Elképesztő teljesítményre képesek a szabadtüdős búvárok.

A búvárkodás világában külön csoportot képviselnek azok, akik légzőkészülék nélkül, egy levegővétellel merülnek. Vannak közöttük, akik egyszerűen jobban szeretik azt a szabadságot, amit az ad, hogy nehéz felszerelések és technikai eszközök nélkül merülnek. Mások így vadásznak, mert ezt tartják sportszerűbbnek. 

És van egy nagyon kicsi, igazi elit csapata a szabadtüdősöknek, akik versenyeken indulnak, rekordokat javítanak. Egészen félelmetes dolgokra képesek ők, egy levegővel 6-8 perceket bírnak ki a víz alatt, képesek több hosszat leúszni a medencékben a felszín alatt, és a mélymerülési rekordok is 100-200 métert ostromolják, kategóriától függően.

Annyira kevesen vannak, akik a legkiválóbbak közé beverekedik magukat, hogy még a versenytársak is szurkolnak egymásnak, közösen készülnek. Megvan a becsülete minden egyéni csúcs javításnak, akkor is, ha az eredmény nem elég a dobogóhoz.

Nyilvánvaló módon az is összekovácsolja a szabadtüdős búvárokat, hogy megvannak a veszélyei a mélymerüléseknek. Nem egy kiváló versenyző vesztette már életét a tenger mélyén, még ha olyan drámák nem is mindennaposak, mint A nagy kékség "búvárpárbajában".

Nem csak a sportteljesítményük miatt süvegelhetőek meg a legjobb búvárok, hanem azért is, mert ebben a sportágban nem mozognak óriási pénzek. Ha van is szponzor, aki búvárruhával vagy uszonnyal rámogat egy versenyzőt, szó nincs dollármilliókról. 

Ennek a különleges sportágnak most ért véget a világbajnoksága, amit most élőben lehetett remek közvetítésnek köszönhetően követni. A nők CNF (Constant Weight No Fins, azaz állandó súlyú, uszony nélküli merülés) kategóriáját választottam, mert ez annyira tiszta versenyszám, hogy különösebb magyarázat nélkül érthető.

A videón látható merülést a japán Sayuri Kinoshita hajtotta végre, aki egy levegővel 70 méteres mélységre úszott le, majd onnan vissza a felszínre. Ebben a számban nincs külső segítség vagy eszköz, ahogy lemerül, ugyanúgy jut vissza, ugyanazzal az ólomsúllyal, saját erővel. Meglepően lassúnak tűnik a tempózás, ám mivel nem időre, hanem mélységre mennek a versenyzők, ez a ritmus vált be a legjobban.

Látható a mélységben a forduló is, ahol a búvárnak meg kell szereznie azt a jelölő cédulát is, ami ott van elhelyezve- ha nem hozza fel, pontlevonás jár érte. Végig biztosító búvárok követik a versenyzőt, akik ájulás vagy más probléma esetén egyből közbeavatkoznak. Az is látható a videó végén, hogy a felszínen még nem ünnepelnek azonnal: egy ún. protokollt kell végrehajtani, amiből a bírók látják, a versenyzőnek tiszta a tudata, nem félájult- utóbbi esetben ugyanis az eredmény nem érvényes. 

Sayuri 70 métere óriási eredmény, most aranyat is ért a világbajnokságon. Ám még mielőtt valaki azt mondaná, ez neki is menne, érdemes észben tartani, hogy ez a sportág veszélyes, egyedül merülve pedig akár a búvár életébe is kerülhet egy ájulás. Akit érdekel a búvárkodásnak ez a szép, szabad formája, az nálunk is találhat egyesületet, ahol oktatják és segítenek benne, hogy biztonságos legyen az ismerkedés. Ki tudja, talán nálunk is akad olyan rejtőzködő tehetség, aki képes lenne beverekedni magát a legjobbak közé.

Akár le is tesztelheted magad, mire lennél képes: a japán búvárlány három percig volt a víz alatt. Te a számítógép előtt ülve hányszor vettél a merülése közben levegőt?...