Sportfoglalkozás

Ezt a mozgásformát mindenkinek nagyon ajánlják- csak ne lenne annyira unalmas!

Mivel búvárkodok, sokan azt hiszik, ha épp nem külföldön vagyok merülni, akkor minden időmet az uszodában töltök. Ám meg kell mondjam, leegyszerűsítő általánosítás, hogy minden búvár szeret úszni, az végképp nem igaz, hogy mind búvár kiváló úszó. A víz alatt éppenséggel nem is törekszünk túl sok mozgásra.

Viszont néha azért csak-csak kell mozogni valamit. Én időnként futok, súlyzózok, jógázok, és igen, néha még úszásra is ráveszem magam. Mindenki azt mondja, hogy ez egy roppant egészséges mozgásforma, és kétségtelen, nem terhelem meg magam nagyon tempózás közben, nincs utána izomlázam, szóval bizonyára hasznos.

Tegnap a Csillaghegyi strandon jártam, ami kerületünk egyik rendezett kis helye, és azt kell mondjam, a fürdőváró szerdákon az ára is igazán megfizethető. Ráadásul a belépőért nem csak úszni, még szaunázni is lehet, ami külön öröm. Már téliesítve van az úszómedence, felhúzták rá a sátrat, ami a kánikulai időjárást tekintve elsietettnek tűnhet, ám a naptár nem hazudik: szeptember közepe van.

Csillaghegyen az a jó, hogy nem kell egymást kerülgetni úszás közben, nincsenek túl sokan délelőttönként a medencében. Amikor ránéztem a táblára, ahol kiírták, 23 fokos a víz, az jutott eszembe, nekem sem kellene itt lennem. De ha már fizettem a belépőért... Ha tengeren vagyok, ilyen vízbe már vastag búvárruha kell, itt viszont csak egy módon lehetett a hűs vízzel szembeszállni: úszással.

Nekivágtam, és róttam a hosszakat. Nem igazán szeretek úszni, és bevallom, kicsit unatkoztam is. Az egyetlen ami ilyenkor kis motivációt ad, az a medencéből is jól látható óra: résztávokat tűzök ki magam elé, és persze számolom, mennyit úsztam már le. Igyekszek tartalmasan eltölteni egy órát.  A sátor miatt még nappal is kissé félhomályos medencében nem nagyon érzékelni az idő múlását, nézelődni sem nagyon lehet. Néha jönnek szembe más úszók, és ilyenkor mindig megállapíthatom, hiába múltam negyven, mégis abszolút fiatalnak számítok errefelé. Úgy fest, az úszás nem az ifjak sportja.

Azért jóleső érzés kimászni a vízből egy óra múlva, egyrészt mert vár a meleg szauna, másrészt mert az ember úgy érzi, teljesített valamit. A bő másfél kilométernyi tempózás persze nem nagy kunszt egy jobb úszónak, én viszont ezzel is elégedett vagyok. Közben csendben irigylem azokat, akik ezt igazán élvezni tudják...

A mozgás már csak olyan, hogy néha le kell tudni győzni önmagunkat: a lustaságot, vagy bizonyos dolgokkal szembeni ellenérzéseinket. Az úszást sem lehet megúszni, ha az ember változatosan akar edzeni, és azt kell mondjam, utólag azért az is jobbnak tűnik, mint közben. Szóval a télen ismét beiktatok pár ilyen napot- aztán sokkal jobban fogom élvezni azt is, ha eljutok egy meleg tengerhez.