Sportfoglalkozás

Tipikus és meglehetősen szomorú történet, amikor egykor híres sportolók csődjéről, balhéiról hallunk. Nagyon gyakran szinte ugyanazok az okok állnak a háttérben, akárhol is kerül bajba az egykori híresség.

Elég sokszor szegénységből érkező fiatal kitörési lehetősége a sport. Sok híres bokszoló a szó szoros értelemben beverekedte magát a legjobbak közé, az utcán szerezték az első tapasztalatokat. Gondoljunk például Sonny Listonra, a nehézsúlyú bajokra: azt sem tudta, pontosan melyik évben született, az iskolából gyorsan kiesett, bandájával rablásokat követett el, és csak a börtönben fedezték fel a képességeit. Sok focistáról szintúgy elmondható, hogy külvárosi pályákon szúrták ki a megfigyelők őket. A sportra koncentráló fiatalok számára a későbbiekben sem a tanulás lett az első, gyorsan sztárok lettek, eszükbe sem jutott az iskola.

Szóval a sportban ügyes, de a mindennapi életben könnyen megvezethető fiatalokat igen gyakran dörzsölt menedzserek vették a szárnyaik alá. Listonra visszatérve, bűnöző múltja miatt eleve csak kétes alakok szerződtek vele. Manapság már azt rebesgetik, a Muhammad Ali elleni meccsek sem voltak tiszták, fogadási csalást sejtenek Liston vereségei mögött. Az ilyen ügyekbe keveredett bokszoló persze hamar elzüllött, az ital rabja lett. Még a Listonnál messze intelligensebbnek tartott Sugar Ray Robinson is csődbe ment, de a közelmúltból elég Mike Tysont említeni: kitört a nyomorból, az egyik legnagyobb bajnok lett, aztán éveket töltött börtönben. Most más területen próbál érvényesülni, de ez is lesz akkora harc az elismertségért, mint amikor a ringben nézett szembe az ellenfelekkel.

Kétségtelen, a fiatal sportolók a lehúzós menedzserek nélkül is képesek elrontani a saját életüket. Jön a pénz, ám gyorsan megy is sportkocsikra, luxuslakásra, és persze megjelennek körülöttük a gazdag férjre vágyó csajok. Aztán elválnak, viszik a pénz egy részét, és ahogy telik az idő, az öregedő sztár azt veszi észre, kifolyt a kezéből minden. Sokan végzik presszóban: akár csaposként, akár törzsvendégként, nem egy nagy karrier azok után, hogy egykor milliók istenítették. Olyankor is így jártak, mint George Best vagy Paul Gascoigne.

Nyilván az eleve sokakat megvisel, hogy civil élete messze másról szól, mint a sportkarrier. Nincsenek zajos sikerek, nincs felhajtás, és persze nyilván nincs is annyi pénz. Akadnak, akiknek a váltás zökkenőmentes, és ilyenkor derül ki, milyen sokat számít az, ha valaki tudatosan készült a sport utáni évekre. Nyilván ekkor lesz kifizetődő a sportolás mellett folytatott tanulás, vagy a tudatos felkészülés, takarékoskodás.

Ám azt gondolom, amennyire hibás a sportoló, amiért hagyja kisiklani az életét, hibásak azok is, akik nem készítik fel a későbbi kihívásokra. Még a szocialista sport éveiben is jellemző volt, hogy úgymond elkényeztették a fiatal tehetségeket, gyakorlatilag azt tehettek, amit akartak, gyorsan kaptak lakást, elsikálták a kilengéseiket, aztán amikor vége lett az aranyéveknek, hirtelen úgy látszott, kirúgták alóla a sámlit. Sokakkal úgy elszalad a ló, hogy sportolói karrierjük csúcsán követnek el valami óriási marhaságot, és onnan nincs visszaút, nem volt régen se, mindent nem tudtak elsikálni még a diktatúrákban se. Megjegyzendő, ma is addig foglalkozik az ügynök a dollárt termelő sztárral, amíg az eladható. Utána keres más üdvöskét ügyfélnek, a régi sztár pedig éljen meg, ahogy tud.

Szóval a tehetséggondozásnak ki kellene terjednie arra is, hogy a sportkarrier utáni évekre felkészítsék a fiatalokat. Kétségtelenül van ebben előrelépés, de azt hiszem, bőven akadnak még mindig félresiklott sorsok. És lesznek is, hiszen halljuk például a börtönbe került fiatal NFL-játékos, Aaron Hernandez bent is balhézik, a dél-afrikai futó, Oscar Pistorius gyilkossági ügyében zajlik a per, és így tovább. Szurkolóként nagyon elkeserítő az ilyet látni, de mi aztán gyorsan túllépünk ezen, jönnek az új sztárok, zajlanak tovább a bajnokságok. De a sportolónak ez az egy élete van, ha elrontja, nem lehet javítani a következő hétvégén...

A kazah ritmikus gimnasztikázó 1993-ban született, elsősorban az Ázsia-bajnokságokon szerepelt sikerrel, számos érmet gyűjtött be ezeken a versenyeken. 2012-ben ott volt Londonban az olimpián is, a 15. helyet szerezte meg összetettben. A játékok után jelentette be visszavonulását Anna Aljabjeva.

