Néhány napot a belgiumi Leuvenben töltünk, de nem csak sörözésre készültem. Szállásadónk haza előtt van a Heuvelhof park, ahol futókört is kialakítottak, én pedig ezt feltétlenül ki akartam próbálni. 

Egy kis megjegyzés: az utóbbi időben teljesen szokásossá vált a számomra, hogy utazáshoz futó cuccot is pakoljak. Amikor fapadossal repülünk, erősen korlátok közé van szorítva a poggyász. De amióta tudom, hűvös időben mennyi ruha kell, pontosan annyit pakolok amennyire szükség van, és ez simán elfér még cipővel együtt is. 

Szóval itt várt rám egy jó kis pálya, amiről a házigazdánk azt mondta, finn típusú. Ez annyit jelent, hogy felaprított fa, azaz mulcs borítja. Kétségtelenül természetesebbnek tűnik mint a rekortán, de csak a próba adhatott választ rá, jó-e. 

Nos, az én tapasztalataim kifejezetten kedvezőek. 50 percet kocogtam, kellemes volt, és akkor éreztem a nagy különbséget, amikor egy keresztező utca miatt minden körben volt pár lépés aszfalton. Ég és föld! A környezet is szép, rendezett, a parkban a futókon kívül gyerekkel, kutyával sétálók is voltak, de nem zavartuk egymást, volt hely bőven mindenkinek - és erre nem divat hagyni a kutyák után semmit, nem kellett folyamatosan a lábam elé figyelni. Egy kör az pont egy kilométer hosszú, könnyen számon tartható a mentett táv. 

Mivel nem tud minden kocogó napvilágnál kijönni, az egész pályát megvilágítják sötétedés után egészen éjfélig, így nyilván bátrabban róják a köröket azok is, akik csak munkaidő után érnek rá.

Nem tudom, mennyibe kerül egy ilyen mulcsos futópálya, tartós-e, milyen engedélyek kellenének hozzá, de nekem nagyon tetszett. Úgy mesélték, amikor a parkban gallyaznak, hozzák az aprítógépet, és egyből terítik is az új borítást. Kétségtelenül praktikusan hangzik, és ha belgáknak jó, talán nekünk is megfelel. Talán otthon is van ilyen, vagy ha nincs, majd lesz, és nem kell ilyen messzire utazni egy finn módra megejtett kocogásért.