpóló. Viccelődtek már az ilyen cuccaimon, de engem elsősorban és mindenekelőtt az érdekelt, hogy ha kerekezni vagy futni megyek, mindig legyek észrevehető. Slussz. Bevallom, a sportpólók, nadrágok, alsók, zoknik többségét nem voltam hajlandó túl drágán venni, szupermarketekből vannak. Az Aldi-Lidl-vonalon mozogtam, mert az én mostani edzéseimhez bőven elegendőnek ítéltem egy kétezer forintos sportfelsőt. Elégedett is vagyok velük, a normál pólóknál jobbak, a színük rendben van, szóval ajánlom ezeket bárkinek. Megjegyzem, a spórolás azért is indokolt volt, mert ma már egy mérettel kisebb is jó lenne belőlük...

Ahol nem nagyon kötöttem kompromisszumot, az a futócipő. Igen, kivártam azt, amikor egy jobbnak látszó modell (Asics Gel Blackhawk) akciós áron volt, és szerencsémre tényleg pont a lábamhoz illő cipőről volt szó (nem volt problémás a futásom, így nem mentem kifejezett szakboltba, de őszintén szólva azt is teljesen indokolhatónak tartom, ha valaki bizonytalan a választásban). Még így is többet költöttem rá, mint a biciklire... Hogy érzi-e a különbséget az ember? Nos, még a legelején egyszer másféle cipőben kocogtam, és utána az igazi futócipőmben. Konklúzió: szerintem kockázatot vállal, aki ezen akar spórolni.

A tornához vettem egy matracot, ez szintén nem volt nagy beruházás. Gondolkodtam rajta, szükség van-e rá, és utólag azt mondom, igen. Egyrészt kényelmes, nem csúszkál rajta az ember, másrészt nem a padlót, szőnyeget koszolom, harmadrészt amikor hűvös a padló, sokkal jobb ezen ücsörögni. A torna DVD-t elég egyszer megvenni... A súlyzókészlet szintén nagyáruházi, primitív modell, a szobabicikli meg évek óta porosodott itt. Szalagfékes, de működik.

Ami még fontosnak bizonyult, az egyetlen kütyü, a GPS tracker, amivel a megtett utat rögzítem. Töprengtem a pulzusmérős órán, de eleinte bicikliztem, ahol nem éreztem fontosnak, utána meg a futásnak már nem nulláról indulva kezdtem neki. Lehet, fogok majd ilyet használni, de engem a megtett távolság jobban inspirált, egyszerűen jobban vitt előre az, ha láttam, pontosan hány kilométert tekertem vagy futottam, és aztán jó volt elemezni az adatokat az edzésnaplóban.

Ám nem speciális eszközt vagy a legdrágább telefonomat használtam erre, hanem egy öreg, GPS vevővel is rendelkező Nokia 5230-at. (Megnéztem, jelenleg használtan ötezer körül van egy ilyen.) Egyszerűen úgy véltem és vélem, ha csak rögzíteni akarom a megtett utat (ehhez a Viewranger nevű alkalmazást használom, Nokiára sokkal kisebb a választék), ahhoz nem a legdrágább, legértékesebb eszközömre van szükség. Ha leesik a telefon, elázik, bármi történik vele, a veterán Nokiáért nem akkora kár, viszont a célnak megfelel, itthon kényelmesen áttöltöm az adatokat, és kész.

Összegezve azt mondhatom, anyagi szempontból nem terhelt meg az életmódváltásnak ez a része. Akit a biciklizés nem érdekel, annak főleg nem drága dolog elkezdeni futni. Szóval a pénzhiány nem jó kifogás, ha valaki ezzel indokolná, miért nem sportol, mozog többet. (Kivétel az, ha valaki mindenképpen csoportos órákra, személyi edzőre szavaz, mert így jobban tud fejlődni, de az egy másik út.)

Persze eljöhet egy pont, amikor az ember komolyabb célokat tűz ki maga elé, és mindenből a csúcsminőségűt választja, de amikor kifulladva lekászálódunk a szobabicikliről 15 perc után, még oly messze van ez... És amikor eljön az ideje, akkor a pénz érdekel már a legkevésbé.