A magyar elsőosztályú bajnokságban ezen a hétvégén indultak újra a küzdelmek. Persze az előrehozott tavaszi fordulók miatt a bajnokságnak nem a fele, hanem egy kicsivel kevesebb része volt hátra tavasszal, a mostani a 18. forduló volt az NB1-ben.

Sok volt a döntetlen, ráadásul az élmezőny összes csapata (Debrecen, Videoton, Győr, Ferenváros, Diósgyőr, Haladás) ikszelt, négyen közülük ráadásul egymással. A Debrecen lehetett volna a hétvége nyertese, ha sikerül Diósgyőrben győzniük, de ez annak ellenére sem jött össze, hogy egy félidőn át emberelőnyben játszottak. A Fradi és a Győr rangadóján 11 ezer néző szurkolt a Puskás-stadionban, de az új edzők egyike sem tudott győzelemmel bemutatkozni a három kiállítással és kihagyott tizenegyessel tarkított meccsen.

A Videoton Pécsen hagyott két pontot, a Haladás és az MTK 0-0 eredményű döntetlenjének jelentősége pedig az volt, hogy ebben a szezonban még nem játszottak gólnélküli meccset a bajnokságban. Az alsóházban bűnrossz meccsen győzött a Puskás Akadémia, ami menekül a kiesés elől- 300 néző előtt. Ha kipottyannak az első osztályból, fura lesz pár tucatnyi lézengő érdeklődő előtt meccseket játszani a vadonatúj, méregdrága felcsúti stadionban...

Mivel az élmezőnyt tekintve nem volt nagy mozgás, egyre inkább úgy fest, izgalmas lesz majd a bajnokság hajrája. A következő hétvégén a kiesést elkerülni szándékozó MTK és dobogós álmairól még le nem mondott Ferencváros csapatai egyaránt mindent beleadva kell küzdjenek. A hazai pályán játszó Debrecen és Győr, valamint a Paksra utazó Videoton számára egyaránt kötelező a győzelem. Előtte azonban még a hét közepén visszavágók jönnek a kissé (nagyon...) súlytalan Ligakupában, ami maximum akkor lehetne jó erőfelmérő, ha a csapatok a legjobb összeállításban lépnek pályára. Mivel nem így szokott történni, a papíron komoly párharcnak ígérkező párosítások (DVSC-Győr, FTC-Haladás) sem tartogatnak sok izgalmat a hazai játékosok teljesítményét nyomon követő új szövetségi kapitánynak, Pintér Attilának.

A magyar fociban a legtöbb feszültséget egyébként sem a meccsek okozzák, hanem a pályaviszonyok. Az enyhe tél miatt normálisan készülhetett mindenki, a hétvégén sem volt rossz idő, de kérdés, melyik stadionban áll meg az élet, ha márciusban még visszainteget a zimankó...

Pár napja ünnepelte 51. születésnapját Michael Jordan, a kosárlabda legendás alakja. New Yorkban született, és felettébb sikeres egyetemi évei után a drafton harmadik választottként vitte el őt a Chicago Bulls 1984-ben. A látványos zsákolásairól híressé vált bedobó csapatával hamarosan a csúcsra ért, NBA-bajnok volt 1991-1993 között. Ekkor alig harmincévesen visszavonult, de két év múlva meggondolta magát, és 1996-1998 között ismét az általa vezetett Bulls ült az NBA trónján.

Címeit, rekordjait, elismeréseit felsorolni gyakorlatilag lehetetlen. Emlegették Air Jordan néven, mert számtalan alkalommal szerzett pontot a levegőben úszva. Fantasztikusan zsákolt, eredményes volt távolról, nagyszerű betörései voltak, és a leglehetetlenebb helyzetekből is kosarat tudott szerezni, háttal, kifordulva- bárhogy. Ám már jó ideje nem látni a pályán, ezért a fiatalabbak kedvéért talán érdemes bemutatni pár összeállítással, mire is volt képes Jordan- nekünk, öregebbeknek pedig jó nosztalgiázni a zseni legszebb megmozdulásaival.

Nehéz okosat mondani a Bajnokok Ligájának meccseiről. Hat meccsen a vendégcsapat győzött, egy döntetlen született, és egyedül a közepes Olimpiakosz tudta legyőzni az idén önmagát kereső Manchester Unitedet.

A hazai pályán elbukók némelyike megalázó vereséget szenvedett. A Leverkusen 4-0-ra kapott ki a PSG-től, a Zenit szintén négyet kapott a Dortmundot, igaz, ők két gólt legalább tudtak lőni, a a Real Madrid viszont gyakorlatilag megsemmisítette a Schalkét, a 6-1-es eredményhez nem kell kommentárt fűzni.

