Sportfoglalkozás

Belgiumban kóstoltam bele az urban workout nevű edzésformába.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert én tulajdonképpen egyedül is szívesen mozgok. Eljárok néha futni, csinálok saját erős gyakorlatokat, még jógázok is időnként. Van annyi rutinom, hogy tudom mit csináljak és milyen intenzitással.

Azért szeretek csoportos foglalkozásra is elmenni, mert más az, amikor egy jó oktató tartja a tempót. Általában ez jógát jelent, de most, hogy egy ideig belga földön vagyok, másféle mozgásokra is rákerestem. Kiderült, a környéken tartanak egy urban workout nevű foglalkozást, s fel is vettem a szervezővel a kapcsolatot.

Itt tartanom kell egy kis kitérőt: ha már huzamosabb időt töltök flaman nyelvterületen, bele akartam kóstolni ebbe a nyelvbe is. Sejtettem, hogy nem fog hanyattvágni a street workout újdonsága, de vonzott a lehetőség. hogy az egyébként kedves és több nyelvet beszélő helyiekkel edzhetek együtt és gyakorolhatom kicsit a flamandot. 

Tulajdonképpen nem is ért meglepetés, mert a futást időnként felváltó erősítő gyakorlatok jó részét magam is szoktam csinálni, de így csapatban természetesen magával ragadott a közösség ereje. Az is villámgyorsan kiderült, itt Leuvenben a kertváros egyszerűen ideális helyszíne ennek az edzésmódnak, ugyanis olyan közel esnek egymáshoz a parkok, játszóterek és hasonló helyek, hogy egészen változatos kocogóútvonalakat lehet kitalálni minden egyes alkalommal. Mozogtam, elfáradtam, beszélgettem, életemben először próbáltam kicsit flamandul kommunikálni- szuper tapasztalat volt. 

Természetesen egyedül is tudnék hasonló módon edzeni, fogok is, nem csak itt, hanem majd otthon is. De azt vettem észre, ezeknek a laza közösségi programoknak errefelé kultúrája, hagyománya van, láttam nagy csapatokat együtt bringázni, kocogni, mi ugye az utcán edzettünk, s neki nem nézett ránk furcsán. Nyilván odahaza is van ilyen csapat bőven, talán csak nem annyira annyira megszokottak, mint itt Belgiumban.

Az én helyzetem persze speciális, mert flamandot gyakorolni csak itt tudok, és így két legyet ütök egy csapásra- de akkor is feltűnő volt, hogy már az első alkalommal igyekeztek bevonni a társalgásba a helyiek, érdeklődtek, ki vagyok, mi vagyok. Nyilván szívesebben megyek újra, ha befogadó a csapat. Az, hogy mit és hogy edzünk, csak egy része annak, mitől érezzük jól magunkat: az utóbbi pár év tapasztalata az, hogy találja meg mindenki a saját ízléséhez, felfogásához legjobban illő mozgást, stílust, és akkor nem kopik el a lelkesedése pár hét alatt. Én is készülök a következő belgiumi edzésre, mert természetesen csatlakozok még az utcai edzéshez.