Nem csak mi kölcsönzünk ötleteket Ázsiából, ott is bátran nyúlnak a mifelénk sikeres mozgásformákhoz.

Afféle nyugati szemérmesség az, hogy picit még talán szégyelljük is magunkat, amiért például jóga- vagy tai chi-foglalkozásra megyünk. Mert hát ez csak afféle pótlék, hol van ez az autentikus keleti mesterek által évezredes hagyományokra építve tartott indiai vagy kínai kurzusuktól. 

No persze, nem is vitás, mifelénk nem az élet része az a filozófia, ami például a jógát átszövi. Valamiféle alapszintű beavatást kaphatunk, ami persze jó, de ettől még a jóga is inkább csak egy mozgásforma a sok közül, amire például edzőtermekben járhatunk. Méghozzá hatékony mozgás, tehát hajrá! És hogy ez nem pont olyan, mint az eredeti? Nos, ilyenkor jön a bűntudat, hogy milyen szabadon viszonyolunk a keletiek tradícióihoz, "lenyúljuk" amiből itt üzletet tudunk csinálni.

Ilyesféle dolgokról sok helyen lehet olvasni. Ám nekem eszembe jutott valami. Mi van, ha Indiában sem mindenki jógi, és Kínában sem mindenki tai chivel indítja a napot? Nem kellett hozzá sok keresés, hogy az ember ráakadjon olyan helyekre mint a Mumbai Zumba, és könnyen lehet találni bőven képeket vakítóan fényes latexcuccba öltözött kínai aerobicos csajokból.

És persze ők is a saját ízlésükhöz idomítják a programokat: a táncos órákon bollywoodi slágerek szólnak, vagy a menő kínai popslágerek ugrálnak a csajok. Lássuk be, ezek a mozgásformák többet merítenek Jane Fonda munkásságából, mint az ókori keleti filozófusok munkásságával.

Például remekül eltanulták azt, hogy ez nem csak alakformálásban hatékony, hanem pénzcsinálásban is. Éppenséggel gyakran Ázsiából érkezett guruk honosítottak meg dolgokat nyugaton, pont azért, mert meglátták, mekkora üzlet is van ebben- és kialakultak a keleti mozgások nyugati mutációi.

Ebben az egészben nincsen semmi tragédia, a világtörténelemben mindig is volt keveredés a kultúrákon belül. Egészen izgalmas például látni, hogyan jutottak el a különböző konyhák kedvenc fogásai a világ minden sarkába. Az ilyesfajta tudáscsere színesebbé teszi az életünket, amíg nem ráerőltetésen hanem szabad választáson alapul.

Szóval ha Indiában zumbáznak és élvezik, én sem érzem úgy, ciki lenne Budapesten jógázni. Szeretem csinálni, szimpatikus oktatókat ismertem meg, és attól a szinttől pedig nagyon messze állok, hogy a tudásomat kizárólag pár hónapnyi meditálással tudnám fejleszteni egy himalájai kolostorban. Virágozzék minden virág...