Azért én mégis megpróbálom. Nagyon úgy fest, még az elitcsapatok közül is kiemelkedett egy szűk kör, azok a csapatok, amelyek könnyedén győzik le az elvileg szintén jó csapatok közé tartozó ellenfeleiket. Jó csapatok- legalábbis az otthoni bajnokságban élcsapatnak számító gárdák futottak bele a késbe a hazai pályán. Minden bajnokságban van ugyanis 1-2 csapat, ami a mezőnyből toronymagasan kiemelkedik, a meccsek többségét könnyen nyeri, néha megküzd a sikerért, de csak pár hasonló játékerőt képviselő együttes ellen kell vért izzadniuk. Azt hihetnénk, ennek a szűk körnek az évente ismétlődő párharca jelenti majd az európai foci jövőjét, de ez nem így van: ez már a jelen.

Ismét és sokadjára kézzelfogható jelét kapjuk annak, hogy hiába duzzasztják fel a tornák mezőnyét, igazi jó meccsekre a legjobb nyolc, a legjobb négy között számíthatunk. Ki emlékszik már a csoportkörre? A legjobbak már ott is úgy kiemelkednek, hogy az utolsó körben szinte a tartalékcsapatuk játszik. És most úgy fost, ebben a körben is a visszavágók fele maximum csak formalitás, csodának kéne történnie a fordításhoz.

Ám az nem lesz jó, ha az egész európai idényben másfél hónap lesz izgalmas, a BL utolsó meccsei, a nemzeti kupadöntők, illetve az esetleges versenyfutások a bajnokságokban- már ahol van igazi kihívója a legjobbnak. És a többire oda se nagyon figyelünk. Sőt, nem csak mi, a futballközvélemény, de még a csapatok egy része sem túl lelkes, ha mondjuk az Európa Ligáról van szó. A komolyabb bajnokságból érkező csapatok unottan focizgatnak, és gyakran potyognak ki az európai szinten kiscsapatnak számító gárdákkal szemben, amik életük nagy esélyét kapják, ha bejuthatnak a legjobb nyolcba, négybe az EL-ben. (Például idén a Lazio esett ki a bolgár Ludogorec ellenében.)

Nekik ez nagy dolog! És a nézőknek? Ha megfeszítenek se tudom megmondani, ki nyerte tavaly vagy tavalyelőtt az Európa Ligát. Pár középcsapat felszívja magát, de ha valóban odateszi magát egy nevesebb gárda, elviekben azért nem sok esélyük van. De ez igazán nem számít, kevesen követik a történéseket a nem érdekelt szurkolók közül. Kár! A sztárkultusz segített abban, hogy igazán felkozott hangulatban várjon a világ egy Bayern-Barcelona meccset, de súlytalanná tette a második vonal történéseit.

És ahogy írtam, ez nem a jövő, ez már a jelen. Hogy mi lesz ebből hosszabb távon? Akár tetszik, akár nem, európai szuperliga fele tendál a világ. De megérzésem szerint sikeressé az is csak akkor válhat, ha tesznek valamit az esélyek kiegyenlítődéséért, ha nem szórhatják a milliókat arabok által pénzelt csapatok vagy totál eladósodott, de felelőtlenül költekezni engedett egyesületek. Tett ugyan lépéseket ez ügyben a UEFA, de tegye fel a kezét az, aki szerint a szövetség valaha kizár egy Real Madridot szabálytalan gazdálkodásért. Hogy is szokták mondani? Vannak egyenlőbbek.

Nem fogom irigyelni azt, aki megpróbál rendet tenni a sztárklubok világában, hiszen állandóan tartania kell attól, hogy azok tesznek az UEFA szabályaira, és szépen megcsinálják a saját európai szuperbajnokságaikat, és jó pénzért eladják a közvetítési jogokat. Maximum nem fognak osztozni a Basellel vagy a Steauával az euromilliókon - az UEFA viszont vért izzadhat, hogy hasonló áron adja el a berkeiken belül maradt csapatok által fémjelzett Bajnokok Ligájának jogait, mint amikor a Juventus, a Real és a Bayern München játszott benne.

Most még zajlik a folyamatos egyezkedés, kompromisszumkeresés. Az UEFA kimondatlanul is kivételez a sztárcsapatokkal, de a többségben levő kicsik ettől aligha boldogok túlságosan. Persze a kicsiknek is akkor jut több pénz, ha a nagyok ott vannak a BL-ben, de ha utóbbiak mind nagyobb szeletet akarnak maguknak a tortában, a pénzes buliból kimaradók fellázadhatnak.

Szóval az európai szövetségnek meg kellene próbálni olyan rendszer kialakítani, ami úgy kedvez a sztárcsapatoknak, hogy a többieknek is jusson hely a nap alatt. A kvalifikáció rendszerének megváltoztatása utat nyitott az osztrák, román, cseh, magyar csapatoknak is a BL-be, de a mostani BL-meccsek lefutottsága azt jelzi, mégsem tökéletes minden. Biztos, hogy a háttérben folyamatosan zajlik az alkudozás, és nehéz áttekinteni, ki van jobb pozícióban most, és ki lehet erősebb a jövőben. Nem csak a pályán zajlanak érdekes meccsek az európai foci világában... Sőt, most talán a sportdiplomáciában vannak nagyobb izgalmak. Kár, hogy ezekről nincs élő közvetítés...