Sokféle mozgásforma van, és erősen eltérő, mi miben fejleszthet.

Amióta többet sportolok, meglehetősen változatos edzős kalandjaim voltak. Kocogás és biciklizés volt bőven, az inkább egyéni program a számomra. Jártam csoportos órákra, elsősorban jógára. És most van egy nálam jóval fiatalabb edzőtársam, akivel terembe járunk. Melegítünk egy kis futógépezéssel, aztán jöhetnek a gépek és a súlyzók.

Az az igazság, hogy a társ lelkesedése nyilvánvalóan hatással van rám, terembe járni általában kellemesebb kettesben. Az ember társalog közben, jól telik az idő. Pont a közösen űzhető jellege miatt szoktunk olyan terembe is járni, ahol van zsák, azaz bokszolhatunk is egy keveset.

Én mindig is szerettem ezt a sportot, bár többet néztem, mint kesztyűztem. De azért elboldogulok egy zsákkal, mert az nem üt vissza. Az edzőtársam fiatal lány létére óriási lelkesedéssel veti magát bele a a bokszba, élvezzük a közös edzést.

A súlyzózást is imádja, meg úgy általában azt a fajta kihívást, amit a vasgyúrósdi jelent. Ez alapvetően pozitív, s láthatóak az egyértelmű eredmények is: lényegesen csinosabb, mint egy évvel ezelőtt. Olyan nagy csoda nincs a dolog mögött, az életmódváltás része volt hogy kicsit máshogy eszik mint annak előtte, persze a tudatos, aktív mozgás is segít.

Az viszont érdekes, hogy nagyon úgy fest, az olyan lassabb mozgások, mint a jóga, nem igazán hozzák lázba. Nehéz elképzelni, hogy eljönne ilyen órákra, s élvezné a nyújtások és csavarások elmélyültebb hangulatát. Ami természetesen nem baj, ízlések és pofonok: mindenki mozogjon úgy, ahogy neki jól esik.

Csak valahogy úgy érzem, egyszerűen jó dolog olyasmit is űzni, ami másban fejleszt. A jóga és a boksz is menő, csak épp egészen máshogy. Nekem előbbi azért adott sokat, mert egyrészt a súlyzós edzések utáni nyújtásokat sokkal jobban, rutinosabban csinálom, és eleve hajlékonyabb lettem. Szóval jó döntés volt sok órára elmenni, és nyilván lesz is még folytatás.

S vannak olyan mozgások, amelyek harmonikus mozgáskultúrával vértezik fel az űzőket. Na ez az, ami távol áll a súlyzózástól. Nemrég hunyt el E. Kovács Éva mozdulatművész, akinek óráira sok hölgy járt évtizedeken át. És biztos vagyok benne, hogy aki rendszeresen vett részt rajta, az máshogy mozdult, máshogy tartotta magát, azaz ez ugyanúgy meglátszott az űzőkön, mint a gyúrás- csak máshogy. 

Gyanítom, jön majd mindenféle új trend, ami a régi mozgásformákból merít. E pillanatban a jóga divatos, felbukkant az edzésjelleggel űzött rúdtánc, légtorna, balettfitnesz. Aztán majd esetleg a mozdulatművészet klasszikus iskoláját is újból felfedezi magának a szélesebb közönség, amiben nem az erő a hangsúlyos, hanem a harmónia.

Nekünk magunknak sem árt felmérni, hogy nem szerencsés csak egyetlen célra koncentrálni, amikor mozogni kezdünk- legalábbis ha mindez csak hobbi a számunkra. Jó dolog képesnek lenni lefutni pár kilométert, de az se rossz, ha elbírunk egy szekrényt, és ezzel együtt ruganyosabbak vagyunk. A harmonikus mozgás kultúrája pedig szintén kellemes dolog- s ezt nem szűkítem le a nőkre, a hanyag tartású férfiakat elnézve sokunkra ráfér ezen a téren is a fejlődés.

A mázlink az, hogy nem kell új csodákat kitalálni, a módszerek jelentős része több évtizedes, akár évszázados tudásból merít. Már csak meg kell találni azokat a helyeket, ahol jól tudnak tanítani. Ebbe is kell egy kis munkát fektetni, nem csak a mozgásba- de hát ez is része egy alapos életmódváltásnak.