Szeretném hinni, hogy tényleg haszna van az edzések utáni nyújtásnak.

Az a jó fitneszvilágban, hogy ha az ember kicsit keresgél, mindenre talál érvet és ellenérvet is. Könnyű zavarba jönni attól, hogy az egyik oldal szerint milyen szuper futni, a másik szerint meg az nem sokat ér, inkább súlyzózzunk, a harmadik szerint jó a kardió, de nem mindegy hogyan és így tovább.

A nyújtások izgalmas világának is megvannak az okosságai. Én mostanában általában azt látom, hogy edzés előtt pont nem fontos a nyújtás, vagyis inkább káros, utána viszont nagyon is szükséges. Számomra ez része is a rendszeres edzésrutinnak, azt az 5-6 percet mindig rászánom a végén, bármit is csináltam. 

Nyilvánvaló, ugyanúgy megvan a tudománya a nyújtásnak, mint a gyúrásnak vagy a kocogásnak. Szeretem úgy csinálni, hogy érezzem, ott és úgy nyújt a mozdulat, ahol és ahogy kell. Csak egy kis igazítás a pózon, és egész más a végeredmény- ezt is tanulni kell. Így aztán amikor az egyik teremben a nyílt napon stretching órát hirdettek, elmentem rá.

Van abban valami báj, hogy minden ilyesfajta mozgásnál megemlítik a jógát, aztán hozzáteszik, ez nem az. Azért bevallom, meglehetősen ismerősek voltak a pózok, a legnagyobb különbségnek az tűnt, hogy a végén nem volt relaxáció. No meg hogy a nyújtásokat kifejezetten alaposan végeztük, s bizony megint rá kellett jönni, hogy az egyik jellegű mozgásforma űzése egyáltalán nem jelenti azt, hogy a másikban is nagyot fejlődök.

Hiába nyújtok a normál edzések után, egy intenzív órában csak nyújtani egész más. Kellemes kihívás volt, jól is esett, és másnap meg is éreztem annyira, mint egy gyúrást. És persze rájöttem, megint egy olyan területre tévedtem, ahol rámférne a rendszeres gyakorlás, mert erősen el vagyok meredve. (Még ha az edzések utáni nyújtás arra elegendő is volt, hogy magamhoz képest hajlékonyabbá váljak.)

Ilyenkor azért elgondolkodom. Tudom, hogy a futásban is el lehetett jutni oda, hogy az erős sétában is kifulladó tunyából pár kilométert nyugodt tempóban lekocogni képes amatőrré váltam. A súlyzózásban is mérhető a fejlődés, megerősödtem minden kétséget kizáróan, ez is jó érzés.

Vajon a nyújtásban hol van a limit? Meddig lehet eljutni nekem, középkorú férfiként a mostani állapotomtól? Néhány póz ugyanis kifejezetten szenvedős volt, míg mások, a jógából jobban ismerős mozdulatok normálisan mentek. Bevallom, kicsit piszkálta a büszkeségemet, amikor láttam, körülöttem páraknak azért jobban sikerültek a nyújtások.

No, nem féltékenység ez, csak tudom, hogy mindenben lehet fejlődni. És máris azon morfondírozom, hogy egy-két hetente mégicsak be kellene építeni az edzésprogramomba valami kifejezetten nyújtó jellegű mozgást. A jóga mindig kézenfekvő választás, és szinte minden sarkon tartanak is órát- hogy jól vagy rosszul, az persze egy egészen másik kérdés. Itt a stretching is, ha egy rövidebb, sportosabb változat érdekel. 

Szóval választék az van, és innentől kezdve már csak rajtam múlik, melyik lehetőséget választom. De már érzem, ez a dolog nem hagy nyugodni- egy év múlva visszatérhetünk rá, lett-e eredménye a nyújtással való elmélyültebb barátkozásnak.