Sportfoglalkozás

Bizonyos alapismeretekkel annak sem árt felvérteznie magát, aki csak alkalmanként mozogna egy kicsit.

Nem akarok fejtágítót tartani, szerény sportmúltam messze nem hatalmaz fel általános észosztásra. Szerencsére van egy-két oldal az interneten, magyar és angol nyelven, ahol lehet érdekes dolgokat olvasni például a futásról, jógáról, gyúrásról. Mivel igyekeztem reálisan felmérni az elején, mire lehet alkalmas az én koromban és az én edzettségemmel, elég sok információt igyekeztem begyűjteni, és talán jó helyről, mert többnyire hasznukat vettem.

Nyilván a példa ragadós, és még akár én is inspirálhatok másokat. Szoktunk véleményt cserélni a kis baráti körünkben, én is tanulok másoktól, és néha magam is adok tippeket. Igyekszem az általam megbízhatónak gondolt oldalakhoz irányítani a barátaimat, de amit lényegesnek tartom, azt magam is össze tudom foglalni.

Épp mostanában történt, hogy a futástól eddig magát távol tartó barátom gondolta úgy, megpróbálná a kocogást. Beszélgettünk, aztán írtam pár tanácsot is. Az elmúlt években megtapasztaltam ezt-azt magam is, és persze sok sztorit olvastam sérülésekről, gondokról, bajokról. Azt gondolom, a mozgás célja az, hogy fittebbek, egészségesebbek legyünk, jobban érezzük magunkat- ha problémákat okoz, akkor inkább ne azt vagy ne úgy erőltessük.

A tanácsaimra jött egy válasz, amiből kiderült, gyakorlatilag beletrafáltam, az ő edzettségi szintjén mi fordulhat elő, jelentkezett egy fájdalom amit lehetségesként említettem. Átbeszéltük a dolgokat, igyekeztem tippeket adni, hogy kímélheti magát, és milyen fokozatokon át juthat el a rendszeres kocogásig. Azt hiszem, hiába nem vagyok mesteredző, mégis az óvatosságot kihangsúlyozó személyes tanácsok segíthetnek.

Ebből az egészből csak azt szeretném kihozni, hogy nem csak az élsportban fontos tudni valamit a mozgás tudományáról. Sőt, amatőrként még jobban magunkra is vagyunk hagyva, nincs az oldalunkon profi edző, sportorvos és így tovább. Jó dolog, hogy ha egy eltunyult embert inspirál mások életmódváltása, de nem árt tájékozódni, tapasztaltabb barátokhoz fordulni, netán közösen edzeni. Nyilván az is jó módszer, ha személyi edzővel dolgozik a kezdő, vagy jó csoportos órákra járva kezdi a rendszeres mozgást.

Persze lehet, hogy valakinek rettentően jók az alapadottságai, és villámgyorsan magától ráérez a helyes technikára, ám gyaníthatóan a többségünk kissé túlsúlyosan, petyhüdt izmokkal kezd el mozogni, és az első pár perces intenzív séta után sokan kiköpik a tüdejüket- én sem voltam kivétel. Akiben van realitásérzék, ilyenkor rájön, kell az információ, kell a támasz.

Egy-egy makacs sérülés ugyanis erősen visszaveti az embert, aztán jön a lemondás, az "ez nekem nem való" vagy a "minek ez a marhaság, többet árt mint használ" álláspont. Én is azok közé tartoztam, akik nehezen vették rá magukat a mozgásra, sportolásra, és tudom jól, ha az elején durván lesérülök, ez rendesen visszavetett volna- talán örökre. Adjuk meg az esélyt magunknak arra, hogy jól csináljuk amit csináljunk!