Jön a tavasz, a szép időben egyre több embert látok kocogni, biciklizni. Érdekes, hogy pár éve a legtöbben melegítőben mozogtak, manapság a szűk gatyák hódítanak.

Tapasztalatból mondhatom, a futáshoz a jó futónadrág nem árt. Persze nem is elengedhetetlen, amatőrként a cucckérdést nem kell túlmisztifikálni. Normális cipő kell, aztán valami elfogadható, sporthoz futónadrág, póló vagy felső, és máris lehet indulni. Ha van elég kitartás, és valaki fogyni akar, akkor pár hónap után úgyis cserélheti a cuccait- kár az első szettre túl sokat költeni.

Ezt megéltem én is annak idején: régen az L póló kicsit szűk volt, most az M már inkább lötyög. És nem ez az egyetlen felszerelés, amiből kifogytam, mint ahogy a hétköznapi viselet ügyében is cselekedni kellett. Elsősorban a régi nadrágjaim váltak hordhatatlanná, de istenem, ezt az áldozatot még felvállalom. Megérte annyit sportolni, futónadrágban róni a kilométereket.

Persze az emberben van bizonytalanság, hogy nem ciki-e testhezálló cuccban kimenni az utcára. A mackónadrág is nyilván azért volt valamilyen szinten szimpatikus, mert az ember úgy érezhette, takar valamit. De ha tisztában vagyunk vele, milyenek vagyunk, és azt is tudjuk, milyenek szeretnénk lenni, akkor az ilyen problémákra könnyen legyintünk: majd áll jobban rajtunk a sportnadrág. Végülis azért van rajtunk edzőcucc, hogy egy idő után minden más jobban álljon, és tapasztalatból mondhatom, ez a pillanat el is jön.

Ahogy a javul idő, nyilván egyre több lesz a kocogó. Sokan már hosszú ideje futnak, de könnyen ki lehet szúrni azt is, aki először próbálkozik ezzel. Sok okosságot írnak a futásról az interneten, az én meglátásom az, hogy az embernek tényleg őszintén kell szembenéznie a korlátaival. Semmi gond nincs vele, ha az elején még keveset bír az ember, itt-ott fáj a láb. Akkor abba kell hagyni, majd fejlődik az ember.

És nem kell sajnálni a pénzt pár használható felszerelésre. Ebben a jó időben egy kényelmes póló, egy futónadrág elég, és persze ott még a futócipő kérdése is. Utóbbira nem érdemes sajnálni a pénzt, az előbbiek esetén viszont kár túlzásba esni- ahogy írtam fentebb, úgyis kifogy belőlük pár hónap után mindenki. Ha nem, akkor meg abbahagyta a mozgást, ez esetben éppen úgy felesleges drága cuccra költeni.

Az mindenesetre feltűnő, mennyire divatos lett a mozgás. Már a nagyáruházak is külön sportcucc-akciókat hirdetnek, olyan helyeken láttam futónadrágot a katalógusban, ahol régen csak mosóport meg sört hirdettek. Tényleg jobban megéri ilyet venni, mint egy mackót, mert még csak nem is drágább, és jóval kényelmesebb. Bár laikusként is észrevehetőek az áruházi sportcuccok közötti különbségek, nem lihegném túl a kérdést. Ami nem tetszik vagy nem válik be, lecserélhető viszonylag kis költséggel.

Ám van egy dolog, amit kiemelnék: a színek. Nem csak divatokból; bár úgy vélem, nagyobb kedvvel bújik az ember olyan cuccba, amit kedvel. Inkább azért tartom ezt hasznosnak, mert néha futás vagy kerékpározás közben is közútra tévedünk, és minél feltűnőbb a ruha, annál könnyebben vesznek észre a közlekedők. 

Bátran lehet rikító, vidám színű pólót, nadrágot, kiegészítőt választani. Lehet, hogy valaki úgy érzi, mindenki őt fogja bámulni, ha nem egyenfeketében kocog, de a valóságban ez nem egészen így működik. Aki komolyan veszi a mozgást, elsősorban magára figyel és magára koncentrál. Másrészt ebben a jó időben olyan sokan fognak futni, hogy aligha tűnik fel egy-egy bizonyos kocogó. Egyébként is ez inkább egy közösség, az ember biztatja a másikat, nem pedig gúnyolja. Én is voltam teljesen kezdő, nekem is jólesett egy barátságos intés.

Szóval csak bátran a válaszásnál! Lehet, hogy pont az fog kedvet csinálni hosszú távon, ha minden szempontból jól érzi az ember, nem csak a sportot élvezi, de szívesen bújik a sportruhába is. Nyugodtan el lehet felejteni a mackót- de az sem tragédia, ha valaki azt választja. Nem a ruha teszi a kocogót...